A sportsérülések kezelésére használt új módszerek eredményes alkalmazásának feltétele, hogy a sportolók és sportszakemberek is ismerjék azok lényegét és eredményeit. Az alábbi cikk a lökéshullám terápiával kapcsolatos tudnivalókat ismerteti.
Mi a lökéshullám-terápia lényege?
Ismeretes, hogy különféle fizikai energiák a gyógyászatban is jól hasznosíthatók. Ilyenek például a lökéshullámok is. Ezek hanghatással járó, nagy energiájú lökések, amelyek természetes események során, például mennydörgésnél vagy repülőgépeknél a hangsebesség átlépésekor is tapasztalhatók. A medicinában alkalmazott lökéshullám-terápia alkalmazásakor az emberi testen kívül akusztikus energiát generálnak, amit célzottan, a környező szövetek károsítása nélkül a kezelendő területre vezetnek. A lökéshullámok a szövetekben elnyelődve a mechanotransductionak köszönhetően a célterületen gyógyító folyamatokat indítanak el.
Mechanotransductionak nevezik azt a mechanizmust, amelynek során a sejtek valamilyen mechanikai stimulust biokémiai aktivitássá konvertálnak. Ennek következtében az adott helyen a véredények kitágulnak, a vérkeringés fokozódik, és új erek képződnek. A helyi vérbőség hatására gyulladást csökkentő faktorok koncentrálódnak, a szövetek mikrocirkulációja és anyagcseréje javul. A lökéshullámok, masszírozó hatásuk eredményeként, az izmokat is ellazítják. A kifejezetten nagy energiájú lökéshullámokkal pedig – a mechanikai törvényeinek megfelelően – kemény anyagok szétzúzása is lehetséges.
A mechanotransductiot a lökéshullámok frekvenciája, amplitudója, intenzitása és alkalmazásuk időtartama befolyásolja. A túl nagy vagy a túl kicsi energiájú lökéshullámok egyaránt negatív hatással vannak a gyógyító folyamatokra.
A lökéshullámok intenzitásától függően a sejtek, membránok és csontgerendák (csonttrabeculák) mechanikai destrukciója, valamint a sejtmembrán reverzibilis deformációja által a sejtek stimulációja következik be. Ezzel a beavatkozással rideg, törékeny képletek (pl. vesekövek) szétrombolása vagy szöveti struktúrák irritálása, stimulációja lehetséges, ami gyógyulási folyamatokhoz vezet. Utóbbi folyamat főleg az ortopédiai, mozgásszervi alkalmazás során figyelhető meg.
Az ínak, íntapadások problémáinak esetében a lökéshullámok pozitív hatását tudományosan azoknak az emberi testben természetes úton is megjelenő faktoroknak az azonosítása bizonyítja, amelyek megnövelik a vérkeringést és stimulálják az új erek képződését.
Az ortopédiában alkalmazott lökéshullám-kezelés általában csak bizonyos idő (2-3 hét) elteltével szünteti meg a panaszokat, amit a páciensekben feltétlenül tudatosítani kell.
Lényegi különbség van ugyanis az urológiában a kőzúzásra, illetve az ortopédiában a mozgásszervi kórképek kezelésére használt lökéshullám-terápia között. Míg előbbiben a nagy energiájú hullámok zúzóhatása, utóbbiban a jelentősen kisebb energiájú hullámoknak a szervezet öngyógyító mechanizmusait stimuláló molekuláris-biológiai hatásai érvényesülnek. Ez utóbbi azonban bizonyos időt igényel, ezért a gyógyulás nem azonnal következik be, hanem meg kell várni, amíg a teljes folyamat végbemegy.
Milyen lökéshullámok ismeretesek?
A modern lökéshullám-terápiás eszközök többfajta lökéshullám generálására képesek.
Megkülönböztetünk fókuszált lökésés radiális nyomáshullámokat, valamint planáris lökéshullámokat.
A lökés- és nyomáshullámok nem csak előállításuk technikájában és fizikai tulajdonságaikban, hanem paramétereik nagyságában és a szövetekbe való terápiás penetrációs mélységükben is különböznek. A fizikai különbségek és az ebből adódó eltérő alkalmazási lehetőségek ellenére (felszíni- vagy mélyhatás), stimulációs hatásuk és terápiás mechanizmusuk részben hasonló.
A fókuszált, azaz célzott lökéshullámok behatolási mélysége változtatható, hatásuk a célterületre lokalizálható, így a környező területek károsodásának veszélye kiküszöbölhető.
A fókuszált lökéshullámok a következő tudományosan bizonyított hatásokkal rendelkeznek:
- A sejt permeabilitás megnövelése.
- A microcirculatio stimulálása (vér, nyirok).
- P-szubsztancia (neurotransmitterként és neuromodulatorként szolgáló neuropeptid) felszabadítása.
- A nem-myelinizált idegrostok redukciója.
- Nitrogen-oxid (NO) felszabadítása, ami értágulatot (vasodilatatiot), fokozott anyagcserét és új erek képződést (angiogenesist) előidéző és gyulladásellenes hatása van.
- Antibakteriális hatás.
- Növekedési faktorok felszabadítása (vérerek, epithelium, csontok, kollagén, stb.).
- Őssejtek stimulálása.
A fókuszált lökéshullámok elsősorban fájdalmas pontok és krónikus íntapadási problémák kezelésére alkalmasak. Mivel a mélyben levő fájdalmas pontok célzott kezelését is lehetővé teszik, az izmokban, kötőszövetekben levő fájdalmas csomók (ún. myofascialis trigger pont-szindróma) diagnosztizálására és kezelésére is sikerrel használhatók.
A planáris vagyis síkbeli lökéshullámok a testfelszínen fejtik ki hatásukat. Lehetővé teszik a felületi fájdalmas pontok célzott kezelését, oldják az izmokban levő összenövéseket és gátolják a fájdalomérzékelő végződések aktivizálódását.
A meszes váll, a teniszkönyök és a talpi bőnye-gyulladás kezelésekor a fókuszált lökéshullámok kiegészítésére szolgálnak.
A radiális, azaz sugárirányú nyomáshullámok szferikusan (gömb alakú) terjednek, a felszínhez közel fejtik ki maximális energiájukat, s nagyobb területek kezelésére alkalmasak. A fájdalmas testfelületeket beborítva a szövetekben a mikrocirkulációt és az anyagcserét fokozó rezgéseket hoznak létre.
Előnyüknek mondható, hogy a radiális kezelőfejek sokkal könnyebbek és szabadabban mozgathatók, mint a fókuszáltaké.
Használatuk a felszínhez közeli mozgásszervi elváltozások esetében javasolt. Myofascialis fájdalomszindrómák esetében a radiális nyomáshullámok nélkülözhetetlenek az izmok simítására a fókuszált lökéshullám-kezelés előtt vagy után.
A fókuszált és radiális lökéshullámok kombinációja izomszakadás, izomhúzódás és szalagsérülés után különösen hatékony. Ezekben az esetekben a hagyományos nyirokmasszázshoz hasonló hatást fejtenek ki, amivel a nyirokrendszer stimulálható és a szöveti törmelék eltávolítható.
Milyen kórképek kezelésére használható a lökéshullám-terápia?
Az orvosi célból lökéshullámot használó eljárást a német Dornier cég fejlesztette ki az 1970-es években extracorporealis lökéshullám-terápia (ESWT-t azaz Extracorporeal Shock Wave Therapy) néven. 1980 februárjában történt az első sikeres vesekőfragmentáció. Ez a dátum egy új korszak kezdetét jelöli, amelyet az emberi szövetre terápiás hatású akusztikus energiák célzott alkalmazása jellemez. Később álízületek, elhúzódó törésgyógyulás, majd 1992-től a teniszkönyök, meszes váll és sarokcsonti sarkantyú kezelésére használták biztató eredményekkel. A kedvező tapasztalatok alapján a lökéshullám-terápia széles körben elterjedt a sportsérülések kezelésére is.
Kezdetben a calcificált tendinitist, az epicondylitist és a sarokcsonti sarkantyút kezeltek lökéshullámokkal. 1999-ben a radiális lökéshullámok bevezetése kibővítette e terápia indikációs körét, mivel alkalmazásuk lehetővé tette az Achilles-ín-fájdalmak, medialis tibialis stresszszindróma és patella-ín-gyulladás kezelését.
A radiális lökéshullámok a fájdalmas trigger pontok lokalizációját és diagnosztizálását is lehetővé teszik. Sikeres alkalmazásuk az íntapadási problémákkal összefüggésben levő trigger pontokra további lehetőséget jelentett.
A lökéshullámokkal izmok trigger pontjai hatékonyan kezelhetők. Az indikációs kör a hátfájdalmak és a myofascialis fájdalom szindrómák széles spektrumával bővült, és évek alatt egy új kezelési koncepció honosodott meg: a trigger shock wave therapy. A lökéshullám-terápia sajátos alkalmazási területe az izomban és/vagy kötőszövetben levő fájdalmas pontok, az ún. myofascialis trigger pontok kezelése.
Ezek a kontrakcióban levő izomrostokban kialakuló mikroszkopikus, tapintható, fájdalmas csomók, amelyek gyakran a szalagok túlfeszülését okozzák, ami kisugárzó fájdalmakkal jár. A fókuszált lökéshullámokkal e pontok precízen lokalizálhatók. Ugyanis, amint a lökéshullámok elérik a fájdalmas pontot, a bio-feedback-nek köszönhetően a páciens azonosítja a fájdalom pontos helyét. A diagnózis felállítása és lokalizáció meghatározása után a kezelés fókuszált, majd radiális lökéshullámokkal történik.
A lökéshullám-terápia a nyak, váll, hát, valamint ágyék, a combfeszítő- és a farizmok fájdalmas trigger pontjainak kezelésére alkalmas. A kezelés megkezdése előtt differenciáldiagnosztikai vizsgálatok szükségesek.
A lökéshullám-terápiás készülékek nyomáshullámaival akupunktúrás kezelés is végezhető. Az eljárás lényege a különféle akupunktúrás pontok stimulálása, ami az érintett területen jelentősen felgyorsítja a véráramlását és nyirokkeringését.
A nyomáshullám- és a klasszikus akupunktúra javallatai alapvetően azonosak. A nyomáshullám-terápia – a klasszikus akupunktúrával kombinálva – hasznos kiegészítő kezelési lehetőségként javasolható ischialgia, fülzúgás, szédülés, száraz köhögés, székrekedés, húgyhólyag- és prosztatagyulladás, lymphaticus ödéma, asztma, cervicalis-szindróma, csípőkopás, sarokcsonti sarkantyú, térdarthrosis, derékfájás és teniszkönyök kezelésében.
Mikor nem végezhető a lökéshullám-terápia?
A lökéshullám-kezelés nem végezhető véralvadási zavarok (pl. vérzékenység), véralvadásgátlók használata, thrombosis, daganatos betegségek, terhesség, idegkárosodás/ok, cukorbetegség, gennyes góc esetén, illetve akut gyulladásban, továbbá növekedésben levő gyermekeknél, valamint kortizon-kezelést követően 6 hétig. Tilos az alkalmazása levegővel kitöltött szervek például a mell- és a hasüreg felett, nagy idegek, erek, valamint a fej, a gerinc és a gerincvelő területén, továbbá daganatos régióban.
Milyen hátrányai és mellékhatásai lehetnek a lökéshullám-terápiának?
A kezelés közben fájdalom jelentkezhet. Ez azonban ritkán okoz jelentős terhelést a betegeknek. Az alkalmazott energia fokozatos növelésével, és a frekvenciának a páciens fájdalomtűrő képességéhez való igazításával a betegek toleranciája növelhető. Szükség esetén helyi érzéstelenítés alkalmazható. A helyi fájdalomcsillapítás azonban a biokémiai folyamatok gátlásával csökkenti a fájdalom meghatározás és a bio-feedback hatékonyságát. A páciens fájdalomérzete a kezelendő terület előzetes lehűtésével is csökkenthető.
A lökéshullám-kezelés mellékhatásaként duzzanat, vörös elszíneződés, vérömleny, lokális fájdalom, továbbá kortizon-kezelést követően bőrsérülés fordulhat elő, valamint helyi, pontszerű bevérzések is kialakulhatnak, melyek általában rövid időn belül megszűnnek.
A szövődmények megfelelő energiaszint és nyomás alkalmazásával elkerülhetők.
A lökéshullám-terápia gyakorlati alkalmazása
A lökéshullám-kezelés kórképtől függően, általában 3-6 alkalomból áll, 5 napos intervallumokkal, és 6 hét eltelte után ismételhető. A fájdalmas trigger pontok kezelése általában 6-10 beavatkozást igényel.
Terápia-rezisztens esetben a diagnózis pontosítása szükséges.
Akupunktúrás célból 6-12 lökéshullám-kezelés javasolt 2-3 napos intervallumokkal.
A terápia folytatása előtt mindig ellenőrizni kell, hogy nem jelentkeztek-e mellékhatások.
A sportsérülések lökéshullámokkal való sikeres kezelése pontos, képalkotó vizsgálatokkal alátámasztott diagnózist és a pácienssel történő szoros kooperációt igényel.
A kezelés teljes időtartama alatt a sporttevékenység és fizikai aktivitás korlátozása szükséges.
A javallatok és ellenjavallatok felállítása, valamint a felelősség vállalása autentikus szakorvos kompetenciája.
A kezelést már szakképzett, tapasztalt fizioterápeuta is végezheti. A gyógyítás – különösen krónikus kórképekben – más fizioterápiás eljárásokkal, talpbetétekkel, végső esetben akár műtéttel is kiegészíthető.
A lökéshullám-terápia eredményei
A többi konzervatív módszerrel összehasonlítva jóval több alapkutatás és klinikai vizsgálat történt a lökéshullám-terápia hatékonyságának megállapítására.
Mindezek ellenére hatékonysága a krónikus mozgásszervi fájdalmak kezelésében napjainkban is vitatott.
Külföldi szerzők összehasonlították például a fókuszált és planáris lökéshullámok, illetve a radiális nyomáshullámok hatékonyságát meszesedéssel járó és anélküli rotátorköpeny-szindróma, valamint teniszkönyök és talpi bőnye-gyulladás kezelése során.
A fókuszált és a planáris hullámok is hatékonynak bizonyultak a meszesedéssel járó rotátorköpeny-szindrómában. Meszes lerakódások hiányában, valamint krónikus teniszkönyök esetében azonban hatástalanok voltak. A krónikus talpi bőnye-gyulladás kezelésében váltakozó sikerrel járt alkalmazásuk.
A radiális lökéshullámok viszont mind a meszesedéssel járó rotátorköpeny-szindróma, mind a krónikus teniszkönyök kezelésében eredményesnek bizonyultak.
Ezek alapján a meszesedéssel járó rotátorköpeny-szindróma kezelésére a fókuszált és a radiális lökéshullámokat, a krónikus teniszkönyök kezelésére a radiális hullámokat javasolják.
Hazai szerzők adatai szerint a lökéshullám kezelés hatásossága átlagosan megközelíti a 85%-ot, amelyet befolyásol minden esetben a betegség jellege, a beteg kooperációja, általános érzelmi és lelki állapota, a betegség fennállásának ideje, a társbetegségek megléte, a beteg életkora, és általános állapota.
A lökéshullám-terápia előnyei
A lökéshullám-terápia biztonságos, ambulánsan végezhető és költségtakarékos eljárás. Kiváltja a drága gyógyszerek, a masszírozás, a fizioterápia, valamint a műtét, az érzéstelenítés és ápolás igényelte kiadásokat.
A sportsérülések kezelésében a kelleténél gyakrabban használt szteroid tartalmú injekciók kiváltására is alkalmas.
A lökéshullámokkal végzett akupunktúra a hagyományos tűakupunktúrával ellentétben nem-invazív, nagyon rövid kezelési időt, pontokként néhány másodpercet igényel, és fokozottan hatékony, mivel a magas-intenzitású nyomáshullámokkal a teljes célrégió elérhető.
Összefoglalás
A lökéshullám-terápia csak pontos diagnózis, megfelelő ideig tartó kezelés és szakszerű kiegészítő terápia esetén biztosítja a kívánt eredményt.
A celluláris és biomolekuláris folyamatok ismerete szükséges a lökéshullám-terápia helyes alkalmazásához.
A biológiai reakcióidőt igényel, a gyógyulás nem azonnal következik be, a javulás közép-hosszú távon jelentkezik.
A gyógyuláshoz tehát megfelelő idő szükséges. Erről a tényről a beteget informálni kell. A kezeléssel kapcsolatosan türelmesnek kell lenni.
A kezelések túl gyakori, rövid intervallumokkal való ismétlése rossz eredményekhez vezet.
A lökéshullám-terápia az operáció alternatívája lehet, segítségével a sportolók elkerülhetik a megterhelő és kérdéses műtéti beavatkozást. Alkalmazása megfontolandó a különféle sportsérülések műtéti kezelése előtt.