100 éve, 1923-ban kezdődött el a sportolók rendszeres egészségügyi ellenőrzése!
132 éves a magyar sportorvoslás, 100 éves a sportegészségügy intézeti rendszere (melynek egyik része a Sportkórház is) – 1891-ben jelenik meg az első, magyar szerző által írt sportorvosi munka, 1929-ben kezdték kialakítani az MTF intézmény sportorvosi rendelőjéből az I. számú Állami Sportorvosi Intézetet, amely 1930-tól működött …
A sportegészségügy története a XIX. században
1891-ben jelenik meg az első, magyar szerző által írt sportorvosi munka, amely Dollinger Gyula professzor „Az ifjuság testi neveléséről” címet viselő dolgozata; ezt követően Stuttgartban német nyelven is megjelent „Über die Körperliche Erziehung der Jugend” címmel.
Az 1894. szeptember 1-9. között Budapesten megrendezett Nemzetközi Közegészségi és Demografiai Congressus XV. szekciója a sportegészségüggyel foglalkozott.
1894-ben látott napvilágot Kossuth Lajos korábbi orvosának, Basso-Arnoux-nak az eredetileg olasz nyelven írt műve magyar fordítása, Jutassy József fordításában „A maszszázs és a stockholmi mechanikai gyógyintézetek” címmel.
1897-ben ugyancsak a svéd gyógygimnasztikáról írt egy önálló kötetet Kelen István.
A sportegészségügy (benne a Sportkórház) története a XX. században
1901-ben „Anatómia és divat. Három népszerű előadás” címmel jelent meg Thanhoffer Lajos professzor népszerűsítő kötete, amelyet szintén a sportorvosi munkák közé szoktak sorolni.
Az Egészség c. folyóirat 1902-es évfolyamában Hollós József tanulmányt írt „A sport orvosi szempontból” címmel.
1908-ban jelent meg Juba Adolf munkája „A középiskolai testnevelés reformja” címmel, s az általa leírtak, akárcsak Liebermann Leó professzor dolgozatai, számos sportorvosi kérdést tárgyalnak.
1913-ban jelent meg Dalmady Zoltán „A sportok egészségtana” című alapvető munkája, s ugyanabban az évben „A turistaság egészségtana” címmel is adott közre kötetet. Dalmady elsők között foglalkozott hazánkban a turisztika népegészségügyi, sportegészségügyi vonatkozásaival.
Az 1913. évi XIII. tc. országos testnevelési alap létrehozásáról intézkedett, amelyet 1924-ben kibővítettek.
1921-ben alkotta meg a magyar országgyűlés a Testnevelésről szóló törvényt (1921. évi LIII. tc.), szövegét az alábbiakban közöljük is. Ez a törvény mondja ki a Testnevelési Főiskola alapítását, s ettől kezdve terelődik a figyelem a testnevelés, a szervezett sport és a sportorvoslás témakörére.
„Az 1921. evi LIII. t.-c., amely a szegedi kultúra .alapítójának, nehai gróf Klebelsberg Kunónak alkotása, 1. §-ában kitűzi az ideális célt, hogy az ·egyén testi épségének megóvasa lelki es testi erejének, ellenállóképességének, ügyességének és munkabírasanak kifejlesztése által megjavítsa a közegészség állapotát, gyarapítsa a nemzet munkaerejét. Ezt a célt óhajtjuk mi sportorvosok is minden tudásunkkal, rendelkezesünkre álló eszközzel es minden alkalommal megvalósítani.
A 7. §-ban gondoskodik arról, hogy ez a munka a jövőben mindenhol keresztülvihető legyen. A 10. §-ában pedig az OTT szervezetében a felügyelő és végrehajtó működésben feladatot biztosít az orvosi karnak is. Az 1924. evi 9000. vkm. rendelet a részletekre vonatkozóan megszabja az iskolai es iskolankívüli testgyakorlás kötelezettségét, de az orvosi f eladatot és hatáskört csak nagyon általános keretben írja körül, amennyiben egyedül az iskolakötelesek verseny előtti vizsgalatáról rendelkezik, azonban ennek a végrehajtása sem történik meg mindig. …” (Forrás: Vitéz Rosztoczy Ernő dr
1921-ben minisztériumi rendelet szól a cserkészcsapatok megalakításáról.
1923-ban – 100 éve!!! – Arató (Grünberger) Emil (aki az Országos Sportorvosi Intézet igazgatója volt 1947-től) a Munkás Testedző Egyletben elsőként kezdte el a sportolók rendszeres egészségügyi ellenőrzését.
„… A munkás Testedző Egyesület (MTE) sportorvosi rendelője 1923-tól Arató Emil vezetésével működött, és ahol többek között Bodánszky Pál, Holits Rezső, Pollatschek Gyula, illetve a sebészek közül Molnár Béla, Hedri Endre, Kreisz László rendelt. …”
” … Arató Emil (Lugos, 1885. nov. 17. – Bp., 1978. ápr. 30.): orvos, sportorvos. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en kezdte, katonai szolgálata idején a lembergi egy.-en folytatta, és a bp.-i tudományegy.-en fejezte be, ahol 1918-ban kapott orvosi oklevelet. 1902-ben az MSZDP tagja lett, 1907-ben a lugosi, majd a Krassó-Szörény vm.-i pártszervezet titkára és a Szocialista Diákmozgalom egyik vezetője, 1910-ben az MSZDP Bp.-ferencvárosi szervezetének alelnöke volt. A Galilei Kör, valamint 1918–19-ben a Biztosító Pénztári Orvosok bp.-i bizottságának tagja volt. A Tanácsköztársaság idején az orvosok szakszervezetében tevékenykedett. 1920-tól kapcsolatban volt a KMP-vel és Stromfeld Aurél oldalán részt vett az MSZDP baloldali ellenzékének munkájában. A Munkás Testedző Egylet (MTE) orvosa, az úszószakosztály elnöke volt. 1924-től az Alkohol Ellenes Munkás Szövetség alapító elnöke. A munkás turizmus, a Gödi Fészek egyik kezdeményezője, a Magyarországi Vörös Segély egyik orvosa. 1925-től az MSZDP III. ker.-i szervezetének titkára. 1945 után az MKP-ban tevékenykedett, az Orsz. Testnevelési Tanács tagja, 1947-től az Orsz. Sportorvosi Intézet ig.-ja, majd a Bp.-i Testnevelés és Sportegészségügyi Intézet ig. főorvosa 1961-ig, nyugdíjazásáig. Szerk. a Munkás Sport- és Egészségügy, majd a Munkáskultúra c. folyóiratokat. 1967-ben elsőként részesült a Sportorvosi Társaság Dalmady Zoltán emlékérmében …”
1924-ben jött létre az Országos Testnevelési Tanács, Karafiáth Jenő elnök vezetésével (aki 1931-ig vezette a Tanácsot). Alakuló ülésén Klebelsberg Kunó kultuszminiszter tartott nagy lélegzetű előadást, amely nyomtatásban is megjelent; törvénycikk mondja ki a testnevelési alap további működését.
1924-ben alakult meg a FIMS, a Sportorvosok Nemzetközi Szövetsége (Federation International Medicine du Sport)
1925 decemberében létrejött a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola (MTF), s azon belül 1929-ben kezdték kialakítani az intézmény sportorvosi rendelőjéből az I. számú Állami Sportorvosi Intézetet, amely 1930-tól működött.
1926-ban jelent meg Madzsar József szerkesztésében „Az egészség enciklopédiája“, amelyben Rónay Viktor tanulmányt írt „Az egészség és a sport” címmel.
1928-ban Csinády Jenő az akkor megalakított Szegedi Élettani Intézet Sportorvosi Vizsgáló Állomásán megkezdte a sportolók rendszeres egészségügyi ellenőrzését.
1928-ban Kellner Dániel írt „Mit kell a sportolónak saját testéről tudnia” címen könyvet, s ebben a témakörben szakpublikációja is megjelent ugyanabban az évben a Gyógyászat hasábjain, egyebek között „Tüdő és sport” címmel, a következő évben pedig „Szív és sport” címmel adott közre szakcikket.
1928-ban indult meg a Testnevelés című folyóirat Szukováthy Imrének, a Testnevelési Főiskola igazgatójának főszerkesztésében, aki a lapot 1928 és 1930 között szerkesztette. Már az első évfolyamban Mező Béla tollából a sportorvosláshoz kapcsolódó szakcikk jelenik meg „A sportorvoslás orvosi szempontból” címmel.
1928: A hazai sportegészségügy fejlődését nagyban segítették a nemzetközi sportrendezvényekkel kapcsolatos sportorvosi elvárások. Ezek sorában említhetjük az 1928. augusztus 1-4. között Amszterdamban megrendezett első nemzetközi testnevelésügyi és sportorvosi kongresszust, amely a tervezett olimpiához kötődött, s amelynek szakanyaga 1929-ben Budapesten önálló könyv formájában is megjelent az „Országos Testnevelési Tanács könyvtára” sorozatban.
A hazai sportorvoslás az amszterdami (1928) és a berlini (1936) játékok közötti időszakban jutott el annak felismeréséig, hogy a megnagyobbodott szív nem a betegség, hanem az edzettség jele, s így a sportorvos-tudomány átlépett a kardiológia korszakából az úgynevezett humán fiziológia korszakába. Azaz az orvosi sérülések ellátásán és a versenyző esetleges keringési rendellenességeinek feltérképezésén túl elsődlegesen a terhelés adagolásának és a szervezet reagáló képességének ellenőrzésében kezdett szerepet játszani.
1929 októberében a Testnevelési Főiskolán megindult a sportorvosi rendelés. Baitz Géza, Herzum (Kereszty) Alfonz, Kellner Dániel, Dobokai Lajos, Dusoczky Andor, Oláh Dániel végezték itt a munkát. A KISOK kötelezővé tette, hogy a középiskolások sportversenyén csak sportorvosi engedéllyel lehet indulni, ezt egyezmény alapján a TF rendelője nyújtotta. Három százalék volt a valamilyen szívbántalom miatt eltiltottak aránya, ez egyben alátámasztotta a vizsgálatok fontosságát, de még nem rendelték el a felnőtt sportolók kötelező ellenőrzését. Az 1936. évi olimpiai játékokat megelőzően már valamennyi kiutazó tüzetes orvosi vizsgálaton esett át.
1929-ben a Testnevelés c. folyóiratban Kellner Dániel szaktanulmányt ad közre „A sportorvos feladatai” címmel.
1930-ban Dusóczky Andor sportorvosi vizsgát tett, és ezzel ő lett az első magyar okleveles sportorvos.
1930-ban alakult meg az Országos Orvosszövetség Sportorvosi Szakosztálya Dollinger Gyula elnökletével.
1930-ban a Budapesti Orvosi Újság több cikkben is beszámol az addig elvégzett sportorvosi vizsgálatokról, a publikációk szerzői: Purjesz Béla, Rosztóczy Ernő, Csinády Jenő.
1930-ban a Testnevelés c. folyóiratban Szukováthy Imre már összegző tanulmányt tud közreadni a sportegészségügy , a sportorvoslás főbb hazai adatsorairól.
1930 október 1-15. között rendezték meg az első magyar sportorvosi tanfolyamot. Az ott elhangzott előadások kötet formájában is megjelentek Schmid Gyula szerkesztésében 1931-ben. A kötetben – sok más mellett – napvilágot látott Szukováthy Imre „Magyar sportorvosi irodalomtörténet” és Schmid Gyula: „Sportorvosi irodalom” c. írása. (A TF a sportorvosi vizsgálatok országos kiterjesztésének előmozdítása érdekében az 1930-as rendezvényt követően 1945-ig még további három tanfolyamot szervezett.)
1931-ben megjelent Miskolczy Vilmos „Első segítség nyújtás a sportban” című műve, amelynek előszavát Karafiáth Jenő írta. A kötet sikerére jellemző, hogy 1933-ban ismét közreadták.
1932-ben Pósta Sándor önálló kötetet jelentetett meg „A sport és az orvos” címmel, 112 oldal terjedelemben.
1933-ban a hazai sportorvoslás egyik úttörő egyénisége, Herzum (Kereszty) Alfonz kiadta ki „Az ifjúság sportja orvos szemmel” című munkáját.
1933-ban Kellner Dániel megalapítja a „Sportorvos” c. folyóiratot, amelyet megszűnéséig, 1942-ig ő szerkeszt.
1934-ben jelent meg Herzum (Kereszty) Alfonz munkája „Az ifjúság sportja orvosi szemmel nézve” címmel.
1936-ban megjelentek az 1923-ban Szegeden alapított sportorvosi rendelő több, mint 10 éves munkájáról szóló összegzés „Beszámoló a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Élettani Intézetének sportorvosi vizsgáló állomásán folytatott munkáról” címmel 71 oldal terjedelemben
1936-ban a sportorvostannal is behatóan foglalkozó Rosztóczy Ernőt magántanárává habilitálta a szegedi tudományegyetem.
1937-ben Szegeden került sor az első sportorvosi vándorgyűlésre.
1937-ben Herzum (Kereszty) Alfonz vezetésével a Testnevelési Főiskola orvosi rendelőjéből és az Országos Testnevelési Tanács II. sz. Sportorvosi Intézetéből megalakult a Sportorvosi Intézet, amelynek irányítója ő lett.
1938-ban a „Testnevelés” c. folyóirat „Sportorvos” mellékletében megjelent tanulmányokból kötetet adtak közre „Időszerű sportorvosi kérdések” címmel. A művet három neves szakember rendezte sajtó alá: Veress Elemér, Rosztóczy Ernő és Csinády Jenő. A kötetben több értékes írás is helyet kapott, köztük említjük: Veress Elemér: Az iskolaorvos mint az iskola sportorvosa; Baitz Géza: A sportorvosi hálózat kiépítése és Cseley Pál: A sportorvos munkája a sporttelepeken és sportegyesületekben c. tanulmányát.
1938 április 28-30. között Budapesten, a Honvédorvosok Tudományos Egyesületének rendezésében tartották meg az Első Magyar Sportorvosi Kongresszust és Kiállítást. A teljes anyaga 1940-ben jelent meg. A kötet néhány jelentős tanulmánya: Nagypataki Gyula: A sportorvosok feladata a csúcsteljesítményű sportolóknál, különös tekintettel az 1940-iki olmpiai játékokra; Szollás László: A sportorvos feladata a jégsportok csúcsteljesítményénél; Nagypataki Gyula: Az első sportegészségügyi kiállítás ismertetése; Rosztóczy Ernő:Testnevelési és Sportorvosi Mozgó Vizsgáló Állomás; Baitz Géza: A Magyar Királyi Sportorvosi Intézet munkájának ismertetése és jövő iránya;
1941-ben kötet jelent meg „Női nemzetvédelmi ismeretek” címmel, s ebben Nagypataki Gyula fejezetet írt „Sportegészségügy. Sportorvosi feladatok” címmel.
1942-ben jött létre a budapesti székhelyű m. kir. Országos Sportorvosi Intézet (Sportkórház), jogutóda az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet (Sportkórház).
1942 és 1946 között Csinády Jenő a budapesti Országos Sportorvosi Intézet (Sportkórház) sportorvosi-élettani kutatója volt, majd a vizsgáló részleg vezetőjévé, illetve az intézet igazgatójává nevezték ki.
1943-ban Hepp Ferenc önálló kötetet adott közre, amelyben bemutatta a Magyar Király Testnevelési Főiskola múzeumának könyvgyűjteményét, a kötet a főiskola kiadványainak sorozatában jelent meg.
1944-ben Csinády Jenő önálló, sportegészségügy témájú kötetben mutatta be a sportegészségügy témájú Magyar Királyi Országos Sportorvosi Intézetet (Sportkórház).
- március 3-4-én Budapesten sportorvosi értekezletet tartottak, amelynek a sportegészségügy témájú előadásai önálló kötet formájában is megjelentek Csinády Jenő gondozásában.
- A második világháború után az OTSI átvette az OSI funkcióit, de lévén, hogy megkapta az Alkotás utcai kórházat, lehetőségei jelentősen kibővültek. 1952-től működik népszerű nevén a Sportkórház, amely mint a sportorvoslás országos intézete (OTSI – Sportkórház) alapvetően felelős az ország testnevelés- és sportegészségügyének szervezési,- módszertani,- gyógyító-megelőző, képző, továbbképző és tudományos kutatási feladataiért. Szakorvosi rendelőintézet, fekvőbeteg osztályok, kutatóosztály, fiziotherápia, tornaterem jelentik a központi feltételrendszert, amely kiegészül a megyei, városi sportorvosi szolgálat hálózatával.
1990 óta az Intézet neve Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) – becenevén Sportkórház – megfelelően annak a nemzetközi trendnek, amely egy gyűjtőfogalmat, a sportot használja a testkultúra társadalmi megvalósítását célzó intézményrendszerekre.
A “Sportkórház” volt főigazgatói!
Felhasznált anyagok:
- Arcanum
- Gazda István: Néhány adatsor 1945 előtti sportegészségügyünkről. In: A MAGYARORSZÁGI KÖZEGÉSZSÉGÜGY SZAKTERÜLETEINEK TÖRTÉNETÉBŐL (1876-1944). Összeállította: Kapronczay Károly. Piliscsaba – Budapest, 2010. Magyar Tudománytörténeti Intézet – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. (A Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének oktatási segédkönyve)
- Frenkl Róbert: A magyar sportorvoslásról (In: A Sportkórház története; 2002)
- Haász Péter magángyűjteménye
- Jenei Mária: Az előzményektől 1952-ig (In: A Sportkórház története; 2002)
- Magyar könyvészet 1921-1944
- Vitéz Rosztoczy Ernő dr. Az iskolánkívüli és leventesportolók sportorvosi ellátása; 1938