Legyen szó állóképességi-, küzdősportokról, labdajátékokról, vagy bármely más sporttípusról, az izomzat folyamatos, ritmusos, olykor maximális erőkifejtésre kényszerül. Nem véletlen tehát, hogy egy idő után elfárad. Mi az izomfáradtság oka és hogyan késleltethetjük?
Az izomfáradást nehéz definiálni, számos szerző szerint az az állapot, amikor az izmok nem képesek megtartani az adott erőkifejtést, más szóval az izmok maximális ereje hanyatlik. Sokkal nehezebb a jelenség okát tisztázni, mivel nem csupán egy, hanem meglehetősen sok tényező válthatja ki. Például az izomfáradást az edzettségi szint, az étkezés, nem, életkor is befolyásolja, de az sem mindegy, hogy melyik izomcsoportot érinti a legnagyobb munka, mi jellemző a sportágra és milyenek a külső körülmények: hőmérséklet, légáramlat, páratartalom, öltözködés, stb.
A vázizomzat testtömegünk kb. negyven százalékát képezi. Ki gondolná, hogy bonyolult kémiai folyamat, ideg-izom ingerület-átvitel szükséges ahhoz, hogy izmainkat működtetni tudjuk. Alapvetően kétféle izommunkát lehet megkülönböztetni, az egyik az ú.n. izotóniás összehúzódás, amelynek során az izom nyúlik és rövidül (pl. karhajlítás és nyújtás), a másik, amikor az izom hossza nem változik, azonban a feszülés nő, ill. csökken (ú.n. izometriás összehúzódás, pl. 10 kg-os kézisúly megtartása).
Az egész vázizom-rendszer ú.n. motoros egységekből tevődik össze. Minél nagyobb, összetettebb mozgást végzünk, annál több motoros egység lép működésbe. Az emberi szervezet bámulatos szerkezet, hiszen az egyes motoros egységek egy kimenő és egy bemenő idegrosttal állnak összekötetésben, amelyek továbbítják az információt (ingerületet és gátlást) az izomzat és gerincvelő között. Ennek hatására tudjuk akaratlagosan mozgatni testünk különböző részeit, tónusban tartani izmainkat. Minél nagyobb erőkifejtésre van szükség, annál több motoros egységnek kell működésbe lépnie.
A fáradtság keletkezésének okára számos feltételezés született. Az egyik szerint az ismétlődő, magas intenzitású izommunka hatására az izomrostok összehúzódásáért, ill. feszüléséért felelős ingerület átvivő anyagok, kémiai vegyületek mennyisége egy idő után megcsappan, amely izomfáradtság képében nyilvánul meg. Másik feltételezés szerint a sorozatos izom összehúzódás mikrosérüléseket idéz elő, amely gyengíti az izmok összehúzódó képességét. A harmadik ok az anyagcsere változásokban keresendő: az izommunkához szükséges energia (ATP) készlet folyamatosan csökken, így az összehúzódás ereje is hanyatlik. A negyedik feltételezés szerint az anyagcsere során keletkezett végtermékek (pl. tejsav, szabadgyökök) váltják ki az izmok elfáradását.
Különösnek tűnhet, hogy a fáradtság oka nem csupán az izmokban lejátszódó folyamatok eredménye, hanem az agyi kémiai változásoknak is betudható. Ezt a szakirodalom centrális fáradtságnak nevezi (Green, 1995). Az agy és szervezetünk más területei között folyamatos kommunikáció zajlik, amely kémiai anyagok, hormonok (ú.n. neutrotranszmitterek) útján valósul meg. Egyik ingerületátvivő anyag a szerotonin, amelynek váltakozó szintje a hangulat, kedélyállapot hanyatlását eredményezi. Például a menstruáció előtti napok érzelmi hullámai, az aluszékonyság, a depressziós epizód a szerotonin szint ingadozásának köszönhető. Az agyi szerotonin szint ingadozás aggódást, visszahúzódást, agresszív megnyilvánulásokat, izomfáradtságot hozhat létre.
A szerotonin egy triptofán nevű aminosavból jön létre. A tiptofán agyhoz jutását pedig az izommunka, energiafelhasználás és a táplálkozás is befolyásolja. Abban az esetben, ha a szénhidrátraktárak lemerülnek, működő izmaink a fehérjéket, különösen az elágazó láncú aminosavakat kezdi használni, így egyre több triptofán vándorol az agyba és szabad utat enged a szerotonin termelődésének, a fáradtság kialakulásának.
Mi tehát a megoldás? Hogyan késleltethetjük a fáradtság kialakulását? Nos, elsősorban a szénhidrátkészlet feltöltésével, a megfelelő fehérjebevitellel, valamint a vitaminok ásványi anyagok megfelelő bevitelével. Ezért nagyon fontos, hogy az élsportoló étkezésére a változatosság, kiegyensúlyozottság legyen jellemző, amely hordozza a létfontosságú vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok mindegyikét.