A látássérült sportoló

A látássérültséget (látáskárosodást) (Visual Impairment – VI) a szemgolyó, az optikai ideg vagy a látókéreg károsodása okozza, ami funkcionális korlátozást eredményez a személy környezetével való interakciójában. Ez a károsodás vakságra és gyengénlátásra osztható a fennmaradó látás mértéke szerint. A vakság a látás teljes elvesztésétől a fény és a színek érzékeléséig terjedő spektrumot öleli fel, de a motoros tanulás szempontjából nem funkcionális állapotban. A gyengénlátás a fény-, szín- és formaérzékelés képességét jelenti, de a tér, a részletek, a mozgás, a háromdimenziós és összetett formák érzékelése korlátozott¹.

Természetesen meg kell jegyezni, hogy jelentős eltérések vannak a látáskárosodás különböző etiológiáinak gyakorisága között az általános népességben és a parasportolókban. Ez a különbség főként a versenyző sportolók átlagéletkorának, valamint azoknak a világrégióknak köszönhető, amelyekben a parasport magasan fejlett. A társadalmi-gazdasági fejlettség, az egészségügyi alapellátás és a szemészeti szolgáltatások elérhetősége nagymértékben meghatározza, hogy az egyes régiókban milyen gyakorisággal ismerik fel ezeket a kórképeket².

Paralimpiai sportok látássérült sportolóknak

A látássérült (VI) személyek sportolásának története a 20. század elejére nyúlik vissza az Egyesült Államokban zajló atlétikai versenyeken, baseballban és tornában³. Napjainkban a VI-os sportolók a nyári paralimpiai sportágakban – atlétika, kerékpározás, lovasíjászat, labdarúgás, csörgőlabda, judo, evezés, úszás és triatlon -, valamint a téli sportágakban – alpesi síelés, biatlon és sífutás⁴ – versenyeznek. A VI-os sportolókat három sportági osztályba sorolják. A parasportban való részvételhez szükséges minimális fogyatékossági kritérium a törvényes vakság amerikai definícióján alapul (20/200-as látásélesség)⁵.

A jelenlegi osztályozási rendszer a látásélességgel és a látótérrel kapcsolatos tényezőkön alapul. Bár ez az osztályozási rendszer kizárólag orvosbiológiai fogalmakon alapul, nagy szükség van a kiigazításokra, hogy az egyes sportágakra alkalmazott látásfunkciókat is értékelni lehessen⁷.

Valójában minden egyes paralimpiai sportág eltér a VI-s sportolóknak nyújtott támogatás típusát illetően. Egyes sportágakban a sportolók csak a saját kategóriájukban versenyeznek, más sportágakban pedig egyetlen kategóriában (az összes kategória együtt). Emellett néhány sportágban szemkötőt használnak, hogy teljesen eltakarják a látást (és biztosítsák az egyenlő mértékű „nemlátást”) minden sportoló számára.

Végül, néhány sportág lehetővé teszi, hogy egy kísérő sportoló, például egy vezető vagy pilóta segítse a VI-s sportolót. A kísérő vagy pilóta feladata, hogy támogassa a sportolót a korlátozásában – a környezetben való vizuális tájékozódásban. Például az atlétika sportágban a vezető szerepe az, hogy a sportolóval együtt, azonos tempóban fusson, olvassa a környezetet, és ezt verbális és tapintható jelzésekkel tolmácsolja a sportolónak.

Orvosi-, egészségügyi ellátás

A VI-vel rendelkező sportolók egészségügyi ellátása során több olyan pontot is fontos szem előtt tartani, amelyeket nem szabad elfelejteni. Az egészségügyi személyzet előtt álló kihívások között a klinikai gyakorlat két alapelve szerepel: az empátia és a kommunikáció. A nem verbális jelzések fontos szerepet játszanak az orvos-beteg interakciókban, és ezek gyakran vizuális információkra támaszkodnak^8,9. A VI-os sportolók gyakran nem képesek az orvosi személyzet vizuális jeleit felfogni. Azok esetében pedig, akiknél a károsodás korán kezdődött, nem tanulták meg a társadalmilag elfogadott arckifejezéseket, amelyek az egyes érzelmekhez vagy ahhoz kapcsolódnak, amire következtetni akarunk, legyen az a megértést jelző mosoly vagy a mondottakkal kapcsolatos kételyt jelző homlokráncolás. Ezért a VI-s sportolókkal való interakció során különös figyelmet kell fordítani a hangszínre, mind beszéd, mind hallgatás közben, valamint a beszéd közbeni irányításra. Ha például nem közvetlenül a sportolóhoz beszélünk (például amikor egy számítógép képernyőjét nézzük és közben kérdéseket teszünk fel), azt a figyelem hiányaként értelmezhetik. Az érintés a jobb kommunikáció eszközeként használható, mivel érdeklődést jelez, és felhasználható egy sérülés anatómiai magyarázatára vagy a fájdalomérzés helyének pontosabb meghatározására (mindig előzetesen meg kell magyarázni, hogy hova fogunk érinteni, és engedélyt kell kérni erre¹⁰).

A vakságban szenvedő személyek, különösen a veleszületett vagy korán kialakult vakságban szenvedők „manierizmusokat” mutathatnak¹⁵. Ezek olyan ismétlődő viselkedések vagy mozdulatok, amelyek látszólag nem egy cél elérésére irányulnak, például a szem manipulálása, a test ringatása vagy a fényre bámulás közbeni ujjak villogtatása a szem előtt. Ezek gyakrabban fordulnak elő, ha a vak személyt stressz vagy szorongás éri.

Mint minden paralimpiai sportágban, az orvosnak mindenkor figyelembe kell vennie a doppingellenes szabályokat, beleértve azt, hogy mely szerek és módszerek szerepelnek a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) tiltólistáján, valamint az összes előírt szer sportteljesítményre gyakorolt hatását. A VI-os sportolók esetében a szolgáltatóknak óvatosnak kell lenniük a gyakran glaukóma kezelésére felírt acetazolamid és béta-blokkoló szemcseppek használatával, mivel mindkettő tiltott anyag. A cukorbetegségben és diabéteszes retinopátiában szenvedő egyéneknél a glikémiás szabályozásra gyakran felírt inzulin szintén tiltott anyag. Minden egyes esetet egyedileg kell megvizsgálni, hogy az ilyen gyógyszerek ideálisak-e a betegségfolyamat kezelésére, miközben figyelembe kell venni a sportoló teljesítményét is.

A VI mechanizmus megértése alapvető fontosságú, mivel a speciális károsodással élő személyek bizonyos típusú gyakorlatai az edzési protokoll vagy a környezet kiigazítása nélkül ronthatják a károsodást. Például az olyan kontakt sportok, mint a csörgőlabda és a dzsúdó nem ajánlhatók a retinaleválás kockázatának kitettek számára¹¹. Ha a veszélyeztetett személyek kontakt sportokat űznek, fejvédőt kell használni. Egyes súlyosabb esetekben az ugróedzés retinaleválást okozhat. A diabéteszes retinopátiában szenvedő sportolók esetében is óvintézkedéseket kell tenni, mivel a nagy súlyemelés drámaian megnöveli a vérnyomást, és retinavérzést okozhat^12,13. A glaukómás sportolóknak különös figyelmet kell fordítaniuk az intenzív testmozgás során, mivel a testhelyzet megváltozása és a megnövekedett légzési térfogat, különösen a Valsalva-manőver során, veszélyeztetheti a sportolót¹⁴. Végül fontos megjegyezni, hogy a látókéreg csökkent vizuális ingerlése kiválthatja az úgynevezett Claude Bonnet-szindrómát, amely vizuális hallucinációkat okozhat, leggyakrabban egy személy képében, és az életük során látásukat elvesztő emberek 0,4-14%-át érinti^16,17 . Ez a „fantom végtag szindrómához”¹⁶ hasonló állapot. A hagyományos kezelési módszer a farmakológiai beavatkozás¹⁶.

Egy másik fontos szempont, hogy a fényérzékeléssel nem rendelkező (teljes vaksággal küzdő) sportolók cirkadián ritmusának zavara is előfordulhat¹⁸. Ez potenciálisan a következőket eredményezheti:

• Csökkent csúcsteljesítmény, egyszerűbb reakcióidő és testhőmérséklet-szabályozás a nap folyamán¹⁹.
• A melatonin koncentrációjának és eloszlásának megváltozása a nap folyamán¹⁸.
• A pubertás előtti növekedési időszak késése, különösen a nőknél²⁰.
• Későbbi menarche a nőknél²¹.
• Alvászavarok²².

Továbbá a B1 és B2 sportolók számára kihívást jelent a hidratáltság önellenőrzése a vizelet színe és mennyisége szempontjából²³. Bár nem tökéletes mérőeszköz, egyes sportolók a vizelet szagát használják iránymutatásként, mivel az erősebb vizeletszag általában magasabb koncentrációval jár együtt.

A fenti körülmények mindegyike hatással lehet a VI-s sportolók teljesítményére, edzésére és regenerálódására. Ezek akkor is nagy szerepet játszanak, amikor különböző időzónákba utazik a versenyekre. Az edzésminőségre és a teljesítményre gyakorolt hatások minimalizálása érdekében kiigazításokra van szükség.

A látáskárosodás hatása a fizikai teljesítőképességre

A VI jelenléte természeténél fogva módosítja a befogadott vizuális információk mennyiségét és korlátozza a környezet érzékelését. Ez azonban nem csak a vizuális információk hiánya miatt van így, hanem az idő múlásával a véletlenszerű információknak való korlátozott kitettség miatt is²⁴. Kompenzációs stratégiákra van szükség a motoros kontroll és a térbeli tájékozódás ebből eredő korlátainak minimalizálásához.

A látáskárosodás jelentős mértékben befolyásolja a teljesítmény bizonyos aspektusainak megvalósítását a nem edzett egyéneknél, ami eltér az edzett sportolóknál megfigyelhető mintázattól²⁵.

A látássérült sportolók sérülésepidemiológiája

A legújabb bizonyítékok a nyári sportágakban versenyző VI-s sportolók magasabb sérülési arányát bizonyítják. A 2012. évi nyári paralimpiai játékokon a legmagasabb sérülési gyakoriságot a labdarúgásban tapasztalták, ezt követte az erőemelés, a csörgőlabda, a kerekesszékes vívás, a kerekesszékes rögbi, az atlétika és a judo¹. A hét sportág közül, ahol a legmagasabb volt a sérülések előfordulási aránya, hármat kizárólag VI-os sportolók űztek, egy negyedik (atlétika) pedig mindhárom VI-os osztályba tartozott.

Általában az alsó végtag sérülései, majd a felső végtagok sérülései voltak gyakoribbak a VI-s sportolóknál^40,41. Az akut traumás sérülések különösen gyakoriak voltak a labdarúgóknál^41,42 Ez összefügghet a VI-vel, ami a sportolókat sebezhetőbbé teszi a többi játékosnak való ütközésre (a védőreflex hiánya miatt), az edzés- és versenyterületen lévő akadályokra vagy a pályán lévő tárgyakra⁴¹. Ugyanez a logika magyarázza a VI sportolóknál a mindennapi tevékenységek során előforduló, nem közvetlenül a sporttal összefüggő láb- és lábszársérülések gyakoribb előfordulását²³. További bizonyítékok mutatják, hogy minél nagyobb a VI, annál nagyobb a sérülések előfordulási gyakorisága a sportolói populációban⁴³. Ez összefügghet azzal a ténnyel, hogy a látás befolyásolja a testtartás stabilitását, és a propriocepció a vak egyéneknél általában rosszabb, mint a részleges látással rendelkezőknél, ami rendellenes járást és biomechanikát eredményez, ami sérülésekhez vezethet⁴³.

Következtetés és gyakorlati ajánlások

Bár a VI jelenléte hatással lehet a sportoló teljesítményére, a sportspecifikus képzés és a kiváló sportorvosi szolgáltatások segíthetnek a káros hatások enyhítésében. Ezt a folyamatot a VI etiológiájára, valamint a rövid és hosszú távú teljesítményre gyakorolt következményeire vonatkozó ismeretek irányítják. Gyakorlati szempontból alapvető fontosságú ebben a folyamatban a kiváló térbeli tájékozódás, a megfelelő stimuláció és a sportorvosi szolgáltatókkal való hatékony kommunikáció.

A magyarra fordított cikk angol nyelvű eredetijét Ciro Winckler és Andrea Jacusiel Miranda (Brazilia) írta, megjelent az „Aspetar Sports Medicine Journal”-ban

Hivatkozások

1. Martín M, Bueno S. Deficiência visual: aspectos psicoevolutivos e educativos. São Paulo: Editora Santos; 2003.
2. World Health Organization. Global data on visual impairments 2010. Geneva, Switzerland: World Health Organization, 2012.
3. Bailey S. Athlete First: A history of the Paralympic Movement. Chischester: John Wiley & Sons, Ltd; 2008. 281 p.
4. IPC Sports .[cited 2017 Feb 20]. Available from: https://www. paralympic.org/sports
5. Sherrill; C, Adams-Mushett C, Jones JA. Classification and others issues in spots for blind, cerebral palsy, les autres and amputee athletes. In: SHERRILL C, editor. The 1984 Olympic Scientific Congress Proceeding. Champaign: Human Kinetics; 1986. p. 113–30.
6. IBSA. IBSA classification Manual. [cited 2017 Feb 20]. Available from: http://www.ibsasport.org/documents/files/144-1-IBSA-Classification-Manual-classifiers.pdf
7. Ravensbergen HJC, Mann DL, Kamper SJ. Expert consensus statement to guide the evidence-based classification of Paralympic athletes with vision impairment: a Delphi study. Br J Sports Med 2016;50(7):386–91.
8. Travaline JM, Ruchinskas R, Alonzo GED. Patient-Physician Communication: Why and How. JAOA. 2005;105(1):13–8.
9. Singer HK, Ruchinskas RA, Riley KC, Broshek DK, Barth JT. The psychological impact of end-stage lung disease. Chest. 2001;120(4):1246–52.
10. Pagliuca LMF, Macêdo-Costa KN de F, Rebouças CB de A, Almeida PC de, Sampaio AFA. Validação das diretrizes gerais de comunicação do enfermeiro com o cego. Rev Bras Enferm 2014. 2014;67(5):715–21.
11. Leivo T, Haavisto AK, Sahraravand A. Sports-related eye injuries: The current picture. Acta Ophthalmol. 2015;93(3):224–31.
12. American Diabetes Association (2004). Physical activity, exercise and diabetes. Diabetes Care, 2004;27(1), S58–S62.
13. Eneh A, Almeida D. Valsalva hemorrhagic retinopathy during labour: A case report and literature review. Can J Ophthalmol. 2013;48(6):145–7.
14. McMonnies CW. Intraocular pressure and glaucoma: Is physical exercise beneficial or a risk? J Optom. Spanish General Council of Optometry; 2016;9(3):139–47.
15. Molloy A, Rowe FJ. Manneristic Behaviors of Visually Impaired Children. Strabismus. 2011;19(3):77–84.
16. Rovner BW. The Charles Bonnet syndrome: a review of recent research. Curr Opin Ophthalmol2006;17(3):275–7.
17. Pang L. Hallucinations Experienced by Visually Impaired: Charles Bonnet Syndrome. Optom Vis Sci. 2016;93(11): 1466Y-1478.
18. Aubin S, Kupers R, Ptito M, Jennum P. Melatonin and cortisol profiles in the absence of light perception. Behav Brain Res. 2017;317:515–21.
19. Squarcini CFR, Pires MLN, Lopes C, Benedito-Silva AA ´lia, Esteves AM, Cornelissen-Guillaume G, et al. Free-running circadian rhythms of muscle strength, reaction time, and body temperature in totally blind people. Eur J Appl Physiol 2013;113(1):157–65.
20. Bellastella A, Sinisi AA, Raiola C, Perrone L, Lorio S, Parlato F, et al. Blindness influences the growth of institutionalized prepubertal subjects. J Endocrinol Invest. 1989;12(9):605–9.
21. Flynn-Evans EE, Stevens RG, Tabandeh H, Schernhammer ES, Lockley SW. Effect of light perception on menarche in blind women. Ophthalmic Epidemiol. 2009;16(4):243–8.
22. Tamura N, Sasai-Sakuma T, Morita Y, Okawa M, Inoue S, Inoue Y. A nationwide cross-sectional survey of sleep-related problems in Japanese visually impaired patients: prevalence and association with health-related quality of life. J Clin Sleep Med 2016;12(12):1659–1667.
23. Webborn N, Van De Vliet P. Paralympic medicine. Lancet. 2012;380(9836):65–71.
24. Sonksen PM, Dale N. Visual impairment in infancy: impact on neurodevelopmental and neurobiological processes. Dev Med Child Neurol. 2002;44:782–91.
25. Killebrew S, Petrella J, Jung A, Hensarling R. The effect of loss of visual input on muscle power in resistance trained and untrained young men and women. J Strength Cond Res. 2013;27(2):495–500.
26. Malone L a, Sanders RH, Schiltz JH, Steadward RD. Effects of visual impairment on stroke parameters in Paralympic swimmers. Med Sci Sports Exerc .2001;33(12):2098–103.
27. Pereira L, Winckler C, Abad CCC, Kobal R, Kitamura K, Veríssimo A, et al. Power and Speed Differences Between Brazilian Paralympic Sprinters With Visual Impairment and Their Guides. Adapt Phys Activ Q. 2016;33(4):311–23.
28. Loturco I, Winckler C, Kobal R, Cal Abad CC, Kitamura K, Veríssimo AW, et al. Performance changes and relationship between vertical jump measures and actual sprint performance in elite sprinters with visual impairment throughout a Parapan American games training season. Front Physiol .2015;6:1–8.
29. Makris VI, Yee RD, Langefeld CD, Chappell AS, Slemenda CW. Visual loss and performance in blind athletes. Med Sci Sport Exerc .1993;25(2):265–9.
30. Theodorou A, Skordilis E, Plainis S, Panoutsakopoulos V, Panteli F. Influence of visual impairment level on the regulatory mechanism used during the approach phase of a long jump. Percept Mot Skills .2013;117(1):31–45.
31. Molik B, Morgulec-Adamowicz N, Kosmol A, Perkowski K, Bednarczuk G, Skowronski W, et al. Game Performance Evaluation in Male Goalball Players. J Hum Kinet .2015;48:43–51.
32. Ray CT, Horvat M, Croce R, Christopher Mason R, Wolf SL. The impact of vision loss on postural stability and balance strategies in individuals with profound vision loss. Gait Posture. 2008;28(1):58–61.
33. Aydoğ E, Aydoğ S, Çakci a., Doral M. Dynamic Postural Stability in Blind Athletes Using The Biodex Stability System. Int J Sports Med. 2006;27(5):415–8.
34. Loturco I, Nakamura FY, Winckler C, Bragança JR, da Fonseca RA, Filho JM, et al. Strength-Power Performance Of Visually Impaired Paralympic And Olympic Judo Athletes From The Brazilian National Team: A Comparative Study. J Strength Cond Res. 2017;31(3):743–749.
35. Malwina KA, Krzysztof M, Piotr Z. Visual Impairment does not Limit Training Effects in Development of Aerobic and Anaerobic Capacity in Tandem Cyclists. J Hum Kinet. 2015;48(1):87–97.
36. Campos LFCC, Costa e Silva AA, Santos LGTF, Costa LT, Montagner PC, Borin JP, et al. Effects of training in physical fitness and body composition of the brazilian 5-a-side football team. Rev Andaluza Med del Deport .Elsevier; 2013;6(3):91–5.
37. Hopkins WG, Gaeta H, Thomas AC, Hill PM. Physical fitness of blind and sighted children. European journal of applied physiology and occupational physiology. 1987. p. 69–73.
38. Koustriava E, Papadopoulos K. Are there relationships among different spatial skills of individuals with blindness? Res Dev Disabil.; 2012;33(6):2164–76.
39. Aslan UB, Calik BB, Kitis A. The effect of gender and level of vision on the physical activity level of children and adolescents with visual impairment. Res Dev Disabil. 2012;33(6):1799–804
40. Willick SE, Webborn N, Emery C, Blauwet CA, Pit-Grosheide P, Stomphorst J, et al. The epidemiology of injuries at the London 2012 Paralympic Games. Br J Sports Med .2013 10;47(7):426 LP-432.
41. Magno M, Duarte E, Costa E Silva AA, Silva HG da, Vital R. Aspects of sports injuries in athletes with visual impairment. Rev Bras Med do Esporte. 2011;17(340):319–23. 1.           
42. Magno E Silva MP, Morato MP, Bilzon JLJ, Duarte E. Sports injuries in Brazilian blind footballers. Int J Sports Med. 2013;34(3):239–43.
43. Magno MP, Winckler C, Athayde A, Silva CE, Bilzon J, Duarte E, et al. Sports injuries in paralympic track and field athletes with visual impairment. Med Sci Sports Exerc. 2013;45(5):908–13.