A szemölcsök gyakori bőrleletek, amelyeket gyakran jóindulatúnak tartanak. A sportolói populációban azonban jelentős fájdalmat okozhatnak és ezáltal ronthatják a sportteljesítményt. Bár a szemölcsök minden korcsoportban előfordulnak, a leggyakrabban érintettek a gyermekek és a fiatal felnőttek, a sportolók különösen veszélyeztetettek.
A humán papillomavírus (HPV) a bőrt és a nyálkahártyát fertőző vírus. A HPV-nek több mint 150 különböző típusa létezik, amelyek a test különböző területein szemölcsöket okoznak. A közelmúltban a HPV számos típusa kiemelt figyelmet kapott a méhnyakrákkal való összefüggésük miatt. A HPV-vakcina célja a HPV 16-os és 18-as altípusainak terjedésének minimalizálása. A HPV-k túlnyomó többsége a bőrt fertőzi meg, és bőrszemölcsöket okoz. A HPV ezen típusai gyakorlatilag nem képesek rákot okozni.
A HPV átvitele akkor történik, amikor a vírus sérült (akár minimálisan sérült) bőrfelületekkel érintkezik. Az átvitel történhet bőrről bőrre vagy bőrről fomitára, például a zuhanyzó padlójára. A sportolásban való részvétel gyakran a bőr sérülését okozza, ebben különösen érintettek a lábak és a kezek. Ezenkívül a zuhanyzók és a súlyzós edzőeszközök közös használata fokozott potenciális HPV-expozíciós forrást jelent.
Nehéz pontosan tudni, hogy mikor következik be a HPV-fertőzés, mivel a vírusnak való kitettség és az ebből eredő szemölcsök megjelenése között hosszabb idő is eltelhet. A vírusok lappangási ideje általában 1 és 6 hónap között van. Miután a sportoló megfertőződi, fennáll a veszélye, hogy a fertőzést olyan tevékenységek révén akár a saját bőrük más területeire is átadják, amelyek kisebb bőrsérülést okoznak, mint például borotválkozás vagy vakarózás. A HPV legtöbb altípusa a szemölcsök meghatározott típusait okozza, amelyek a test bizonyos területein előszeretettel fordulnak elő.
Tünetek
A sportolókat gyakran érintő szemölcsök két típusa a közönséges szemölcs és a talpi szemölcs. A közönséges szemölcsök teszik ki a bőrszemölcsök körülbelül 70%-át. Bárhol megtalálhatók a testen, de leggyakrabban a kézfejen és az ujjakon fordulnak elő. Gyermekeknél ezek a szemölcsök gyakran az arcon és a nyakon jelennek meg. Ezeket a szemölcsöket gyakran „szabálytalan felületű, domború elváltozásként” írják le.
Egy tanulmány futóknál és evezős sportolóknál az új, gyakori kézi szemölcsök megjelenését vizsgálta. Az evezősök a súlyzós edzés és az evezés során kézsérülést szenvedtek. A futók ezzel szemben csak a súlyemelés miatt szenvedtek kézsérülést. A tanulmány megállapította, hogy a csapat tagjainál jelentősen megnőtt az új, közönséges kézszemölcsök száma a futócsapat tagjaihoz képest. A szerzők azt feltételezték, hogy a nedves, igénybevett kezek traumája a csapat tagjai fogékonyabbak a HPV-re és az ebből eredő közönséges szemölcsökre.
A talpi szemölcsök a talpon találhatók, és gyakran azokon a területeken csoportosulnak, ahol a talpat jelentős nyomás éri. A két leggyakrabban érintett terület a talppárna és a sarok. Elhelyezkedésük miatt a talpi szemölcsök bőrkeményedéssé válhatnak, és úgy tűnhet, hogy belenőnek a lábfejbe. Ezek a szemölcsök gyakran kisebb csoportokban találhatók, és terheléskor jelentős fájdalmat okozhatnak. A talpi szemölcsökkel küzdő sportolók futás vagy gyaloglás közben olyan érzést érezhetnek, mintha egy kavics lenne a cipőjükben. Számos tényező hajlamosítja a sportolókat a talpi szemölcsök kialakulására, többek között a közös zuhanyozás, a túlzott izzadás és a lábat érő ismétlődő mikrotrauma.
Fontos megjegyezni, hogy a talpi szemölcsök a fáradásos törésekhez hasonló tüneteket okozhatnak; ezért a talpi szemölcsöket nem szabad figyelmen kívül hagyni a talpi lábfájdalom kivizsgálásakor. Egy esetleírás egy 24 éves teniszezőnőről számol be, aki egy teniszmeccs közepén kénytelen volt abbahagyni a játékot. A lábfejénél érzékenységet észlelt, és felmerült a gyanú, hogy fáradásos törése van. Két hét pihenést követően visszatért a versenyzéshez, és a fájdalom ismét visszatért. Figyelemre méltó, hogy a fájdalmas lábfejrészen bőrkeményedés jelentkezett. Ezek a bőrkeményedések leváltak, és több sötét foltot (a talpi szemölcsökben gyakran megtalálható „magokat”) fedtek fel. A talpi szemölcsöket kezelték, és ezt követően panaszmentesen visszatérhetett a játékhoz.
Ez a példa jól szemlélteti, hogy a talpi szemölcsök mennyire megviselhetik a sportolókat, és hogy a talpi szemölcsöket a lábfájás differenciáldiagnózisában is figyelembe kell venni. A talpi szemölcsök diagnosztizálásának nehézségét részben az okozza, hogy gyakran kallusz borítja őket. A kallusz eltávolítása után a talpi szemölcsök jellegzetes megjelenésűek: többszörös fekete pöttyök, amelyek valójában kis erek. Ezek az apró erek a talpi szemölcsök jellemzői, és megkülönböztetik őket más bőrlelettől.
A szemölcs kezelése
Mind a közönséges, mind a talpi szemölcsök kezelésére számos lehetőség áll rendelkezésre. A kezelés három kategóriába sorolható: (1) megfigyelés, (2) mechanikus „pusztítás” és (3) a beteg immunrendszerének stimulálása. Tekintettel arra, hogy a bőrszövődményeket vírusok okozzák, az immunrendszer potenciálisan képes a vírusok és a keletkező szemölcsök kiirtására. A szemölcsök az ép és a károsodott immunrendszerű betegeket egyaránt érintik. A károsodott immunrendszerrel rendelkező egyének azonban soha nem lesznek képesek elég jelentős immunválaszt kialakítani a HPV elleni küzdelemhez.
A legtöbb szemölcs egészséges betegnél hónapok vagy évek alatt spontán (beavatkozás nélkül) megszűnik. Egy tanulmány kimutatta, hogy a szemölcsök kétharmada 2 év alatt spontán megszűnik. Ez a folyamat azonban hosszabb ideig tarthat, és kevésbé sikeres, mint a beavatkozó intézkedések. Minél tovább maradnak a szemölcsök, annál nagyobb az esélye a bőr különböző területeire és más emberekre való átterjedésnek. Továbbá a szemölcsök terjedése nagyobb vagy több szemölcsöt eredményezhet, amelyeket végül nehezebb lehet eltávolítani.
Bár a legtöbb szemölcs beavatkozás nélkül is megszűnik, a megfigyelés lehetősége sokkal kevésbé kívánatos azon sportolók számára, akiknek teljesítménye a szemölcsök miatt csökkent. Ezek az egyének fogékonyabbak lehetnek a mechanikus kezelésre. A mechanikus pusztítás többféle módszerrel is elvégezhető. A mechanikus roncsolás leggyakoribb típusai közé tartoznak a helyi savak, a fagyasztás és a keményítés. Fontos azonban megjegyezni, hogy a roncsoló intézkedések, különösen a keményítés, hegeket hagyhatnak maguk után. Az ilyen hegek, különösen a talpi szemölcsök esetében, fájdalmasak lehetnek, és potenciálisan gátolhatják a sportolót abban, hogy futni tudjon, vagy akár teljes intenzitással terhelhesse az érintett lábat. Ezért a sportolóknak óvatosnak kell lenniük a szemölcsök eltávolításának agresszívabb eszközeivel.
A helyi savak hatékonyak, megfelelő alkalmazás esetén biztonságosak, és recept nélkül kaphatók. A szalicilsav egy gyakori készítmény, amelyet gyakran használnak első beavatkozásként mind a közönséges, mind a talpi szemölcsök kezelésére. Az alkalmazási utasítások azonban bonyolultak lehetnek, és így csökkentik a betegek kezeléshez való elköteleződését. A szalicilsav hatékonyságának maximalizálása érdekében olyan kezelési rendet kell követni, amely napi áztatást, bőrreszelővel történő tisztítást, a sav helyi alkalmazását és ragtapasszal történő elfedést tartalmaz. Ezt a lépcsőzetes kezelést 24 óránként meg kell ismételni. Számos tanulmány bizonyította, hogy a helyi savak hatékonyabban és gyorsabban szüntetik meg a szemölcsöket, mint az egyszerű, beavatkozás nélküli, a saját immunrendszerre bízott gyógyulás.
A szemölcs fagyasztása folyékony nitrogén vagy dinitrogén-oxid felhasználásával történik a. A szemölcsöt kriopisztollyal fagyasztják le, amíg a teljes szemölcs és a környező szövetek legfeljebb 2 milliméteres (mm) része fehérré nem válik. A felolvadás utáni második fagyasztás még hatékonyabbá teszi ezt a módszert. A fagyasztást követően az érintett terület felhólyagosodik, majd a következő néhány hétben fokozatosan lehámlik és begyógyul. A fagyasztás elpusztítja a szemölcsöt, ugyanakkor serkenti az immunrendszert is, amely segíti a maradék HPV elpusztítását. Bár sokkal kevésbé bonyolult, mint a helyi, szalicilsavas kezelés, ez a módszer hólyagosodást és fájdalmat okozhat, különösen a talpi szemölcsök esetében. Edzés közben a sportolóknak el kell dönteniük, hogy a szemölcsük okozta funkcionális károsodás elég súlyos-e ahhoz, hogy indokolják a fagyasztás lehetséges szövődményeit.
A kizárólag ragasztószalaggal történő elzárást számos gyakorló orvos alkalmazza, és számos tanulmány tárgyát képezte. Bár a ragasztószalaggal történő kezelés pontos mechanizmusa nem ismert, több elméletet is felvetettek, beleértve a szemölcsök „megfulladását”, az immunválasz stimulálását és a mechanikus eltávolítást. 2002-ben egy vizsgálatban összehasonlították a krioterápia és a ragasztószalagos elzárás hatékonyságát. Az eredmények azt mutatták, hogy a szalagos okklúziós terápia szignifikánsan jobb volt a krioterápiánál a közönséges szemölcsök feloldásában. Két másik tanulmány azonban megkérdőjelezte a ragasztószalag-zárás mint sikeres terápiás beavatkozás hatékonyságát. Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki jelentős különbséget a szemölcsök feloldásában, amikor a placebokezeléssel, például a kukoricabetétekkel vagy moleskin borítással hasonlították össze. Bár a szemölcs kezdeti feloldódását nem mutatták ki, a szemölcs visszatérését ugyanúgy kimutatták. Továbbra is kérdéses, hogy a ragasztószalag típusában – ezüstszínű vagy átlátszó – mutatkozó különbségek magyarázhatják-e a vizsgálatok eltérő eredményeit.
Vannak különböző módszerek is, amelyeket az immunrendszer stimulálására használtak a HPV és a keletkező szemölcsök elpusztításának elősegítése érdekében. Ezek a módszerek az immunválasz helyi és szisztémás fokozására irányulnak. Például a Candida befecskendezése a szemölcs tövébe a helyi immunválasz létrehozásának egyik módja. A szervezetnek a gombára adott természetes válasza a befecskendezett területet olyan gazdasejtekkel látja el, amelyek a Candida, valamint a szemölcsöt okozó vírusok ellen irányulnak. Hasonlóképpen, az olyan helyi szerek, mint az imiquimod krém és a difenilciklopropenon helyi gyulladásos választ generálnak, amely fokozza a vírus elpusztítását. Érdekes módon a H2-antagonista cimetidint (a gyomorégés kezelésére gyakran használt gyógyszer) használták arra, hogy az emberi immunsejteket stimulálják a szemölcsök visszafejlődésének elősegítése érdekében. Bár a korai, nem kontrollált vizsgálatok alátámasztották a nagy dózisú cimetidin hatékonyságát, a szigorúbb, kettős vak, kontrollált vizsgálatok ellentmondtak ezeknek az eredményeknek.
Következtetés
A szemölcs gyakori bőrbetegség, amelyek fájdalmat okozhatnak és ronthatják a sportolók teljesítményét. Bár a szemölcsök kezelésére számos módszer létezik, a megelőző intézkedések segíthetnek a sportolóknak elkerülni a HPV-fertőzést. A közös zuhanyzókat használó sportolóknak szandált kell viselniük, és kerülniük kell a zuhanyzó padlójával való közvetlen érintkezést. A sportolók megfontolhatják a szárítószerek (pl. púderek) használatát, hogy elkerüljék a nedvességet, amely a bőr macerációjához vezetve növeli a HPV-fertőzés valószínűségét. Ha a sportolóknál szemölcsök alakulnak ki, a kezelési mód kiválasztásakor figyelembe kell venniük a lehetséges mellékhatásokat.
Felhasznált források: Esterowitz D, Greer K, Cooper P, Edlich R. Plantar warts in the athlete; Levine N. Dermatologic aspects of sports medicine.; Roach M, Chretien J. Common hand warts in athletes: association with trauma to the hand.; Trojian T., Manning J: Warts; “Amit a sportolók sérüléseiről és betegségeiről tudni kell” (MOB+OSEI, 2008) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)