A magasság emelkedésével a légköri nyomás csökkenése, az oxigén parciális nyomása is csökken, és a nagy magasságban ennek következtében kialakuló tünetegyüttes neve a hegyibetegség .
A magaslat veszélyeit már az inka birodalomban is ismerték, a modern olimpiák történetében a Mexico City-ben megrendezett 1968-as Olimpia alkalmával vetődött fel a magaslat esetleges káros hatása a sportolókra, miután Játékok színhelye 2240 m magasan feküdt. Az aggodalmak nem bizonyultak valósnak, sőt olimpiai rekordok is születtek. Mindazonáltal a magaslat valós veszélyeket jelenthet sportoló számára is, ha nem kellő körültekintéssel járnak el.
A tengerszinthez képest minél magasabbra megyünk annál inkább csökken a légnyomás és a hőmérséklet. Míg a tengerszinten a légnyomás 760 hgmm, 6000 m magasan csak 380 hgmm. A légnyomás csökkenése következtében csökken az oxigén parciális nyomása a belégzett levegőben, s oxigénhiányos állapot alakulhat ki. Ennek legsúlyosabb formája amikor hirtelen következik be, például nagy magasságban (10.000 m) a repülőgép kabinjának sérülése következtében az oxigén parciális nyomása gyakorlatilag nullára zuhan a belégzett levegőben, s másodpercek alatt bekövetkezik a légzés és vérkeringés összeomlása. Ez szerencsére ritkán következik be, de magaslati betegség különböző fokozatai előfordulhatnak bizonyos magasság felett. Labdarúgás esetében ilyan helyeken tartott edzőtáborok, vagy mérkőzések jelenthetnek veszélyt a nem megfelelően akklimatizálódott játékosok számára. Ez általában akkor észlelhető, ha hirtelen (pl.repülővel) mennek fel 1500 méteres magaslat fölé. Az ilyenkor kialakuló magaslati betegség megjelenési formája és súlyossága különböző lehet.
Az akut magaslati betegség általában 1500-2000 m magasan lép fel.
Tünetei
Álmatlanság, hányinger, hányás, szapora szívdobogás, étvágytalanság, rossz közérzet, botladozó járás, esetleg tudatzavar. A tünetek nyugalomban kevésbé lépnek fel, edzés, sportolás közben azonban súlyosbodnak. A kellemetlen tünetek, minden következmény nélkül megszűnnek, ha a panaszos ismét tengerszintre tér vissza.
A magaslati betegség súlyos formái a tüdővizenyő ami 2500 m felett alakulhat ki.
Tünetei
Légszomj, habos köpet, szapora szívdobogás, mellkasi fájdalom, ajkak kékes elszíneződése.
A magaslati betegség legsúlyosabb formája az agyvizenyő 4000 m felett észlelhető
Tünetei
Kínzó fejfájás, hallucinációk, gyengeség, szédülés, zavart tudatállapot, majd kóma. A magaslati betegség ezen súlyos formái azonnali orvosi kezelést igényelnek, ellenkező esetben halálhoz vezethetnek.
Megelőzés
Akklimatizációval a magaslati betegség kialakulás megelőzhető, az alkalmazkodást már 1500 m magaslaton meg kell kezdeni. Az első 24 órában pihenés ajánlott, edzés vagy egyéb terhelés ellenjavallt. A következő 2-3 napon a terhelés fokozatosan növelhető, az optimális sportbeli teljesítőképesség eléréséhez azonban 3-6 hét magaslaton való tartózkodás szükséges. Bő folyadékfogyasztás ajánlott.
Tartós magaslaton való tartózkodás esetén a szervezet alkalmazkodása jön létre, ezeket az élettani változásokat felhasználják a teljesítőképesség javítása céljából. Kb. 4 hét alatt a vörösvértestek száma és ezek hemoglobin tartalma megnövekedik, akár 50%-kal is meghaladva a tengerszinten mért értékeket. A több vörösvértest, illetve hemoglobin több oxigént képes szállítani ezáltal az aerob kapacitás javul. Ezek a kedvező változások 1800 m felett alakulnak ki, de 3000 m felett a sportoló már nem képes teljes intenzitással edzeni, ezért magaslati edzőtábort a két magasság közötti tartományban célszerű tartani.
Kezelés
Ha akut magaslati betegség tünetei jelentkeznek pihenés javasolt, vagy alacsonyabb szintre való lemenetel. A kialakult tünetek ellátása speciális felkészültséget igényel!