Betöltés

Mit keresel?

Hit és sport Sporttudomány

A kiválóság célkitűzése és a dopping veszedelme

Megoszt

A társadalomtudományokban egyre inkább a paradigma szót használják a világnézet fogalmának leírására; a világnézet azon tapasztalatok, hitek és értékek összessége, amelyek az egyén valóságészlelését és az arra adott reakcióját befolyásolják. Domináns paradigmának nevezzük az adott társadalomban széles körben elterjedt és a többség által elfogadott gondolatrendszert, illetve értékeket. Az elmúlt két és fél ezer év során vajon milyen paradigmák uralták a sport világát? A társadalmi paradigmák ismerete nagyobb rálátást biztosít a sport és az etika viszonyára, és lehetőséget ad egy olyan paradigmaváltás felvázolására, amely segítheti a dopping ellen folytatott küzdelmet.

doppingMivel előadásom témája a sportetika mint társadalmi paradigma, először hadd tegyek néhány megjegyzést magáról a paradigma kifejezésről, amely két görög szóból származik. Az első a para, amelynek a jelentése „révén”, „által”, a második pedig a deiknumi ige, amelynek a jelentése „megmutatni, rámutatni”. Vagyis a paradigma szót fordíthatjuk a következőképpen: „példa vagy minta révén megmutatni”. Thomas Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című műve óta a „tudományos paradigma” és a „paradigmaváltás” közismert fogalmakká váltak. A normális tudomány gondolkodásmódja, ahogy az angol mondja, „belül marad a dobozon”, míg amit Kuhn „forradalmi tudománynak” nevez, az „kilép a dobozból”. A társadalomtudományokban egyre inkább a paradigma szót használják a világnézet, Weltanschauung fogalmának leírására; a világnézet azon tapasztalatok, hitek és értékek összessége, amelyek az egyén valóságészlelését és az arra adott reakcióját befolyásolják. Domináns paradigmának nevezzük az adott társadalomban széles körben elterjedt és a többség által elfogadott gondolatrendszert, illetve értékeket.

Fentiekből kiindulva megkérdezhetjük, hogy az elmúlt két és fél ezer év során vajon milyen paradigmák, milyen Weltanschauung uralta a sport világát? Egyáltalán nem könnyű kérdés! Karen Joisten, a Mainzi Egyetem sportfilozófia-tanára ugyanakkor már elvégezte nekünk ezt a házi feladatot pár évvel ezelőtt egy sportszemináriumon, amelyet vatikáni irodánkkal közösen tartottunk, így mai előadásomat megalapozandó először az ő kutatási eredményeit szeretném ismertetni. A társadalmi paradigmák ismerete ugyanis nagyobb rálátást biztosít a sport és az etika viszonyára, és lehetőséget ad egy olyan paradigmaváltás felvázolására, amely segítheti a doppingolás ellen folytatott küzdelmet.

Joisten professzor munkahipotézise a következő: az ember – tudatosan vagy tudattalanul – hasonlóképpen viszonyul a sporthoz (leginkább a saját testével való összefüggésben), mint ahogyan az élet egyéb területein önmagával bánik (különösen ahogyan saját halandóságához viszonyul). Ily módon a sport a társadalom egyfajta tükrének tekinthető: egy adott kor különösen hangsúlyos kulturális-intellektuális álláspontjai mind megfeleltethetők a társadalomnak a sportról – különösképp a sportvilág hőseiről és bálványairól – alkotott képének. Bár elsőre talán bonyolultnak tűnik majd, az elmúlt két és fél ezer év domináns paradigmáinak rövid összefoglalása jól fogja illusztrálni a fenti megállapítást. A rövidség kedvéért az olvasónak természetesen el kell viselnie az elsöprő általánosításokat.

Társadalmi paradigmák az elmúlt két és fél évezredben

1. Kozmoszközpontú paradigma

Kezdjük az ókori Görögországgal! A régi görögök uralkodó világnézetét Joisten kozmoszközpontú paradigmának nevezi. Ez a szemlélet nem isten- és nem is ember-, hanem természetközpontú (phüszisz): eszerint a teremtettség vagy a kozmosz egésze természetes céljának vagy teloszának – amelynek magja természetében vagy esszenciájában már jelen van – maradéktalan betöltésére törekszik. Ez a szemlélet természetesen erősen arisztotelészi. Azonban az ókori görög sportversenyzők kiválóságra való törekvése Arisztotelésznél jóval régebbre megy vissza, egészen a halottak vagy az uralkodók előtt tisztelegni kívánó temetési játékokig. A sportversenyeken az arété (kiválóság) mindenekfelett a testi erő és ügyesség kiválóságában nyilvánul meg. Míg az előkelő halottakat a pazar temetési játékokkal tisztelik meg, az élő résztvevők a kiválóságukkal, a sportversenyeken kivívott hírnevükkel törekednek egyfajta „halhatatlanság” elérésére. Később a kiválóságra való törekvés az erényes életre való törekvés részévé válik.

2. Istenközpontú paradigma

Amint a kereszténység elterjedt a Római Birodalomban, megjelent a Joisten által istenközpontúnak nevezett paradigma. Ezt a szemléletet a teremtményi mivolt mély átélése jellemzi: az ember, akit a Szentháromság-Isten teremtett, a fájdalmak útján járja zarándoklatát, de az örök élet boldogságának élő reménységével. Jóllehet egyesek szerint a keresztények ebben a korban mindenestől megvetették a testet (ahogy azt szerintük a testi fenyítés jól mutatja), ez a szemlélet sokkal közelebb áll a gnoszticizmushoz, mint a kereszténységhez, hiszen Isten Fiának testet öltése példa nélkül álló módon tulajdonított értéket a testi létnek. A testi fenyítés vagy a mártíromság – a test végső feláldozása – nézetem szerint nem más, mint a test és a földi élet alárendelése egy magasabb célnak. A mártír az örök élet reményében többre értékeli a hithűséget, mint földi életének ideiglenes meghosszabbítását. Attól kezdve pedig, hogy megszűnt a vallási üldözés, a vértanú hősiessége a szerzetesi életforma szigorú aszkézisében fejeződött ki új módon, és egy bizonyos értelemben mindkettő Olümpia ősi atlétáinak vagy a római gladiátoroknak a sportideálját váltotta fel.

A késői középkorban azután megjelenik a lovagi eszmény, melynek értelmében bátor fiatalemberek a lovagi kódexet követve harcban védik meg királyukat vagy a Szentföldet, vagy más szent ügy szolgálatába szegődnek. A csatákat aztán a lovagi tornák váltják fel, de ezeket az egyház (az emberi test és az emberi élet védelmében fellépve!) hamar elítéli, ugyanis a viadalok szükségtelenül veszélyeztetik a balgaságból és hiú becsvágyból gyakran halálos sebeket szerző lovagok életét. (Ezt a jelenséget akár a hasonló célból történő és hasonló kockázattal járó doppingolás egyfajta előfutárának is tekinthetjük.)

3. Emberközpontú paradigma

A középkor vége felé, de különösen a barokk korban megjelenik a galant homme ideálja. A tökéletes úriember valóra váltja a test és a lélek harmóniáját. Az udvari urak és hölgyek színvonalas intellektuális és testi nevelésben kellett hogy részesüljenek, amennyiben az udvar elismerésére és kifogástalan eleganciára vágytak.

A tudomány fejlődésével és a felvilágosodás megjelenésével az ember – akit az ész sosem látott magasságokba emelt – kerül a világkép középpontjába. A tudósnak az a képessége, hogy precíz méréseket végezzen, és számszerűsítsen mindent, ami számokban mérhető, előidézi azt a paradigmaváltást, amelyet Allen Guttmann találóan foglal össze From Ritual to Record [A rítustól az adatrögzítésig] című könyvének címével. Előáll a színpad Coubertin és az olimpiai játékok számára, ahol az ember és a humanizmus lesz a főszereplő. Ugyanakkor a tudományba vetett újsütetű bizalom azzal a vakhittel jár, hogy mindaz, ami tudományosan lehetséges, megengedhető is. Amikor az ilyen típusú tudományos gondolkodáshoz hozzáadódik a citius, altius, fortius mottóval fémjelzett, sokkal kiszámíthatóbb és könyörtelenebb törekvés, a sportot máig is megrészegítő koktél lesz az eredmény.

4. Transzantropológiai paradigma

Akkor tehát ma mi a helyzet? Joisten professzor meggyőzően vázolja fel napjaink paradigmáját, amelyet transzantropológiainak nevez. A negyedik, Isten eltűnésével fémjelzett paradigmában az ember fő célja önmaga meghaladása lesz. Az emberközpontú Weltanschauung elavul. A világ összefüggő, óriási hálózattá válik, amely nagy kiterjedésű ugyan, de sekélyes. Ezt a világlátást legjobban a rizóma képével jeleníthetjük meg: képzeljünk el olyan föld alatti gyökérszerveződést, amelynek nincsen főgyökere, vagyis középpontja: ellentétben például a fával, ahol a főgyökér beazonosítható, vagyis van középpont, és így mindig van hierarchia is. Tehát a jelenlegi paradigmában a gondolkodás és a világ megértése kanyargó, labirintusszerű módon folyik, nincsen rögzített középpont és eredet: a Facebook-korban lehetséges, sőt szinte kötelező, hogy mindenki tudjon bármely másik önkényesen kiválasztott ponthoz kapcsolódni, mint a rizómában.

Friedrich Nietzsche őrültje, jegyzi meg Joisten professzor, találóan festi le a jelenlegi helyzetet:

„Mi hova tartunk? Minden naptól egyre távolodunk? Nem zuhanunk egyenesen előre? Vagy hátra vagy oldalt vagy minden irányba? Van-e még fönt, és lent van-e? Nem a végtelen semmiben bolyongunk? Nem érezzük az üres tér borzongató fuvallatát? Vajon nem lett-e hidegebb? Nem jön-e közelebb és mindegyre közelebb az éj?”

A felvilágosodás kimerült, nem maradt semmi új, amit meg kellene magyarázni. Nincs semmi titokzatos, a valóság átlátszó, mint egy háló. Mélysége nincs. A hit elvesztésével együtt járt a tradicionális kötelékeknek, magának a hagyománynak az elvesztése is. Az ember, miután elvesztette a talajt a lába alól, teljesen magára maradt.

Vajon mi lesz az emberrel egy ilyen transz-antropocentrikus korban, miután magunk mögött hagytuk a tudománnyal átitatott kor emberközpontúságát? Joisten professzor szerint „Isten halálával, a hagyományos kapcsolatok és a tapasztalat által szerzett tudás eltűnésével, az idő, a tér és az értékek elveszítésével, valamint a technikai képek uralmával az ember elkezdte felszámolni magát. Odahagyta saját emberségét, és minden rendelkezésére álló eszközzel – legyen az biotechnológia, mesterséges intelligencia vagy médiakutatás – valami teljesen új és más megalkotására tör: a transzhumanitást kívánja létrehozni.”

Kétféle módon igyekszik jelenlegi kultúránk meghaladni a létező emberi személyt: a transzhumán metatest, valamint a transzhumán intellektus megteremtésével. A két törekvés közös célja az ember testi és egyéb korlátainak lerombolása, határtalanságának, halhatatlanságának és korlátlan látóhatárának megteremtése.

Vegyük észre, hogy a transzhumán metatest iránti vágy tökéletesen összhangban van a fitneszőrülettel, a doppingeljárások tökéletesítésére való törekvéssel és azzal a reménységgel, hogy az új biotechnológiák segítségével a jövőben rendelésre lehet majd előállítani génmódosított sportolókat. Kiváló teljesítményre törekedve az ember történelmének kezdete óta kihasználta mindazokat az előnyöket, amelyek eszközeinek, felszerelésének fejlesztéséből, az edzésből és a gyakorlásból, valamint a minőségi táplálkozásból származtak. A ma ismert gyógyszerek mellett a technológia további fejlődése óriási mértékben előrelendítheti az emberi test és elme fejlesztési lehetőségeit, nemcsak képességeink természetes fokozását, hanem olyan képességek kibontakozását, amelyek gyógyszerezés, génmódosítás és sebészeti beavatkozások – akár mechanikus eszközök beültetése – révén válnak majd lehetővé.

2008-ban, a Spiegelnek adott interjúban Nick Pound, a World Anti-Doping Agency korábbi elnöke az alábbi példával érzékeltette a biológiai génmódosítás várható borzalmas következményeit. Dr. Sweeney, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója laboratóriumi kísérletben harmincöt százalékkal megnövelte egerek izomtömegét. E-mailjeinek legalább a felét olyan sportolóktól kapja, akik arra kérik, hogy próbálja ki rajtuk is. És mikor megírja nekik, hogy csak állatokkal kísérletezik, és fogalma sincs, hogyan reagálna az emberi test a beavatkozásra, a válasz legtöbbször így hangzik: „Nem baj, azért csak próbálja ki!” Pound szerint ennyire beteges a doppingolók világa.

Vagyis a sportban jelenleg uralkodó paradigma szerint nem „a részvétel a fontos”. Napjainkban a sportolók elsődleges célja a transzhumán metatest létrehozása.

Szerző: Kevin Lixey LC (fordította: Tóth Sára)

A szerző katolikus pap, a Krisztus Légiója közösség tagja, az előadás születése idején a Világiak Pápai Tanácsa „Egyház és Sport” tagozatának vezetője.A fenti szöveg a brüsszeli Nemzetközi Sport Fórumon 2010. június 2-án elhangzott előadás szerkesztett változata. A fordítás forrása: www.laici.va

A cikk a Jezsuita Kiadó Embertárs folyóiratának 2015/4. számában jelent meg (utánközlés a kiadó engedélyével).

Tags:

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.