A 2020-as tokiói olimpia, amely nemrég ért véget, a hazájukban érzett társadalmi igazságtalanság ellen tiltakozó sportolók miatt is nagy sajtóvisszhangot kapott: mérkőzés előtti térdelés, a dobogón fej fölött kézzel megformált „X” betű és még sok minden szerepelt a hírekben a tiltakozássokkal kapcsolatban.
De van egy történet, amit valószínűleg nem hallottál a hírekben
Az atlétika sztárja, Sydney McLaughlin a női 400 méteres gátfutásban futott, aranyérmet nyert, és világrekordot állított fel. Később aznap este ezt posztolta az Instagramon:
„Hadd kezdjem azzal, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy nemcsak az országomat, hanem Isten országát is képviselhetem. Amim van Krisztusban, az sokkal nagyobb, mint amim van vagy nincs az életben. Imádkozom, hogy az utam legyen az Istennek való engedelmesség világos ábrázolása. Még akkor is, amikor nincs értelme, még akkor is, amikor nem tűnik lehetségesnek. Ő majd utat csinál a semmiből is. Nem a saját kielégülésemért, hanem az Ő dicsőségére. Soha nem láttam még Istent kudarcot vallani az életemben. Senki életében sem, ami azt illeti. Csak azért, mert lehet, hogy nem nyerek meg minden versenyt, vagy nem kapom meg szívem minden vágyát, nem jelenti azt, hogy Isten kudarcot vallott volna. Az Ő akarata TÖKÉLETES. És Ő felkészített engem egy ilyen pillanatra, mint ez. Hogy az általa adott ajándékokat arra használjam, hogy minden figyelmet visszairányítsak rá.” Aláírás: „2x olimpiai bajnok, világcsúcstartó, köszönöm Neked, Istenem!”
Mielőtt az olimpia véget ért volna, még egy újabb aranyat nyert a 4×400 méteres váltóban.
Kitartó futás
A Zsidókhoz írt levélben a szerző a keresztény élet leírására a verseny analógiáját használja. Ebben a figyelemre méltó részletben a keresztény élet „mit” és „hogyan” egyaránt megkapjuk:
„Mivel tehát a tanúk ilyen nagy felhője vesz körül bennünket, vessünk el mindent, ami akadályoz, és a bűnt, ami oly könnyen behálóz bennünket. És fussuk kitartóan a számunkra kijelölt versenyt, szemünket Jézusra, a hit úttörőjére és tökéletesítőjére szegezve.” (Zsidók könyve 12:1-2)
A „mi” az, hogy „kitartással fussuk a számunkra kijelölt versenyt”. Vegyük észre, hogy minden nap fel kell kelnünk, hogy fussunk. Ez a keresztény ember felelőssége, és ez az, amit a Szentírás „hűségnek” nevez. Mégis Isten az, aki „a számunkra kijelölt versenyt” megalapozza. Ez az idézet zökkenőmentesen ötvözi az ember felelősségét és Isten szuverenitását.
Nem azért futunk, hogy bizonyítsunk, hanem azért, mert szeretjük a Megváltónkat, és szeretnénk neki tetszeni. Vannak napok, amikor könnyű futni, a szél a hátunk mögött van, és az út lefelé vezet. De vannak napok, amikor a szél az arcunkba fúj, és az út egyre meredekebbnek tűnik, minél messzebb megyünk.
Ez a szakasz azt mondja meg nekünk, hogy „hogyan” folytassuk a hűséges futást azokon a napokon is, amikor legszívesebben bedobnánk a törülközőt, azáltal, hogy „szemünket Jézusra, a hit úttörőjére és tökéletesítőjére szegezzük”. Gyakran nem könnyű, de ahogy Pál apostol írja: „Mindezt az által tehetem, aki erőt ad nekem”.
Apám Florida középső részén nőtt fel a gazdasági válság idején. Egyszer hallottam tőle egy történetet arról, hogy kisfiúként elment az apjával egy helyi farmra. Az öreg farmer éppen befejezte egy nagy mező felszántását, és az öszvércsapat még mindig az ekéhez volt csatolva, amikor apám és nagyapám megérkeztek.
Apám csodálkozott, hogy a hosszú sorok mindegyike milyen egyenes volt, és megkérdezte az öreg parasztot, hogyan tartja ilyen egyenesen a sorokat. Az öregember így válaszolt: „Nos, fiam, ez nagyon egyszerű. Kiválasztok egy pontot a sor végén, egy oszlopot vagy egy fát, és addig tartom rajta a szemem, amíg be nem fejezem a sor szántását. Amíg mindkét kezemet az ekén tartom, és a szememet a sor végén lévő ponton tartom, addig minden egyes barázda tökéletesen egyenes lesz.”
Amit Sydney McLaughlin az Instagram-posztjában mond, az ugyanaz, amit a Zsidókhoz írt levél szerzője is mond nekünk. Jézusra kell szegeznünk a tekintetünket, ha jól akarjuk befejezni a versenyt. A mi versenyünk sokkal hosszabb, mint 400 méter, és a díj sokkal értékesebb, mint egy aranyérem.
Az írás Hugh Whelchel cikkének szerkesztett változata.