A sport és a hit kapcsolata

Share

A sportolás képessége Isten teremtésének egy olyan aspektusa, amelyet az ő dicsőségére élvezhetünk.

Azért olyan fontos ezt hangsúlyozni, mert sok keresztény sportoló vonul vissza a sporttól a félreértett teológia, valamint a tanulás, a munka, a család és a társadalmi kötelezettségek mindennapi nyomása miatt. Ha a legjobban akarjuk szolgálni a sport világát, érdemes feltenni a kérdést, hogy a keresztényeknek maradniuk kell-e a sportklubokban, és fel kell-e készülniük Krisztus követésére egy olyan környezetben, ahol Isten tehetséget adott nekik, és ahol oly sok olyan ember tölti az idejét, akik nem tudnak Jézus Krisztusról.

Jézus tanítványának lenni azt jelenti, hogy imádjuk őt életünk minden egyes területén, a nap minden percében. Azok számára, akik jelentős időt töltenek edzéssel és játékkal, ez felveti a kérdést, hogy miként dolgozhatjuk ki a tanítványságunkat a sportban.

Különösen keményen dolgozunk azon az elven, hogy „játékra született”, a fiatal sportolókkal tizenéves koruktól a húszas éveik elejéig, hogy egy egész életre szóló szokást alakítsunk ki.

Ezt úgy fogjuk megvizsgálni, hogy elgondolkodunk azon, hogyan teremtett minket Isten a saját képmására, majd megnézzük, hogyan rontotta el az emberiség Isten tehetséggel és közösséggel kapcsolatos ajándékait, mielőtt végül megvizsgáljuk, hogyan kezelte Isten azt a folyamatot, hogy helyrehozza a rendetlenséget, amit életünk ezen területein okoztunk.

Játékra született (Genesis 1:26-28)

A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy Isten „az ő képmására” teremtett minket. Az Édenkertben Ádám és Éva azt az utasítást kapja, hogy „dolgozzanak (a kertben) és gondozzák azt”. Isten azzal a megbízatással helyezett minket a világba, hogy használjuk az általa adott kreatív képességeket, tehetségeket, hogy a világot nagyszerű hellyé tegyük.

Továbbá Ádámnak és Évának azt mondja, hogy a kapcsolatok az élet fontos részét képezik: „Nem jó az embernek egyedül lenni. Csinálok neki megfelelő segítőt”. Ádámnak és Évának a tehetségüket kombinálva közösséget kell építenie, miközben Isten világáról gondoskodnak.

Ha Isten adta neked a tehetséget, hogy tudsz futni, ugrani vagy rúgni, és ezt sportolásra használod, akkor arra teremtett, hogy ezt közösségben tedd, másokkal együtt, akik megosztják egymással ezeket a képességeket, hogy az ő világát csodálatos hellyé tegyék. Mondhatnánk, hogy játékra születtél.

A szabálytalanság (Genesis 3:17-19)

Az emberiség „szabálytalanságot” követett el a Teremtő ellen. A Teremtés könyve elmeséli, hogyan utasítottuk el az ő uralmát a sajátunk javára. Ennek a lázadásnak komoly következményei vannak a sportra nézve. Gondoljatok azokra az alkalmakra, amikor nagyon dühösek vagytok egy csapattársatokra vagy ellenfeletekre, amikor valami rosszul megy a játékban, különösen, ha nem játszotok jól, vagy ha vesztettetek. Minden öröm eltűnik, nem igaz! Miért van ez így?

Először is, a Genesis 3:17-19 megmutatja, hogy a tehetségünk kevésbé hatékony abban, hogy a világot szép hellyé tegyük.

Átkozott a föld miattad; fájdalmas munkával fogsz táplálkozni belőle életed minden napján; töviseket és tüskéket terem neked, és a mező növényeit fogod enni; homlokod verejtékével fogod enni a táplálékodat, amíg vissza nem térsz a földbe, mert onnan vettek el téged; mert por vagy te, és a porba térsz vissza.” (Genesis 3:3).

Az élet keményebb lett a lázadásunk miatt.

Az Istennel való kapcsolatunk megromlása kihatott az egymással való kapcsolatainkra is. Az Genesis 3:16-ban megfigyelhetjük, hogy még a legbensőségesebb emberi kapcsolat, a házasság is fájdalmas lesz:

Az asszonynak ezt mondta: „A gyermekáldás fájdalmait nagyon súlyossá teszem; fájdalmas vajúdással fogsz gyermeket szülni. Vágyad a férjed után lesz, és ő fog uralkodni rajtad.

Ezt a megtörtséget látjuk ma a sport világában. Tehetségünk és kapcsolataink nem képesek olyan környezetet teremteni, amely mindig jó. Nem sikerül megállítanunk magunkat és másokat, hogy önzőek, dühösek és büszkék legyünk a pályán és azon kívül. Elrontottuk a dolgokat. A sport elromlott.

Vissza a versenybe (Romans 12:1-2)

Pálnak a római gyülekezethez írt levelének első tizenegy fejezete elmagyarázza, hogy Isten Jézus életével, halálával és feltámadásával hogyan fizette meg az árat az uralma elleni lázadásunkért. A tizenkettedik fejezetben azt olvassuk, hogy „Isten irgalmának” köszönhetően milyen félelmetes következményei vannak azoknak, akik Jézus Krisztus által Istennel kapcsolatba kerülnek.

Most már „élő áldozatul ajánlhatjuk (a mi) testünket, szent és Istennek tetsző élő áldozatul”. Az Istennel való helyreállított kapcsolat azt jelenti, hogy új erővel rendelkezünk majd ahhoz, hogy „testünket”, vagyis életünk fizikai, lelki és szellemi aspektusait felajánljuk Teremtőnknek.

Új kapcsolatunk van azzal, aki sporttehetségünket adta nekünk, hogy kifejezzük azt a sportközösségben. Valóban, Pál ezt nevezi „igaz és helyes istentiszteletnek”, megkaptuk a képességet, hogy a sportot ismét arra használjuk, hogy élvezzük, hogy jobbá tegyük az Ő világát.

Az istentisztelet az egész életünkre vonatkozik, nem csak a keresztény találkozókra. Ezt konkrétan a Romans 12:1-2-ből és az Újszövetségből értjük meg, hogy nincs többé szent/világi megkülönböztetés. Mivel a sport is lehet istentiszteleti cselekedet, arra bátorítjuk a sportolókat, hogy a sportban imádják Istent, hogy egyszemélyes közönség előtt játszanak. Az imádat minden cselekedethez való hozzáállás – akár egy zseniális hárompontost lövünk, akár egy üres kaput hagyunk ki, arra vagyunk hivatottak, hogy imádjuk Istent minden ajándékkal és képességgel, amit a sportban és az élet minden területén adott nekünk. A sportolók, akik elkötelezték magukat Krisztus sportban való tisztelete mellett, arra bátorítjuk őket, hogy osszák meg az evangélium üzenetét azokkal, akikkel együtt játszanak.

Ennek az a következménye, hogy életünk minden pillanatát, beleértve azt is, hogy az uszodában, a pályán vagy a stadionban vagyunk, felhasználhatjuk Isten imádására. Visszatértünk a versenybe.

Három tipp

  • Emlékezzünk arra, hogy Isten arra teremtett minket, hogy sportoljunk
  • Arra teremtett bennünket, hogy Őt tükrözzük azáltal, hogy a tehetségünket arra használjuk, hogy nagyszerű közösségeket építsünk, amelyek jobbá teszik a világot.
  • Gondolkodjunk el azon, hogy mennyire elrontottuk a sportot. Gondolj arra, milyen gyakran fordult elő, hogy büszkeségünk miatt önzőek lettünk, a képességeinket a saját érdekünkben használtuk, és így feszültséget teremtettünk a csapattársaink és a sportágunkban dolgozó kollégáink között.

Örüljetek

Hogy amikor Jézus Krisztus belép az életünkbe, olyan helyzetbe kerülünk, hogy újjáépít minket, hogy a sporttudásunk a boldogtalanság helyett örömforrássá váljon, úgy, hogy azok, akik velünk vagy ellenünk versenyeznek, valódi örömöt tapasztaljanak a sportban.

hirdetés

forrás: www.christiansinsport.org.uk