Egy gyermek sportpályafutásában vitathatatlan, hogy a szülők is kulcsszerepet játszanak, hiszen viselkedésükkel visszajelzést adnak gyermekük pálya mutatott teljesítményére. A fiatal sportolóknak nagyon fontos, hogy szüleik a lelátóról biztassák őket. A megfelelő távolságból figyeljenek – se nem messzebbről, se nem közelebbről!
Gyakran fordul elő “sportszülőkkel“, hogy viselkedésükkel nemhogy segítenek csemetéiknek, de hátráltatják azok fejlődését. Fontos lenne mindenkorra tudatosítani, hogy a megfelelő magatartásforma a kulcsa a játék örömének, és az ifjú sportolók fejlődésének!
Olvashattunk már sok helyen edzői és pszichológiai véleményeket erről, most világítsuk meg a problémakört a gyerekek szemével! Egy amerikai kutatásban 12-15 éves csapatsportot űző fiatalokat kérdeztek, hogy számukra milyen az ideális sportszülő.
Tolmácsoljuk hát az ő üzeneteiket!
- Verseny előtt segítsetek fizikailag és mentálisan készülni! Semmi különösebb dolgot nem kérünk ehhez. Elég egy féltő anyai/apai figyelmeztetés, hogy együnk reggelit, igyunk elegendő vizet, vagy pl. a bokarögzítő tape felragasztásához segítség. Csak jó érezni a gondoskodásotokat!
- Nem szeretünk a játékról beszélni verseny előtt. Sokkal inkább esne jól, ha segítenétek ellazulni. Meccsre menet az autóban zenét hallgatni és kiszálláskor a hegyi beszéd helyett, elegendő lenne egy „Menni fog!“ elbocsátó szép üzenet.
- A játék alatt az egész csapatot bátorítsátok, ne csak a saját gyereketek megmozdulását tapsoljátok meg, hiszen mi egy csapat vagyunk, csapatként nyerünk vagy bukunk.
- Az erőfeszítést díjazzátok, ne az eredményt! Nyomást helyeztek ránk a teljesítménykényszerrel! Ti vajon mindig egyformán teljesítetek a munkahelyeteken?
- Kontroláljátok érzelmeiteket a felfokozott pillanatokban is, s érett felnőtt módjára viselkedjetek! Kínos számunkra, ha látványosan bosszankodtok, vagy túlzottan hevesen ünnepeltek. Figyeljetek minket, mi hogyan csináljuk a pályán!
- Ne kiabáljatok be instrukciókat meccs közben! Van egy edzőnk a pálya szélén, mi itt őt respektáljuk! Ez itt a sportpálya, nem a gyerekszobánk!
- Ne mérjétek stopperórával, hány percet játszunk, és ne viszonyítsátok a csapattársunkéhoz! Az edző dolga ezt eldönteni! Ő lát minket legtöbbet az edzéseken, mérkőzéseken,-ő ismeri legjobban képességeinket, hozzáállásunkat. Az is lehet, hogy egy keddi edzésen történt incidens döntötte el, hogy mennyi játékidőt adott ma nekem, amiről te nem is tudsz!
- Rémálmunk, ha vitába keveredtek a játékvezetővel. Szeretnénk ilyenkor a gyep alá bújni szégyenérzetünkben. Ne hozzatok kellemetlen helyzetbe!
- Mi tiszteljük az ellenfél játékosait! Örülnénk, ha a lelátón ti sem keverednétek heves vitába, az ő szüleikkel. Tudjátok, ez egy sportpálya, nem pedig harctér!
- A mérkőzés után pozitív visszajelzésekre van szükségünk. Nem azt kérjük, hogy túlzó és őszintétlen legyen – szívesen fogadjuk a jogos kritikát is. Csak ne a lefújást követően zúdítsátok ránk, hiszen nekünk is fáj a kudarc, higgyétek el sokkal jobban, mint nektek!
Fontos, hogy a szülők felismerjék és tiszteletben tartsák sportoló gyermekeik igényeit. Ne a saját önmegvalósításuknak tekintsék azt! Keveseknek adatik meg, hogy profi sportolóvá váljanak, hagyjuk, hogy élvezzék azt, amíg lehet! Támogassuk, bátorítsuk őket! Van egy olyan mondat, ami szinte minden helyzetben és életkorban beválik:
„Szeretem nézni, ahogy játszol!”
Forrás: KulturPass