A kézilabdázó még el tudja dobni a labdát, de a sokadik nagy erejű lövésnél már fáj a válla. Az úszó az első néhány száz métert panasz nélkül teljesíti, majd minden kartempónál egyre kellemetlenebb lesz. Az erősportoló fekvenyomásnál vagy fej fölé nyomásnál érzi ugyanezt, miközben a hétköznapi mozgásai alig korlátozottak. Mindhármuk panasza származhat a rotátorköpeny környezetéből, de egészen más terhelés vezetett hozzá, és más kapacitást kell visszaépíteni ahhoz, hogy ismét teljes értékűen sportolhassanak.
Egy 22 éves kézilabdázó a szezon sűrűbb időszakában kezdi érezni a jobb vállát. Nem emlékszik egyetlen sérülésre vagy ficamra, bizonytalanságérzése nincs, hétköznapi mozgásai panaszmentesek. A bemelegítés elején még alig fáj, de ahogy gyűlnek a nagy sebességű dobások, romlik a dobás ereje és pontossága, másnap reggel pedig már az oldalára fekvés is kellemetlen. Néhány könnyebb nap után javul, a teljes dobásterhelés visszaállításakor azonban újra jelentkeznek a panaszai.
Gyakran ilyenkor hangzik el, hogy „becsípődik valami a vállban”. A sportorvosi vizsgálat ennél pontosabb kérdésekből indul ki: milyen terhelést nem tolerál már a váll, mi változott az előző hetekben, mekkora funkcióvesztés alakult ki, van-e jelentős strukturális sérülés vagy más vállpatológia, és mire kell ismét képessé tenni ezt a vállat?
A rotátorköpeny feladata jóval több, mint a kar forgatása
A rotátorköpenyt négy izom – a supraspinatus, infraspinatus, teres minor és subscapularis – és inaik alkotják. A nagy mozgástartományú vállízületben hozzájárulnak a felkarcsontfej dinamikus kontrolljához, miközben a deltaizom és a vállöv többi izma jelentős erőt hoz létre. A rotátorköpeny ezért a váll dinamikus stabilizáló rendszerének is fontos része. Ez kapcsolódási pontot jelent, de nem azonosságot a Vállinstabilitás és vállficam sportolóknál című cikkben tárgyalt problémával. Instabilitásnál a felkarcsontfej kóros elmozdulása, subluxatiója vagy ficama és az ehhez kapcsolódó stabilitásvesztés kerül előtérbe. A rotátorköpenyhez kapcsolódó vállfájdalomban a sportoló sokszor stabil vállal érkezik, a panasz pedig ismételt vagy nagy terhelés során jelenik meg.
Dobáskor a vállnak rendkívül gyors rotációt kell létrehoznia, majd a kart kontrolláltan le is kell fékeznie. Úszásnál egyetlen edzés alatt akár több ezer fej fölötti karmozgás ismétlődhet. Röplabdában és teniszben nagy sebességű ütőmozgások, erősportban nagy külső ellenállással végzett nyomások terhelik ugyanezt a rendszert. A szükséges kapacitás ezért nem írható le egyszerűen azzal, hogy „erős-e a váll”. Erőre, megfelelő mozgástartományra, gyors erőkifejtésre, excentrikus fékezőkapacitásra és az adott terhelés ismételt elviselésére is szükség lehet.
Egy váll, amely könnyedén teljesít tíz gumiszalagos külső rotációt, ettől még nem feltétlenül készült fel hetven nagy intenzitású dobásra vagy több kilométer úszásra.
Mit nevezünk valójában rotátorköpeny-fájdalomnak?
A címben használt rotátorköpeny-fájdalom közérthető rövidítés. Szakmailag a rotátorköpenyhez kapcsolódó vállfájdalom (rotator cuff-related shoulder pain) tágabb klinikai gyűjtőfogalom, míg rotátorköpeny-tendinopathiáról (rotator cuff tendinopathy) akkor beszélünk, amikor ezt a klinikai diagnózist használjuk. A 2025-ös JOSPT klinikai irányelv a rotátorköpeny-tendinopathia fogalmára épül; ajánlásai a meszesedéssel vagy anélkül jelentkező tendinopathiára és a részleges vastagságú rotátorköpeny-szakadásokra is kiterjednek. (JOSPT)
A subacromialis impingement hagyományos mechanikai modellje szerint a kar emelésekor az acromion alatti „becsípődés” irritálja a rotátorköpenyt, és ez magyarázza a fájdalmat. Mechanikai kompresszió természetesen létrejöhet, de ez a modell önmagában nem ad megfelelő magyarázatot a rotátorköpenyhez kapcsolódó vállfájdalom jelentős részére. Az ín aktuális állapota, a terhelés nagysága és változása, a rendelkezésre álló izom- és ínkapacitás, a vállöv működése, a sportági követelmények és egyéni tényezők együtt alakítják a klinikai képet.
A háttérben lehet tendinopathia, meszes rotátorköpeny-tendinopathia, részleges vagy teljes vastagságú szakadás és más strukturális eltérés is. A diagnosztika feladata annak eldöntése, hogy ezek közül melyiknek van érdemi jelentősége az adott sportoló tüneteiben és funkcióvesztésében.
Dobás, úszás és nyomás: ugyanaz a váll, más követelmény
- Dobósportolónál fontos tudni, melyik dobásfázis provokálja a tünetet, csökkent-e a sebesség vagy a pontosság, hány dobás után jelentkezik a fájdalom, és hogyan viselkedik a váll ismételt maximális vagy közel maximális mozgások során. A dobás erőátviteli láncában az alsó végtag, a medence és a törzs is részt vesz, ezért a váll funkcióját érdemes a teljes sportmozgás részeként értékelni. Ez nem jelenti azt, hogy egy csípő- vagy törzsfunkcióban talált eltérés automatikusan a vállfájdalom oka; azt mutatja, hogy a vállra jutó terhelés és az erőátvitel nem kizárólag a vállízület tulajdonsága.
- Úszónál másképp gyűlik össze a terhelés. Egy-egy kartempó kevésbé intenzív lehet, mint egy maximális dobás, az ismétlésszám viszont óriási. Az úszók vállfájdalmának kockázati tényezőit vizsgáló szakirodalom ráadásul bizonytalanabb annál, mint amit az „úszóvállról” szóló egyszerű magyarázatok sugallnak: egy 2023-as szisztematikus áttekintés a vizsgált tényezők egyikénél sem talált erős bizonyítékot az összefüggés mellett vagy ellen.
- Erősportolónál a fekvenyomás, a fej fölé nyomás, az olimpiai súlyemelő gyakorlatok vagy a gimnasztikai elemek nagy külső erőket és sajátos vállpozíciókat jelentenek. Itt a rehabilitációnak végül ismét a nagy ellenállással szembeni erőkifejtést kell lehetővé tennie.
A váll aktuális kapacitását tehát ahhoz a terheléshez kell viszonyítani, amelyet az adott sportág ténylegesen megkövetel.
A történet gyakran az előző hetekben kezdődik
A kézilabdázónál ezért érdemes rekonstruálni az edzés előtti heteket. Nőtt a dobások száma? Több mérkőzés került rövid időre? Megváltozott az erőnléti edzés? Betegség vagy kihagyás után tért vissza a korábbi volumenhez? Új pozícióban játszik? Kevesebb idő jut regenerációra? A „túlterhelés” nem egyszerűen sok edzést jelent. Ugyanaz a száz dobás megszokott terhelés lehet egy jól felkészült vállnak, miközben túl nagy lépést jelenthet egy kihagyás után visszatérő sportolónak. Ráadásul a terhelési tolerancia romlása sokszor már akkor érzékelhető, amikor a sportoló még képes edzeni: több bemelegítés kell, csökken a dobás ereje, hamarabb fárad a váll, az edzés utáni fájdalom tovább tart, vagy a másnapi merevség egyre kifejezettebb.
Ezeket a jeleket érdemes együtt értékelni a pillanatnyi fájdalommal. Egy jól tolerált edzés ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy közben elfogadható volt a váll. Fontos az edzés utáni és másnapi válasz is: hogyan változott a fájdalom, a merevség, az erőérzet és a következő sportterhelés toleranciája.
A fizikális vizsgálat nem egyetlen „impingementtesztből” áll
A vizsgálat összekapcsolja a tüneteket, a terhelési történetet és a funkciót. Értékeljük a váll mozgástartományát, a rotátorköpeny erőkifejtését és annak fájdalmasságát, a külső és belső rotációt, a vállöv működését, és szükség szerint a nyaki gerincet, valamint a neurológiai státuszt. Sportolónál ehhez olyan funkcionális próbák is társulhatnak, amelyek közelebb visznek a sportág valós követelményeihez.
Egyetlen pozitív provokációs teszt ritkán azonosít megbízhatóan egyetlen anatómiai fájdalomforrást. A 2025-ös AAOS irányelv is azt hangsúlyozza, hogy rotátorköpeny-szakadás gyanújában a klinikai tesztek kombinációja pontosabb, mint egyetlen teszt használata. (AAOS)
Külön figyelmet igényel az akut trauma után hirtelen kialakuló jelentős gyengeség vagy aktív karemelési képtelenség, illetve az a helyzet, amikor a sportoló vállának funkciója rövid idő alatt feltűnően megváltozik. Instabilitásérzés, subluxatio vagy ficam más diagnosztikai irányt jelent. Tartós érzészavar, zsibbadás vagy más neurológiai tünet esetén szintén szélesebb differenciáldiagnosztikára van szükség.
Mikor van szükség képalkotásra?
Nem komplikált, atraumás rotátorköpenyhez kapcsolódó vállfájdalomnál a képalkotás nem feltétlenül az első lépés. Jelentős trauma, kifejezett erővesztés, teljes szakadás gyanúja, atípusos klinikai kép vagy megfelelő konzervatív kezelés ellenére fennmaradó jelentős funkciókorlátozottság esetén már más a helyzet. A képalkotás akkor ad valódi klinikai értéket, ha egy konkrét kérdésre válaszol, és az eredménye várhatóan befolyásolja a következő döntést.
Ultrahanggal jól vizsgálható a rotátorköpeny, az MR pedig az inak mellett a váll számos más struktúrájáról ad információt. A 2025-ös AAOS irányelv az ultrahangot, MR-t, MR-artrográfiát és CT-t a klinikai vizsgálat és a röntgen megfelelő kiegészítőinek tekinti rotátorköpeny-szakadás felismerésében. (AAOS)
A lelet azonban klinikai összefüggés nélkül könnyen félrevezető lehet. Egy 2025-ös szisztematikus áttekintés 53 vizsgálatot összesített tünetmentes vállakról. Sportolóknál ultrahanggal és MR-rel is találtak tendinopathiát, részleges, sőt teljes vastagságú szakadásokat panasz nélkül, bár a prevalenciaértékek rendkívül széles tartományban mozogtak, az evidencia bizonyossága pedig alacsony vagy nagyon alacsony volt. (PubMed) Ez jól szemlélteti, miért nem azonos automatikusan a képalkotó eltérés a fájdalom forrásával. Ugyanilyen hiba lenne azonban egy strukturális eltérést azért jelentéktelennek tekinteni, mert tünetmentes emberekben is előfordul. Egy trauma után kialakult teljes szakadás jelentős erővesztéssel egészen más klinikai súlyú, mint egy véletlenül felfedezett, panaszt nem okozó eltérés.
A képalkotó lelet jelentőségét a sérülési mechanizmus, az életkor, a tünetek, az erővesztés, a sportági követelmény és a fizikális vizsgálat együtt határozza meg.
Mi a helye a konzervatív terápiának?
A rotátorköpeny-tendinopathia és a rotátorköpenyhez kapcsolódó atraumás vállfájdalom jelentős részében az első kezelési irány konzervatív. A 2025-ös JOSPT klinikai irányelv a betegoktatást, az aktivitás és a terhelés megfelelő módosítását, valamint az aktív rehabilitációt helyezi a kezelés középpontjába. (JOSPT)
A terhelésmódosítás rendszerint a provokáló terhelés átmeneti csökkentését és újradózisát jelenti, miközben a váll terhelhetőségének visszaépítése folytatódik. Ha a kézilabdázó ötven maximális dobást jelenleg nem tolerál, megkereshető az a dobásszám és intenzitás, amely mellett a tünetek kontrollálhatók. Úszónál a táv, intenzitás és úszásnem, erősportolónál a külső ellenállás, mozgástartomány, ismétlésszám és gyakorlatválasztás módosítható.
Az erőfejlesztésben a rotátorköpeny mellett a vállöv és a lapocka körüli izomrendszer is szerepet kap, sportágtól függően pedig a törzs és az alsó végtag funkciója is releváns lehet. A rehabilitáció előrehaladtával az ellenállás, a sebesség, a mozgástartomány és az ismétlésszám egyre jobban közelít a sport valós követelményeihez.
Az aktív rehabilitáció pontos receptje nem univerzális. A nagy GRASP-vizsgálatban a több alkalomból álló progresszív, felügyelt edzésprogram 12 hónapnál nem eredményezett jobb kimenetelt, mint az egyszeri, jó minőségű fizioterápiás tanácsadás és az otthoni program. Ez arra is rámutat, hogy a kezelés értékét nem egyszerűen a terápiás alkalmak száma határozza meg: az edukáció, az önmenedzselés, a megfelelően megválasztott gyakorlat és a terhelés következetes progressziója egyaránt fontos.
Injekció, lökéshullám, PRP – kiegészítés, nem rehabilitációpótlék
Kortikoszteroid-injekció bizonyos esetekben rövid távú fájdalomcsökkenést hozhat, de a GRASP-vizsgálatban hosszú távú előny nem maradt fenn. Sportolónál ezért a tünet gyors csökkenését nem érdemes összetéveszteni azzal, hogy az ín és a váll ismét tolerálja a korábbi sportterhelést.
A lökéshullám-terápia esetében fontos elkülöníteni a meszes és nem meszes rotátorköpeny-tendinopathiát. A 2025-ös klinikai irányelv nem javasolja a lökéshullám-terápiát nem meszes rotátorköpeny-tendinopathiában fájdalom- és funkciójavítás céljából, meszes tendinopathiában viszont alkalmazható. (JOSPT)
A PRP-t rotátorköpeny-tendinopathiában és részleges szakadásban is vizsgálták, de rutinszerű alkalmazását a jelenlegi evidencia nem támasztja alá meggyőzően. A 2025-ös AAOS irányelv sem támogatja rutinszerű használatát rotátorköpeny-tendinopathiában vagy részleges szakadásban. (AAOS) Ha mégis felmerül valamely regeneratív eljárás, az indikációt, a várható előnyt, a költséget és a bizonyíték bizonytalanságát is érdemes mérlegelni.
Ezek az eljárások legfeljebb a kezelési stratégia egy részét jelenthetik. A sporthoz szükséges terhelési kapacitást továbbra is fel kell építeni.
Mikor jöhet szóba a műtéti kezelés?
Itt két eltérő klinikai helyzetet kell világosan különválasztani.
- Atraumás rotátorköpenyhez kapcsolódó vállfájdalomban vagy tendinopathiában az aktív konzervatív kezelés az elsődleges megközelítés. A korábban széles körben végzett subacromialis dekompressziót sokáig azzal indokolták, hogy az acromion alatti tér növelésével megszüntethető az ín mechanikai „becsípődése”. A FIMPACT randomizált, placeboműtéttel kontrollált vizsgálat 2025-ben közölt tízéves utánkövetésében a subacromialis dekompresszió sem a placeboműtéthez, sem a mozgásterápiához képest nem adott érdemi előnyt fájdalomban vagy funkcióban. (BMJ)
- A klinikailag jelentős rotátorköpeny-szakadás más döntési probléma. Itt számít a sérülés mechanizmusa, a szakadás mérete és mélysége, az érintett inak, az izom-ín egység állapota, az erő- és funkcióvesztés, az életkor, a sportági követelmény és a sportoló célja. A 2025-ös AAOS irányelv szerint tünetes kis és közepes teljes vastagságú szakadásnál mind a fizioterápia, mind a műtéti kezelés jelentős javulást eredményezhet. Hosszú távú nem műtéti kezelés mellett ugyanakkor a szakadás mérete, az izomatrophia és a zsíros infiltráció egyes esetekben progrediálhat; a sikeresen begyógyult rekonstrukciók funkcionális eredményei kedvezőbbek lehetnek a nem gyógyult rekonstrukcióknál és bizonyos konzervatívan kezelt eseteknél. (AAOS)
Akut traumás szakadás jelentős funkcióvesztéssel, nagyobb vagy progresszív szakadás, magas fokú részleges vastagságú szakadás megfelelő konzervatív kezelés sikertelensége után, illetve tartósan jelentős sport- vagy hétköznapi funkciókorlátozottság ortopédiai műtéti mérlegelést indokolhat. A döntés tehát nem egyszerű verseny a „konzervatív” és a „műtéti” kezelés között. A megfelelő beavatkozást az adott szakadás és az adott sportoló kockázat–haszon profilja határozza meg. A subacromialis dekompresszióra vonatkozó FIMPACT-eredményeket ezért nem szabad kiterjeszteni a rotátorköpeny-rekonstrukcióra: más betegcsoportról és más műtéti beavatkozásról van szó.
Műtét után pedig újabb rehabilitációs folyamat kezdődik. A biológiai íngyógyulást követően vissza kell építeni a mozgástartományt, az erőt, a gyors erőkifejtést, a fékezőkapacitást és végül a sportágspecifikus terhelést.
Öt gyakori hiba rotátorköpeny-fájdalomnál
- Minden vállfájdalmat „impingementnek” nevezünk. A mechanikai becsípődési modell túl szűk ahhoz, hogy a legtöbb rotátorköpenyhez kapcsolódó vállfájdalmat megmagyarázza, és könnyen olyan kezelési logikához vezet, amely kizárólag anatómiai „helyet” próbál teremteni az ínnak.
- Csak a rotátorköpenyt erősítjük. A külső rotációs gyakorlatok hasznosak lehetnek, de a dobás, az úszás és a nagy súllyal végzett nyomás összetett sportmozgás. A rehabilitáció későbbi szakaszában a teljes vállövnek és az erőátviteli láncnak is meg kell felelnie a sport követelményeinek.
- A fájdalom megszűnésével visszaállítjuk a teljes edzést. A hétköznapi fájdalommentes karemelés jó jel, de nem terhelési próba egy maximális dobássorozathoz vagy több ezer úszómozdulathoz.
- A képalkotó leletet kezeljük a sportoló helyett. Strukturális eltérések tünetmentes vállban is előfordulnak; a lelet súlyát a klinikai kép és a funkció határozza meg. PubMed
- A rehabilitáció során nem találkozik a váll azzal a terheléssel, amelyhez később vissza kell térnie. Ha a nagy sebességű dobás, a fáradás alatti ismételt karmunka vagy a nagy ellenállás csak az első teljes edzésen jelenik meg újra, a rehabilitációból hiányzott a sport egyik lényeges követelménye.
A rehabilitáció végpontja nem egy „erős váll”
A rehabilitáció kezdetén a tünetek kezelhető szintre csökkentése, a szükséges mozgástartomány és az alapvető vállfunkció helyreállítása kerül előtérbe. Ezután növelhető az erő és a munkakapacitás, majd fokozatosan megjelenhet a gyors erőkifejtés, az excentrikus fékezés, a felső végtagi plyometria és végül a sportágspecifikus terhelés. Az erőmérés értelmezésében is érdemes túllépni az egyszerű jobb–bal összehasonlításon. A domináns dobóváll a hosszú évek sportterhelése során alkalmazkodik: mozgástartománya, erőprofilja és akár képalkotó megjelenése is eltérhet az ellenoldaltól. A matematikai szimmetria ezért nem minden sportolónál megfelelő végpont. Az abszolút erő, az erő-sebesség, a fáradás melletti teljesítmény és mindenekelőtt a sportág tényleges követelménye legalább ilyen fontos.
Dobósportolónál a rehabilitáció végén progresszív dobóprogramra van szükség. Kezdetben kisebb dobásszám és intenzitás, majd nagyobb sebesség és volumen következhet; később megjelenik a fáradás melletti dobás, a teljes edzés és végül a mérkőzésterhelés. Úszónál a táv, intenzitás, úszásnem és heti volumen szabályozható. Erősportolónál a mozgástartomány, a külső ellenállás, az ismétlésszám és a mozgás sebessége építhető vissza. A progresszió során a mozgás minősége, az elért erő és sebesség, az ismételhetőség és a fáradás hatása egyaránt számít. Ehhez társul az edzés utáni válasz: mit érez a sportoló néhány órával később, és hogyan viselkedik a váll másnap? Egy fájdalom nélkül teljesített tíz dobás egészen más terhelési információt ad, mint egy teljes edzés megfelelő tolerálása.
A sportba való visszatérésnek pszichológiai oldala is van. A sportoló lehet fájdalommentes és megfelelően erős, miközben maximális dobásnál vagy nagy súly alatt még óvja a vállát, mert tart a fájdalom visszatérésétől vagy az újrasérüléstől. A sportágspecifikus terhelés fokozatos visszaépítése a fizikai kapacitás mellett a mozgásba vetett bizalmat is helyreállíthatja.
A visszatérés ezért folyamat: visszatérés a részvételhez (return to participation) → visszatérés a sporthoz (return to sport) → visszatérés a teljesítményhez (return to performance). A 2025-ös klinikai irányelv is többdimenziós, kritériumalapú döntést támogat, amelyben a fájdalom, a mozgástartomány, az erő és állóképesség, a teljes mozgáslánc, a sportágspecifikus terhelés és a pszichológiai készenlét egyaránt helyet kap. (JOSPT) DOI
A kézilabdázó már fájdalom nélkül emeli a karját – de tud-e újra dobni?
Térjünk vissza a 22 éves kézilabdázóhoz. A vizsgálat nem mutatott instabilitást vagy jelentős traumás strukturális sérülést; a terhelési történet, a tünetek és a funkcionális eltérések rotátorköpenyhez kapcsolódó, terhelésfüggő vállfájdalommal voltak összeegyeztethetők. A nagy intenzitású dobások mennyiségét átmenetileg csökkentették, miközben az alsó végtagi és kondicionáló edzés folytatódott, és progresszív vállövi erőprogram kezdődött.
Néhány hét múlva a hétköznapi mozgások és az alap erőgyakorlatok már nem okoztak panaszt. Ezen a ponton azonban még nem tért vissza automatikusan a teljes edzéshez. Először kisebb intenzitású és alacsonyabb ismétlésszámú dobások kerültek vissza, majd nőtt a sebesség és a volumen. Később teljes intenzitású sorozatok, fáradás melletti dobások és csapatedzés következett. A terhelés emelését az aktuális teljesítmény mellett az aznapi és másnapi vállreakció is meghatározta.
A folyamat utolsó szakaszában már nem az volt a fő kérdés, hogy fáj-e a válla. A dobási sebességet, az ismétlésszámot, a fáradással szembeni ellenállást és a mérkőzéshez szükséges teljes terhelést kellett ismét elviselnie. Ekkor vált a fájdalommentes váll ismét sportkésszé.
Megelőzhető-e a rotátorköpeny-fájdalom?
Nincs egyetlen vállgyakorlat, tökéletes lapockapozíció vagy univerzális erőarány, amely megszünteti a rotátorköpeny-panasz kockázatát. A prevenció gyakorlati célja a sportágban szükséges vállkapacitás felépítése és fenntartása, a nagy terhelési ugrások mérséklése, a dobás- vagy úszásvolumen fokozatos alakítása, a teljes mozgáslánc erő- és teljesítményfejlesztése, valamint a korábbi vállpanasz után visszamaradt funkcionális deficit rendezése. Különösen fontos a visszatérés utáni időszak. Attól, hogy a sportoló újra edzhet, a korábbi teljes terhelési kapacitás még nem feltétlenül állt helyre. A dobásszám, az úszott táv vagy az erőedzés volumene ilyenkor továbbra is progressziót igényelhet.
Ez ugyanaz a gondolkodásmód, amely a Sportsérülések megelőzése – nem a veszélyek elkerülése, hanem a sportoló felkészítése című cikk központi gondolata is: a sportoló vállát nem lehet tartósan megóvni attól a terheléstől, amely a sportág természetes része. Olyan kapacitást kell kialakítani, amely ezt a terhelést megfelelően tolerálja.
Fő tanulságok
- A rotátorköpenyhez kapcsolódó vállfájdalom tágabb klinikai fogalom; nem azonos automatikusan impingementtel, tendinopathiával vagy rotátorköpeny-szakadással.
- A sportági terhelés meghatározza a rehabilitáció célját: a dobóvállnak nagy sebességet és fékezőkapacitást, az úszó vállának nagy ismétlésszámot, az erősportolóénak nagy külső terhelést kell tolerálnia.
- Az ultrahang- vagy MR-eltérés klinikai összefüggés nélkül nem bizonyítja a fájdalom forrását; ugyanakkor a jelentős strukturális sérülést sem szabad relativizálni csak azért, mert képalkotó eltérések tünetmentes emberekben is előfordulnak. PubMed
- A legtöbb atraumás rotátorköpeny-tendinopathiában az aktív rehabilitáció és a megfelelő terhelésmenedzsment az elsődleges kezelési irány. DOI
- A subacromialis dekompresszió tartós subacromialis fájdalomban tízéves követésben sem mutatott klinikailag érdemi előnyt a placeboműtéthez vagy mozgásterápiához képest; ez az eredmény nem vonatkoztatható automatikusan a klinikailag jelentős rotátorköpeny-szakadás rekonstrukciójára. BMJ
- A fájdalommentesség, a megfelelő szöveti állapot, a funkcionális felépülés, a sporthoz való visszatérés és a korábbi teljesítményszint elérése különböző állomások.
Kapcsolódó témák
- Vállinstabilitás és vállficam sportolóknál – Ha a vállfájdalomhoz bizonytalanságérzés, subluxatio vagy ficam társul, más klinikai problémáról beszélünk. A rokon cikk az instabil váll vizsgálatát, a műtéti döntést és a sportba való visszatérés szempontjait mutatja be.
- Sportsérülések megelőzése – nem a veszélyek elkerülése, hanem a sportoló felkészítése – A rotátorköpeny-panaszoknál is alapvető kérdés, hogy megfelel-e a sportoló aktuális kapacitása annak a terhelésnek, amelyet az edzés és a verseny megkövetel. A cikk a modern sérülésmegelőzés tágabb rendszerét mutatja be.
- Sportsérülések – a sérüléstől a sportba való visszatérésig – A szöveti gyógyulás, a funkcionális felépülés és a sportteljesítmény visszaszerzése nem ugyanaz az állapot. Ez a különbség a váll rehabilitációjának megértésében is alapvető.
Ajánlott szakirodalom
- Desmeules F, Roy JS, Lafrance S, et al. Rotator Cuff Tendinopathy Diagnosis, Nonsurgical Medical Care, and Rehabilitation: A Clinical Practice Guideline. J Orthop Sports Phys Ther. 2025;55(4):235–274. doi:10.2519/jospt.2025.13182. (JOSPT) DOI
- American Academy of Orthopaedic Surgeons. Management of Rotator Cuff Injuries: Evidence-Based Clinical Practice Guideline. 2025. (AAOS) new.aaos.org
- Sanders S, Ibounig T, Haas R, et al. Rotator Cuff Imaging Abnormalities in Asymptomatic Shoulders: A Systematic Review. J Orthop Sports Phys Ther. 2025;55(12):736–751. doi:10.2519/jospt.2025.13611. (PubMed) PubMed
- Hopewell S, Keene DJ, Marian IR, et al. Progressive exercise compared with best practice advice, with or without corticosteroid injection, for the treatment of patients with rotator cuff disorders (GRASP): a multicentre, pragmatic, 2×2 factorial, randomised controlled trial. Lancet. 2021;398(10298):416–428.
- Kanto K, Bäck M, Ibounig T, et al. Arthroscopic subacromial decompression versus placebo surgery for subacromial pain syndrome: 10 year follow-up of the FIMPACT randomised, placebo surgery controlled trial. BMJ. 2025;391:e086201. doi:10.1136/bmj-2025-086201. (BMJ) BMJ
- Kamonseki DH, da Rocha GM, Ferreira VMLM, Ocarino JM, Pogetti LS. Extracorporeal Shockwave Therapy for the Treatment of Noncalcific Rotator Cuff Tendinopathy: A Systematic Review and Meta-analysis. Am J Phys Med Rehabil. 2024;103(6):471–479.
- Brindisino F, Marruganti S, Lorusso D, Cavaggion C, Ristori D. The effectiveness of extracorporeal shock wave therapy for rotator cuff calcific tendinopathy: a systematic review with meta-analysis. Physiother Res Int. 2024;29(3):e2106.
Szakmai hitelesítés: A cikk szakmai ellenőrzéséhez a 2025-ös JOSPT rotátorköpeny-tendinopathiára vonatkozó klinikai irányelvét, az American Academy of Orthopaedic Surgeons 2025-ös rotátorköpeny-sérülés irányelvét, a tünetmentes vállak képalkotó eltéréseiről készült 2025-ös szisztematikus áttekintést, a GRASP randomizált vizsgálatot, a FIMPACT placeboműtéttel kontrollált vizsgálat tízéves eredményeit, valamint a lökéshullám-kezelésre vonatkozó szisztematikus áttekintéseket használtuk. A subacromialis fájdalom, a rotátorköpeny-tendinopathia és a strukturális rotátorköpeny-szakadás bizonyítékait külön klinikai problémaként értelmeztük. DOI – Szerkesztette: Haász Péter | Sportorvos.hu szerkesztőség – Sportorvos Portál – a közérthető szakértelem