A sporthoz legtöbbször az „egészség” szó asszociálódik. Dobjuk még hozzá a kalokagathia fogalmát, spékeljük meg egy kis „ép testben ép lélek” szlogennel, és máris elmondhatjuk, hogy egy sportolónak nem lehetnek lelki bajai, a személyiségzavar sem érintheti meg őket. Sajnos a gyakorlat nem ezt mutatja.
Nárcisztikus személyiségzavar
Ezt egy picit elemeztük egy korábbi cikkünkben, de az nem azonos ezzel a típusú problémával. A nárcisztikus ember hódítani akar, a másik ember csodálatát, de bensőséges, mély emberi kapcsolatra nem vágyik, emiatt a kapcsolat megtartása nem is fontos számára. Magatartását sokszor irigynek, érezzük, mindent magának akar megszerezni.Az énközpontúsága olyan mértékű, ami miatt képtelen a másik ember érzéseit észrevenni, beépíteni, emiatt nem képes a másik ember érdekével számolni. Kapcsolatai emiatt felszínesek, egyirányúak. Saját céljai szerint használja őket. Többnyire saját jelentőségét felfokozottan éli meg. Enyhe kritikára is erős indulattal reagál. Kerüli a helyzeteket, ahol kudarc érheti, sok esetben sikertelensége miatt depresszívvé válhat. Sportolóknál főként serdülőkorban kezdődhet a probléma. Az identitás kialakulásában nagyon fontos szerepe van a környezetnek.
Ha a környezete (szülők, edzők, szurkolók, sporttársak, média) szélsőségesen pozitív képet mutat róla és nem éli meg a kudarcot, akkor az identitásához ez a kép fog azonosulni – sportoló, aki mindenre képes, aki sikert sikerre halmoz… Könnyen jellemezhető ez a sportoló úgy, hogy nincs meg benne a tisztelet az edzők felé, alázat a játékostársai felé, hiúbb társainál, kihasználhat másokat . A sorozatos sikerszéria eredhet onnan, hogy egy darabig nem volt igazi ellenfele. Az önmagáról megalkotott kép számos veszélyt hordozz magában, hiszen igen sérülékeny, ezért nevezi az irodalom „üres identitásnak”. Egy-egy nagyobb sérülés, vagy egy kudarc mind romba döntheti ezt a képet. Természetesen az egyén védeni próbálja az identitását és tagadásba, hárításba menekül.
Kényszeres személyiségzavar: Obszesszív-kompulzív személyiségzavar
Kényszeres vonások mindenkiben felfedezhetők: ezek a precizitás, a megbízhatóság, a szociális szabályok szigorú betartása. Szélsőséges formában munkamániássá válik, pihenés helyett is dolgozik. A kényszeres személyiségzavar vonásai különböző mértékűek lehetnek A kényszeres ember tétovázik minden döntési helyzetben, attól fél, hogy hibát vét. Igyekszik kontrollálni a saját érzelmeit, de a másik embert is. A kritikára igen érzékeny, de megbántottságot, haragot alig mutat. Mivel munkamániás, általában nagyon jó sportolótípus, rengeteget edz, ami által eredményeket is hozza, éppen ezért ritkábban ismerik fel. A probléma akkor jelentkezik, ha a sportoló nem tud leállni, ami túledzettséghez, illetve ezek szövődményeihez (sérülés) vezethet. Náluk jelennek meg a verseny előtti rítusok, ami szinte az összes sportolónál is megtalálható. Ezek megjelenhetnek tárgyakban (kabalák), verseny előtti rituálékban. Ezek mind fontos dolgok, hiszen a sportoló ezzel próbálja kontrollálni az adott helyzetet. A probléma akkor jelentkezik, ha a rituálék átveszik az irányítást a sportoló felett.
Borderline
A határeseti személyiségzavarral küzdő ember hangulata szélsőségesen hullámzik, érzelmi, indulati reagálásaik, elvárásaik kiszámíthatatlanok. Szélsőségesen szeretnek vagy gyűlölnek, sokszor ugyanazt az embert. Nagy igénye a törődésre, függésre. Erősen igénybe veszi a környezetét, depresszív hangulata, szorongásos rohamai, öngyilkossági fenyegetése különösképpen. Az ürességélmény, az unalom elkerülése érdekében állandó akcióban igyekeznek tartani magukat. Képtelen impulzusainak, szorongásainak a szabályozásara.
Nagyon akarnak bizonyítani, nagyon akarnak függetlenedni, mégis mindent megtesznek egy függőségi viszony fenntartásáért. Rengeteg figyelmet igényelnek, ezt akár szélsőséges viselkedéssel is elérik, emiatt a viselkedés miatt a környezetüket el is távolíthatják maguktól. Gyakori jelenség még náluk az önpusztító viselkedés, mint pl.: alkohol, vagy szerhasználat, valamint étkezési zavarok.
Az antiszociális személyiségzavar
Az egocentrizmus szélsőséges esete – a csalás, a bűnelkövetés, normaszegő. Az antiszociális ember a másik embert gátlástalanul kihasználja. Megtévesztő bájjal, sármosan bizalmat, jóindulatot provokál, majd kíméletlenül felhasznál. Sem vallásos érzületet, sem elvi elkötelezettséget nem érez semmi iránt. A páciens a kapcsolattartás csődjét mutatja, a másik ember érzéseit semmibe veszi. Impulzív aktivitás, alacsony frusztrációs tolerancia jellemzi, nincs bűntudata.
Sportolóknál különösen fontos az egyén harca, az egyén kerüljön ki győztesen minden versenyből, mindig tudja érvényesíteni az akaratát. Mind az egyéni, mind a csapatsportokban jelen van az agresszió, mint önérvényesülési forma. Egy-egy stresszesebb szituációban, nagyobb téthelyzetben, akár a sportszerűtlenség is megjelenik. Elmondható, hogy az élsportban bizonyos fokú agresszió szükséges az érvényesüléshez. A gond akkor jelenik meg, ha a sportoló mindezt a viselkedésformulát kiviszi olyan helyzetekbe, amikor nem kellene megjelennie (pl.: magánélet). Intő jel lehet a promiszkuis viselkedés és agresszív kitörések. Fontos megemlíteni, hogy ez a jelenség lehet szerhasználat (szteroidok) következménye is.
Depresszió és szorongászavarok
Gyakori jelenség, hogy a sportolást ajánlják a hangulati problémákkal küzdőknek, mivel a mozgás jótékony hatása csökkenti a tüneteket. A legnagyobb veszélyforrás éppen itt jelenik meg, lehet, hogy a tünetek csökkenek, de nem szűnnek meg, azaz bármikor előjöhetnek. Előfordulhat, hogy a sportoló ilyen esetben „nehezebben jön ki” egy-egy sérülésből, vagy nagyon gyakran sérül re. Náluk is megjelenhet az étkezési zavarok, illetve különböző fóbiák.
Túlterhelési szindróma és kiégés
- Mi van akkor, ha sportolónk edz, mint a güzü, de nemhogy javulna a teljesítménye, hanem zuhan, mint a tőzsde. Könnyen meglehet, hogy az illető túledzette magát. További intő jelek lehetnek a következők:
- Krónikus fáradtság, teljesítménycsökkenés;
- Hangulati nyomottság;
- Ingerültség, sértettség;
- Vádaskodás, támadás, dühös magatartás;
- Figyelemkoncentráció csökkenése;
- Önértékelés csökkenése, elbizonytalanodás;
- Alvászavar, étvágy fokozódása/csökkenése
- Motiválatlanság és apátia (hasonló a depresszív állapothoz, éppen ezért összetéveszthetik is a két problémát)
- Fájdalomküszöb csökkenése
Az igazi veszélye abban rejlik, hogy ha nem ismerik fel korán, a sportoló könnyen feladhatja a karrierjét, hiszen már nem lel benne örömöt/kihívást/motivációt. Ha nem engedik pihenni/feltöltekezni megjelenik a sérülésveszély is. Itt különösen megjelenik az edző felelőssége is, fontos, hogy mindig, időben iktasson be pihenőket, akár akkor is, ha ez az edzésmunka „kárára megy”, hiszen egy motivált, kipihent, de kevésbé felkészült sportoló még mindig sokkal nagyobb sikert fog elérni, mint egy motiválatlan, fáradt, de felkészült sportoló.
(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)