Első vizsgálat
Ha egy sportoló megsérül, a helyszínen levő sportszakembernek számba kell vennie a különböző lehetséges belgyógyászati és baleseti okokat.
A legelső és legfontosabb feladat az életet veszélyeztető sérülések felismerése. Ilyen lehet a légúti elzáródás, a nyaki gerinc sérülése, a légzési és keringési zavar. Ha például légzési vagy keringési eltérés alakult ki, akkor nagyon kevés idő, mindösszesen 4 perc áll rendelkezésre, hogy az oxigénhiányból adódó jelentős cellularis károsodásokat elhárítsuk. Miután ezeknek a szerveknek a működését biztosítottuk, ellenőrizni kell a sérült neurológiai és belszervi állapotát is.
A sportoló állapotának felmérését mindig az első vizsgálattal kezdjük, amit a pályán, a beteg mozgatása nélkül végzünk el. Ennek kivitelezésére az Amerikai Sebészeti Kollégium által kidolgozott „ABCDE”-módszert használjuk, ami lehetővé teszi a baleseti sérültek egységes megítélését. Az „ABCDE”-módszer betűi a következőket jelölik: A (airway and cervical spine) = légutak és nyaki gerinc, B (breathing = légzés, C (circulation) = keringés, D (disability) = idegrendszeri tünetek, E (exposure) = egész test, -eset.
Minden egyes vizsgálati lépést meg kell tenni a beteg mozgatása előtt. Fontos, hogy ezeket többször is elvégezzük, hogy megállapíthassuk, hogy időközben nem változott-e a sérült állapota. Azért is ajánlatos sűrűn ellenőrizni a beteg állapotát, mert így kisebb a valószínűsége annak, hogy valamilyen fontos tünetet elnézünk.
Az első vizsgálat során ne mozgassuk a balesetest! Abban a pozícióban vizsgáljuk meg a sérültet, ahogy találtuk, kivéve, ha azonnali beavatkozás szükséges.
Az egészségügyi szakembereknek a sérült ellátásakor ajánlatos gumikesztyű viselése és az álatlános higiéniai rendszabályok betartása, hogy elkerüljék a különböző testnedvekkel és váladékokkal való közvetlen érintkezést.
A második vizsgálat
A vizsgálat második részét már a pálya szélén, vagy az öltözőben történhet, esetleg a lehetőségektől függően egy külön erre a célra kijelölt csendes, megfelelő világítással felszerelt helyiségben. A második vizsgálat célja a sérülésből adódó valamennyi mozgás- vagy egyéb szervi sérülés és funkcionális eltérés feltárása. Ilyenkor nagyon alaposan, minden részletre kiterjedően meg kell vizsgálni a sérültet, és a szükséges elsősegélyteendőket is el kell végezni. Ezt követően a kikérdezés, a megfigyelés, a fizikális vizsgálatok és különböző funkcionális tesztek alapján arról is dönteni kell, hogy a sportoló folytathatja-e a sporttevékenységét.