A Férfiaknál, ládd-é, Barátném, ama Cziklus, mely minekünk asszonyoknak hószám szerint vagyon, miként a Holdnak járása, őnáluk ezen roppant kényes és nehézkes Periódus úgy cca minden kettős esztendőben jövend reájok …
Nyaralgatván, egy régi kastélyban vettem ki szállást, s különféle lármáktól űzve, csendes zugot kutatgatva, végtére a padlásra botorkáltam. Ott régi könyvek közt, a receptek és a cselédek bérezése, meg a gyerekeket illető jegyzések között bújt meg ez a fakult tintával írt lap …
A Férj-fi-cziklus
A Férfiaknál, ládd-é, Barátném, ama Cziklus, mely minekünk asszonyoknak hószám szerint vagyon, miként a Holdnak járása, őnáluk ezen roppant kényes és nehézkes Periódus úgy cca minden kettős esztendőben jövend reájok; s eltart nem egynéhány napokig, hanem hetekig, mialatt ők nem ők, nem olyasfélék, mint akinek rendesen magokat láttatni engedik s ahogy velek mint tőlönk számos dologban el-térő Urunkfiait megszokhattad. Teneked, mint új Menyecskének szánom, s reméllem nem veszed héába ha némely leírásokkal szolgálok ezen állapottyukról, s tanácsaimmal tartalak, hogy Férjuraddal békében megélj, mert ez igen fontos leend jövendőd s gyerekid s házad jól-léte s állapottya okáért.
Tehát Hallgasd!
Ilyenkor, az ő Cziklusa idején, egy Férfiember mintegy magából kiforduland, hystericus és maniacus leszen, lett légyen bármely jótét lélek, de pillantást se vet se terád, se porontyaira (kivéve ha cseperedő fiútska mert akkor azt is elsodorja.), se háza népire, se jószágra, se semmilyen egyeb dolgokra; még étkére se igen, csak ül, szavadra nem figyelmez, mintha siket lenne, csak mered maga elé, alig-aluszik, mint ez megszállott, olyan. Lobbanékony, könnyen ordítoz, átkozódik, csapdos, sír vagy tör-zúz, természete szerént, csakis más Férfiemberek társaságára vágy kik hasonló hagymázban vagynak. Ilyenkor szoknyádon nem matat, ágyasházba bevonni nem próbál, mintha mindenestől elfelejtett volna, s ne is kérd, mert csak bosszantod vele; az ő ilyes mámora semmi egyéb mámort nem tűr.
Mi váltja ezt ki?
Nevess avagy hitetlenkedj, de nem egyeb, mint egy gyesznóbőr-cafatokból öszverótt labdacs-féle, mint egy emberfő, akkora; ezt vagy két tucatnyi Férfiemberek mint két ellenséges Sereg egymással szemközt tiszta erőből s verejtékezve rugdossák egy mezőn, olyan esztelen kéj- s szenvedéllyel melyet máskoron nem, csak tán még vadászatkor látni rajtok, mikor egy Kapitalis Lebenshirsch nyomára bukkantak. Rugdossák, mintha egymás koponyáját vélnék benne, azon okból, hogy a mező túlfelén egy termetes kifeszített Hálóba reptessék bele, s ugyanakkor saját mesgyéjükön saját Hálójukat ugyan-ettől megmentsék. Ha sikerül, ordítanak, egymásra ugranak, s buja kanok módjára egymáson hempergőznek! Ezen háló-rezgetéseket aztán öszve-számolják, s akinek kevesebb van, azt rettentő ünneplésben mint csatagyőztest részesítik. Hogy ennek értelme mi, azt ne kérdd, barátném, mert nem tudom, de azt tudom, hogy ők élet-halál számba veszik …
Mit cselekedj?
Élvezd nyugalmad és szabadságodat, kerülj ki útjából, semmire ne erőltessed, tégy elé mindig ételt szó nélkül, akár állottat is, észre sem veszi, itasd serrel, azt szereti, haggyad békiben, hagy élje-ki magát, hisz úgyis elmúlnak ezen hetek, s ha ügyesen tetted dolgod, majd hálás lesz érte. Higgy nekem, egy Férfit más Férfival való mulatságban gátolni oly vétek, melyet okos asszonyszemély el nem követ soha. Ha még ennél többre vágynál, olykor ülj mellé, nézd, amit ő néz, s fűszerezd ottléted-egy-egy mondattal, melyet más Férfiaktól hallottál, örvendj az örömével, bánkódj a bánatával, tombolj a haragjával, s megőrzöd Férjurad szerelmét egy életen átal … Én, Viktória, írom ezt Tenéked életesméretem teljessége szerént …
A papírlapnak sajnos itt vége szakadt. Keresgéltem, de nem találtam a folytatást. Pedig elolvasgattam volna még egy darabig – nem akaródzott lemennem a padlásról, a Bajnokok Ligájától zengett a ház.
Írta: Abody Rita író, fordító, szerkesztő. Jelenleg kreatív írást oktat, és színjátszó-drámaíró tábort tart 10-15 éves gyerekeknek. Elérhetősége: abody.rita@gmail.com