Az edzés etikai normái

Share

Az etikai normák tisztelete és betartása szilárd és biztos alapot nyújt mindenkinek, aki sportol, aki hisz benne, vagy valamilyen kapcsolati formában ennek szenteli az életét. Ez az értékrend komoly értékközvetítő erővel bír, s mindennek az alapját az edző – saját személyiségén keresztül – teremti meg. Az edzések légkörének megteremtése-, szellemiségének kialakítása és technikai elemeinek elsajátítása közben az erkölcsi nevelés nélkülözhetetlen. Az edzésmunka kihat a sportvilág minden szegmenségre, túlmutatva önmagán; a versengésen keresztül erkölcsi tartásra tanít és az etikai normák betartására okít, miáltal az igazi sportszellemiség megértetése közben emberségre nevel.

Az edző erkölcsi kötelezettségei

  • Az edző első és legfontosabb feladata, hogy az adott sportot, mint játékot és közösségi szerepvállalást (meg)szeretesse a csapat tagjaival, és bennük ezt az érzést folyamatosan életben is tartsa;
  • Köteles kiegyensúlyozott testi és lelki egészsége fenntartása mellett önmagát, tudását folyamatosan fejleszteni, munkája eredményessége érdekében képességeit bővíteni szakterületén, és a kapcsolódó sporttudományi területeken, (anatómia, élettani sajátosságok, pszichológia, etika, pedagógia;
  • Törekedjen tudásának maximális hasznosítására és átadására úgy, hogy belső indíttatású fejlődésre törekedve a sportoló készségeit figyelembe véve, képességeit fokozatosan fejlesztve érje el a kitűzött célt;
  • Az együttműködésben példamutató magatartásával járjon mindig a sportoló előtt;
  • Közvetlen legyen, de határozott, megfontolt, türelmes, érthető magyarázatú, módszereiben egyértelmű, döntéseiben tárgyilagos;
  • Következetes, olykor (indokolt) kemény fellépése, mindig a fejlődést szolgálja, soha ne indulatból cselekedjen vagy ítéljen;
  • Viselkedésével vívja ki magának a tiszteletet, a játékosnak ne legyen alkalma, lehetősége a tiszteletlenségre;
  • Határozottsága mögött is érezhető legyen szeretete a sport irányában, és érezhető a tisztelete a keze alatt fejlődő sportolók munkája iránt;
  • Az igazságosságot mindenek elé helyezze;
  • A sportoló életének meghatározó egyénisége, veszteségeiben, sikereiben legyen (érdeklődő, tevőleges) társa; a hatékony együttműködés érdekében megértően és támogatóan foglalkozzon a sportoló sporton túli gondjaival (tanulás, pályaválasztás, munka, családi környezet stb.);
  • Készüljön fel az erkölcsiséget veszélyeztető jelenségekkel, megnyilvánulásokkal szemben;
  • Önkritikus példamutató magatartásával, esetleges tévedései megelőzésére ill. azok beismerésére erkölcsileg törekedjen;
  • Ismernie kell sportága hazai és nemzetközi hagyományait, a kapcsolódó sporteszközök fejlődéstörténetét, hiszen ezzel erősítheti a tradíciókhoz való hűséget, a hagyománytiszteletet, mélyítheti a sportághoz kötődést;
  • Alakítson ki saját jelrendszert, amivel könnyebbé és érthetőbbé teszi a pálya széléről játékosai számára tanácsait, utasításait;
  • A sportolók identitástudatát erősítse közös szimbólum használatával, a szerepkörök erősítésével, az együvé tartozás érzésével, közös perspektíva kialakításának csapatépítő jellegével;
  • Munkáját saját cselekedeteinek üzenete, reakciói, viselkedési morálja minősíti (teszi ezáltal példaképpé vagy hiteltelenné edzői minőségében a játékosok előtt);
  • Tudatosan készüljön minden edzésre, és az edzésidő alatt összpontosítson a munkájára, soha ne a külvilágra (telefonálás-, beszélgetés edzőkollégával/szülővel maradjon az edzés végére);
  • A kitűzött tervek alapján készítse fel sportolóit, az adott felkészülési időszaknak megfelelően fejlesszen, figyeljen az időzítésre;
  • A győzelem fontos, hiszen a sikerélmény a legjobb „természetes doppingszer”, de készüljenek fel a kudarc elfogadására is;
  • Soha ne ártson kivételezéssel senkinek: se maga ellen ne fordítsa játékosait, se egymás ellen ne uszítsa őket e módon;
  • Álljon be sportolói közé alkalmanként játszani, hadd érezzék, hogy egyenrangú félként kezeli őket a sportvilág etikája szerint;
  • Tétmérkőzésen ne alázza meg magát, egyesületét, és a játékosokat azzal, hogy (látványosan, az ellenfél és a szurkolók előtt) elveszíti önuralmát;
  • Törekedjen arra, hogy belső igénnyé váljon sportolóiban a tisztességes viselkedés, különös tekintettel, ha külföldi szereplésre utaznak: ott klubjukon keresztül hazájukat képviselik;
  • A humor segítségével gyakran oldhatja a fáradtság okozta feszültséget, sok erőt adhat általa játékosainak, az esetleges elégedetlenségének ily módon hangot adva gyakran jobb eredményt érhet el, mintha kiabálna;
  • Saját tevékenységének ellenőrzéseként is rendszeresen, a sportszervezet szabályaiban rögzítetten, időszakonként, ill. szükség szerint beszámol a sportoló előrehaladásáról, a fejlődést figyelembe véve készíti elő a következő időszakot;
  • Nem jelenhet meg soha sportolói előtt illumináltan vagy a tisztesség határait sértő magatartással; klubszínekben a külvilág előtt sem viselkedhet elítélhető módon;
  • Nem korrumpálódhat, egyetlen sportolója jövőjét nem segítheti, vagy akadályozhatja saját anyagi háttere miatt;
  • Becsülettel mérje fel anyagi lehetőségeit, és ha a fizetés nem elég a megélhetésre, inkább ne vállalja el az állást, az anyagi motiváció hiánya miatt félmunkát ne végezzen, és ne tegyen tönkre fejlődni vágyó, véges sportolói idővel rendelkező játékosokat. Egy-két kiesett év is sokat számít egy sportolónak;
  • Soha ne hazudjon, legyen önmagával szemben annyira etikus, hogy mindig felvállalja véleményét;
  • Edzőtársaival és az ellenfél edzőjével tartson fenn jó viszonyt; ez sport, amely a szellemi, lelki épülésre, testi fejlődésre összpontosul, a barátságos és udvarias viselkedés jó példa a játékosok előtt, és a versenyhelyzetben kialakuló indulatok, sérülésokozásoknak elejét veheti;
  • Úgy beszéljen- és viselkedjen a mérkőzés alatt a pálya szélén állva, ahogy azt a játékosoktól is elvárja, bánjon tisztelettel a bíróval, de álljon ki a csapat érdekeiért;
  • Tartson fenn jó viszonyt a családtagokkal, szurkolókkal, de ne engedjen beleszólást senkinek saját munkájába, mert hiteltelenné válhat és megzavarhatja a csapat munkáját (Magyarországon „mindenki ért a focihoz”, és jogot formál arra, hogy véleményét kinyilatkoztassa – sok erkölcsi kár keletkezik ebből);
  • Soha semmilyen tiltott szer alkalmazását ne engedélyezze, és soha ne jusson eszébe a sportoló tudta nélkül alkalmazni vele szemben – egészségkárosító, a csapat munkáját aláássa és demoralizáló cselekedet (lenne);
  • A bőrszín- vagy származás szerinti megkülönböztetés semmilyen módja nem elfogadható, az elfogultság semmilyen mértéke a gyakorlatban nem éreztethető;
  • Vétkezés vagy bűnelkövetés (pl. sporttárstól való lopás) esetén igazságosan és erőteljesen álljon ki a sértett játékos mellett, az erkölcsös viselkedésre hangsúlyt fektetve; fontos és példaértékű, hogy hogyan reagál ilyen esetben;
  • Az edző egész tevékenységével, magatartásával az egészségtudatos sportkultúrát és a fair play szellemiségét szolgálja.
hirdetés

A cikk Tölgyesi Lívia etikapedagógus „Erkölcsi nevelés szükségszerűsége a labdarúgásban – különös tekintettel az utánpótlás-nevelésre” tanulmányából származik, annak szerkesztett részlete!