Cirkadián ritmus, jetlag és sportteljesítmény – a sportorvos gondolatai

Share

Sok éven át feltételezték, hogy a sportteljesítményben cirkadián ritmusnak kell lennie. Számos olyan biológiai és viselkedési funkcióra vonatkozóan állapítottak meg cirkadián ritmust, amelyek befolyásolhatják a sportteljesítményt, beleértve a tüdőfunkciót, a testhőmérsékletet, a hangulatot, a reakcióidőt, az éberséget és a kognitív funkciókat.

Gyakran feltételezik, hogy a sportteljesítmény este optimális, amikor a testhőmérséklet a legmagasabb. Ezt az elképzelést részben az a megfigyelés is alátámasztja, hogy számos világrekordot este állítottak fel. Ez azonban magyarázható a kedvezőbb időjárással vagy azzal a ténnyel, hogy a nagyobb sporteseményeket gyakrabban tűzik ki estére, mint reggelre.

A sportteljesítmény napszakonkénti eltéréseiről szóló számos tanulmány megállapította, hogy az optimális teljesítmény sokféle teljesítménytípus esetében (különösen a <2 percig tartó teljesítménytípusok esetében) este következik be. Ez a mintázat azonban számos, a cirkadián szabályozástól független környezeti és viselkedési tényezőnek tulajdonítható. Például a reggeli és az esti rosszabb teljesítményt a 12-16 órás éjszakai böjtöt követő glikogén kimerülésnek, az ágynyugalmat követő ízületi merevségnek, az ébredéskor jelentkező alvási tehetetlenségnek, az alacsonyabb környezeti hőmérsékletnek, a napi aktivitással járó kisebb izom-„bemelegedésnek”, a várakozásnak és annak a ténynek tulajdoníthatjuk, hogy sok sportoló kevésbé szokott reggel edzeni, mint este. A témával kapcsolatos korábbi tanulmányok további hibája, hogy általában kis számú, képzetlen sportolót vontak be olyan újszerű kísérleti feladatok elvégzésébe, amelyeknek a sportversenyekre való általánosíthatósága kétséges (például a fogóerő).

Christopher Kline és munkatársai 2007-es tanulmánya ezeket a hiányosságokat orvosolta. Huszonöt főiskolás úszó 50-55 órán keresztül követte a 180 perces ultrarövid alvás-ébrenlét ciklust (1 óra alvás és 2 óra ébrenlét). Ebben a menetrendben az energiabevitel, a fényexpozíció és az alvás egyenlően oszlott meg a 24 óra folyamán. Minden úszó hat maximális erőfeszítéssel végrehajtott 200 méteres (m) gyorsúszás tesztet úszott a 24 órás cikluson belül elosztott időpontokban (összesen 150 próba). Egyértelmű cirkadián mintázatot találtunk. A teljesítmény 5-7 órával a testhőmérséklet csúcspontja előtt (∼11 óra) volt a legmagasabb, és 1 órával a testhőmérséklet mélypontja előtt és 1 órával után (∼5 óra) volt a legrosszabb. A csúcsértéktől a legrosszabb teljesítményig terjedő cirkadián tartomány 5,8 másodperc volt.

A Kline és munkatársai által végzett vizsgálat az első komoly bizonyíték a cirkadián ritmusra a sportteljesítményben, függetlenül a környezeti és viselkedési maszkoló tényezőktől. Az eredményeknek jelentős hatása lehet a sportversenyekben. Például a 2008-as pekingi olimpián a 200 méteres gyorsúszás döntőjében versenyző nők között az első és a nyolcadik helyezettet mindössze 1,03 másodperc választotta el egymástól.

Figyelembe véve a bizonyítékokat arra, hogy a test lehűlése elősegíti az állóképességi teljesítményt, hihetőnek tűnik, hogy az állóképességi teljesítmény optimális lehet, ha a kora reggeli hőmérsékleti mélypont közelében végzik. Ezt a hipotézist hasonló módszerekkel kellene tesztelni. Elképzelhető, hogy a sportolók úgy állíthatják át a testórájukat, hogy a teljesítményritmusuk csúcspontja egybeessen a verseny időpontjával.

A Kline és munkatársai által kapott eredmények különösen fontosak lehetnek a gyors transzmeridián utazást követő teljesítményre, a verseny időpontjától, a megtett iránytól és az áthaladt időzónák számától, valamint a verseny előtt rendelkezésre álló idő mennyiségétől függően.

A szemléltetés kedvéért vegyük az olimpiai 200 méteres gyorsúszás versenyén induló amerikai úszókat. Általános gyakorlat, hogy a sportolók legalább egy héttel a játékok kezdete előtt utaznak az olimpiára. A korábbi olimpiák esetében, amelyeken a 200 m-es gyorsúszást este (helyi idő szerint) rendezték, ez a gyakorlat kronobiológiai szempontból indokoltnak tűnt. Az úszó elegendő időt szeretne ahhoz, hogy a teljesítményritmusa úgy változzon, hogy ennek a ritmusnak a csúcspontja egybeessen a verseny időpontjával.

Érdekes helyzet állt elő azonban a 2008-as pekingi olimpián, ahol az úszóversenyeket reggelre (helyi idő szerint) időzítették, hogy alkalmazkodjanak az amerikai televízió esti műsorához. A pekingi olimpián az amerikai úszók talán még jobban teljesítettek volna, ha közvetlenül a verseny előtt érkeznek Pekingbe, kihasználva azt a tényt, hogy a cirkadián teljesítményük csúcspontja (az Egyesült Államokban este) az érkezéskor egybeesett volna a verseny időpontjával.

Általánosan feltételezik, hogy a sportteljesítmény a transzmeridián utazást követően romlik. Ez a károsodás a jetlag számos aspektusának tulajdonítható, beleértve a hangulatzavart, az alváskiesést, a reakcióidő és az éberség csökkenését, valamint a különböző biológiai ritmusok közötti normális belső miliő megváltozását.

Bár anekdotikusan egyes sportolók a légi utazást követően teljesítménycsökkenésről számolnak be, a témával foglalkozó tudományos áttekintések arra a következtetésre jutottak, hogy nincs meggyőző tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy akár a több időzónát átszelő légi utazás, akár a jetlag tünetei a sportteljesítmény csökkenését okozzák. Azok az élsportolók, akik több évnyi edzés során több tízezer gyakorlópróbával csiszolták ki képességeiket, stabilan számíthatnak a teljesítményükre, és ellenállóak lehetnek a jetlag lehetséges hatásaival szemben. A szakirodalom korlátai – amelyek megakadályozzák a megalapozott tudományos következtetések levonását – közé tartozik a nem sportolók újszerű feladatokat végrehajtó, a sportversenyekre való kétes általánosíthatóságú vizsgálata, a kontrollcsoportok hiánya és a repülés előtti teljesítmény dokumentálásának elmulasztása.

Összefoglalás

Széles körben elfogadott nézet, hogy a jetlag hátrányosan befolyásolja a sportteljesítményt. A jet lag tünetei kellemetlenek, és valószínűsíthető, hogy a teljesítmény csökkenését okozhatják, de a teljesítmény cirkadián ritmusa potenciálisan akár a teljesítmény javulását is, de ugyanúgy a romlását is eredményezheti az utazás után. Módszertanilag megalapozott kutatásokra van szükség annak dokumentálására, hogy a sportteljesítményt befolyásolja-e a gyors transzmeridián utazás.

hirdetés

Felhasznált irodalom: S.D. Youngstedt, C.Kline. Circadian Rhythms and Exercise; Kline CE, Durstine JL, Davis JM, et al. Circadian variation in swim performance, Youngstedt SD, Kripke DF, Elliott JA. Circadian phasedelaying effects of bright light alone and combined with exercise in humans; “Amit a sportolók sérüléseiről és betegségeiről tudni kell” (MOB+OSEI, 2008) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)