A sportorvos, sportorvoslás etikai normáiról szóló nyilatkozatot a Fédération Internationale de Médecine Sportive (FIMS) adta ki!
1. Orvosi etika általában
A sportorvoslásra ugyanazok az etikai alapelvek vonatkoznak, mint az orvoslásra. Az orvos fő feladatai közé tartoznak:
- Mindig a sportoló egészségét helyezze előtérbe.
- Soha ne okozzon kárt.
- Soha ne erőltesse tekintélyét oly módon, amely sérti a sportoló egyéni döntési jogát (1).
2. Etika a sportorvoslásban
A bármilyen korosztályú sportolót ellátó orvosoknak etikai kötelességük, hogy megértsék a fizikai aktivitás, a testmozgás és a sportedzés sajátos fizikai, mentális és érzelmi igényeit.
A sportorvosok, a munkáltatóik, a hivatalos sportszervezetek, a szakmai partnerek és a sportolók között más-más kapcsolat áll fenn (2). A sportorvoslásban is kapcsolat van a kóros aggályok és a konkrét szabadidős és szakmai tevékenység között. Egy sportsérülés közvetlen és azonnali hatással van az adott tevékenységben való részvételre, amelynek pszichológiai és pénzügyi következményei is lehetnek. A legnyilvánvalóbb különbség a sportorvoslás és az orvostudomány más területei között az, hogy a kezelt sportolók általában egészségesek.
A sportorvosi etikát is meg kell különböztetni a sporttal kapcsolatos jogtól. Az egyik az erkölcsre utal, a másik az érvényesíthető társadalmi szabályok összességére (2). Bár kívánatos, hogy a jog erkölcsi elveken alapuljon, és hogy az erkölcsi szempontból fontos ügyek sok esetben jogi hátteret kapjanak, nem minden, ami illegális, erkölcstelen, és hasonlóképpen nem minden erkölcstelen magatartás törvényellenes. Így amikor a sportorvoslásban etikáról beszélünk, nem az etikettről vagy a jogról van szó, hanem az alapvető erkölcsről.
3. Speciális etikai kérdések a sportorvoslásban
Az orvosnak a sportolóval szembeni kötelessége kell, hogy legyen az első számú feladata, a szerződéses és egyéb kötelezettségek pedig másodlagos jelentőségűek. Az orvosi döntést őszintén és lelkiismeretesen kell meghozni.
Az egészségügyi ellátásban alapvető etikai alapelv az autonómia tiszteletben tartása. Az autonómia lényeges eleme a tudás. A tájékozott beleegyezés elmaradása a sportoló autonómiájának aláásását jelenti. Hasonlóképpen, a szükséges információk megadásának elmulasztása sérti a sportoló autonóm döntésekhez való jogát. Az egészségügyi etikában fontos az őszinteség. Az elsődleges etikai szempont az, hogy a lehető legjobb tudásunk szerint adjuk meg azokat az információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a beteg önállóan dönthessen és cselekedhessen.
Az emberi élet és jólét iránti legnagyobb tisztelet mindig megmarad. A puszta nyereségvágy soha nem befolyásolhatja a sportorvosi gyakorlat vagy a sportorvosi feladatok ellátását (3).
4. A sportoló – sportorvos kapcsolat
Az orvos nem engedheti meg, hogy vallási, nemzetiségi, faji, pártpolitikai vagy társadalmi helyzetbeli megfontolások közrejátszanak kötelessége és a sportoló között.
Az orvos és a sportoló közötti kapcsolat alapja a teljes bizalom és a kölcsönös tisztelet kell, hogy legyen. A sportoló elvárhatja, hogy az orvos mindenkor szakmai hozzáértést tanúsítson. A tanácsadásnak és a meghozott intézkedéseknek mindig a sportoló érdekeit kell szolgálniuk.
A sportoló magánélethez való jogát védeni kell.
Az egészségügyi és orvosi nyilvántartásra vonatkozó előírásokat a sportorvoslás területén is alkalmazni kell. A sportorvosnak teljes és pontos nyilvántartást kell vezetnie a betegről.
Tekintettel a nyilvánosság és a média erős érdeklődésére a sportolók egészsége iránt, az orvosnak a sportolóval közösen kell eldöntenie, hogy milyen információkat adhat ki a nyilvánosság számára (1).
Csapatorvosként szolgálva a sportorvos felelősséget vállal a sportolók, valamint a csapat adminisztrátorai és edzői iránt is. Alapvető fontosságú, hogy minden egyes sportolót tájékoztassanak erről a felelősségről, és engedélyezzék az egyébként bizalmas orvosi információk nyilvánosságra hozatalát, de kizárólag a konkrét felelős személyeknek és kifejezetten a sportoló részvételi alkalmasságának megállapítása céljából (4).
A sportorvos közérthető módon tájékoztatja a sportolót a kezelésről, a gyógyszeres terápiáról és a lehetséges következményekről, majd a kezelésre vonatkozó engedélyét kéri.
A csapatorvos elmagyarázza az egyes sportolónak, hogy szabadon konzultálhat egy másik orvossal.
5. Edzés és versenyzés
A sportorvosoknak ellenezniük kell azokat az edzéseket és gyakorlatokat, valamint a versenyszabályokat, mivel azok veszélyeztethetik a sportoló egészségét. Általánosságban az orvosnak ismereteket kell szereznie a sportolókkal szemben a sporttevékenységek során támasztott speciális és mentális követelményekről. E tekintetben releváns szempontok a szakértelem, a hatékonyság és eredményesség, valamint a biztonság (5).
Ha az érintett sportolók gyermekek vagy növésben lévő egyének, az orvosnak figyelembe kell vennie azokat a különleges kockázatokat, amelyeket a szóban forgó sportág jelenthet a fizikai vagy pszichológiai érettséget még el nem ért személyek számára. Ha a sportoló növésben lévő egyén, a sportorvosnak biztosítania kell, hogy az edzés és a versenyzés megfeleljen a növekedés és a fejlődés állapotának (4). Az orvosnak hozzá kell járulnia az információk terjesztéséhez, illetve a fiatalokat edzésben és versenyzésben érintő speciális feltételekhez. Létfontosságú, hogy ez az információ a fiatal sportolókhoz, a szülőkhöz, a gyámokhoz és az edzőkhöz is eljusson (1).
6. Oktatás
A sportorvosoknak részt kell venniük a továbbképzéseken, hogy fejlesszék és fenntartsák azokat az ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy optimális tanácsokat és ellátást nyújtsanak a beteg sportolóknak (6). A tudást meg kell osztani a szakterületen dolgozó kollégákkal.
7. Egészségfejlesztés
A sportorvosoknak kötelességük, hogy minden korosztályt felvilágosítsák a fizikai aktivitás és a testmozgás egészségügyi előnyeiről.
8. Sérülések és sportolók
A sportorvos felelőssége annak meghatározása, hogy a sérült sportolók folytassák-e az edzéseket, vagy részt vegyenek-e a versenyeken. A verseny eredménye vagy az edzők nem befolyásolhatják a döntést, hanem kizárólag a sportoló egészségét érintő lehetséges kockázatok és következmények.
Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy egy bizonyos sportág jelentős kockázatokkal jár, meg kell próbálnia kiküszöbölni a kockázatot azáltal, hogy nyomást gyakorol a sportolókra és az illetékes döntéshozókra.
A sérülések megelőzésének kell a legmagasabb prioritást élveznie.
9. Gyógytorna
Amennyiben tudományos kutatás támasztja alá, a sérülésből vagy betegségből lábadozó sportoló terápiás tervének részét kell képeznie egy részletes edzésre vonatkozó előírásnak.
10. Kapcsolat más szakemberekkel
A sportorvosnak más szakterületek szakembereivel együttműködve kell dolgoznia. A sportorvosnak együtt kell működnie a gyógytornászokkal, podológusokkal, pszichológusokkal, sporttudósokkal, beleértve a biokémikusokat, biomechanikusokat, fiziológusokat és másokat. A sportorvos viseli a végső felelősséget a sportoló egészségéért és jólétéért, ezért koordinálnia kell e szakemberek és a megfelelő szakorvosok szerepét a betegségek és sérülések megelőzése, kezelése és rehabilitációja terén. Az interdiszciplináris csapatmunka koncepciója alapvető fontosságú a sportorvosi gyakorlatban.
A sportorvosnak tartózkodnia kell attól, hogy nyilvánosan kritizálja a sportolók kezelésében részt vevő más szakembereket.
A sportorvosnak úgy kell viselkednie kollégáival és munkatársaival szemben, ahogyan azt szeretné, hogy azok viselkedjenek vele szemben.
Ha a sportorvos felismeri, hogy a sportoló problémái meghaladják a saját szakértelmét, kötelessége, hogy a sportolót tájékoztassa a szükséges szakértelemmel rendelkező más személyekről, és a sportolót az ilyen megfelelő személyekhez irányítsa segítségért.
11. A hivatalos személyekkel, klubokkal stb. való kapcsolat.
Egy sporthelyszínen a sportorvos felelőssége annak meghatározása, hogy egy sérült sportoló mikor vehet részt egy rendezvényen vagy mérkőzésen, illetve mikor térhet vissza. Az orvos nem delegálhatja ezt a döntést. Minden esetben a sportoló egészségének és biztonságának kell elsőbbséget élveznie. A verseny eredménye soha nem befolyásolhatja az ilyen döntéseket.
Annak érdekében, hogy a sportorvos eleget tudjon tenni ennek az etikai kötelezettségnek, a sportorvosnak ragaszkodnia kell a szakmai autonómiához és felelősséghez a sportoló egészségét, biztonságát és jogos érdekeit érintő valamennyi orvosi döntés tekintetében. Ezeket a döntéseket harmadik fél nem befolyásolhatja (3).
A sportoló beleegyezése nélkül semmilyen, a sportolóra vonatkozó információ nem adható át harmadik félnek.
12. Dopping (lásd a FIMS állásfoglalását)
A sportorvosnak elleneznie kell és a gyakorlatban tartózkodnia kell a teljesítmény mesterséges javítását célzó, például a NOB által tiltott módszerek alkalmazásától (4).
Az orvosok határozottan ellenzik az orvosi etikával és a tudományosan bizonyított tapasztalatokkal nem összhangban lévő módszerek alkalmazását. Így az orvosi etikával ellentétes a dopping bármilyen formájának elnézése. Az orvos semmilyen módon nem fedheti el a fájdalmat annak érdekében sem, hogy a sportoló visszatérhessen a sportoláshoz, ha fennáll a sérülés súlyosbodásának kockázata (1).
13. Kutatás
A kutatásokat az állatokon és az emberi alanyokon végzett kutatásokra elfogadott etikai elvek szerint kell végezni. A kutatást soha nem szabad olyan módon végezni, amely sérülést okozhat a sportolóknak vagy veszélyeztetheti sportteljesítményüket.
14. Hivatkozások
- Etikai kódex. Svéd Sportorvosi Társaság.
- Hodge KP. Karakterépítés a sportban: tény vagy kitaláció? New Zealand Journal of Sports Medicine 17(2):23-25, 1989.
- Etikai kódex. Sports Medicine Australia.
- A sportorvosi egészségügyi ellátás alapelvei és etikai irányelvei. Nemzetközi Olimpiai Bizottság.
- Etikai kódex. A Holland Sportorvosi Szövetség.
- Etikai kódex. Az Amerikai Sportorvosi Kollégium.
Ezt a Fédération Internationale de Médecine Sportive (FIMS) által kiadott nyilatkozatot a következők készítették: Per A.F.H. Renström, MD, PhD (elnök); Walter R. Frontera, MD, PhD; Anthony J. Parker, PhD; és John B.M. Wesseling, MD.