A látássérült sportolókkal való edzői munka egyik legfontosabb eleme a bizalomra épülő kommunikáció. Egy jól megválasztott mondat nemcsak információt ad át, hanem biztonságot, önbizalmat és motivációt is közvetít.
Az edzői munka során megjelenő testszégyenítésről szóló történetek egyre gyakoribbak, és ezek a gyakorlatok a sportedzés különböző formáiban szándékosan, akaratlanul vagy akár észrevétlenül is jelen lehetnek. Ezeknek a gyakorlatoknak nem feltétlen céljuk az élsportolók bántása.
A szégyen és a bűntudat nagyon eltérően működik a versenysportban. A bűntudatot érző sportoló egy konkrét cselekedetre összpontosít („kihagytam azt a dobást”), míg a szégyen az egész identitását kérdőjelezi meg („kudarc vagyok”).
Az erkölcsi integritás kulcsszerepet játszik a fiatalok sportjában: hozzájárul az ellenálló képesség, az önbizalom és a mentális egyensúly kialakulásához. Az erkölcsi elvek követése segíti a fiatal sportolókat abban, hogy hatékony megküzdési stratégiákat alakítsanak ki, és bizalmi kapcsolatot építsenek ki csapattársaikkal és edzőikkel.
A fiam edzője, kiabál, fenyegetőzik és káromkodik. Ez a szigorú szeretet vagy már túlzás?
Amikor a tömegtájékoztatás emberei II. János Pál pápát „Isten atlétájának” minősítették, vajon számot vetettek-e azzal, hogy önkéntelenül is a hellenizált judaizmus korában megjelent kifejezést használták? S jóval Szent Pál előtt, aki a sportolástól kölcsönzött hasonlatokkal tárgyalta a keresztény életet.
Ez a négyrészes sorozat a sportmosdatás történetét vizsgálja, elemzi annak ősi gyökereit, a 20. századi diktátorok körében való népszerűségét és modern kori fejlődését.
Az edzőknek el kell fogadniuk, hogy néha nehéz szülőkkel is foglalkozniuk kell. Senki sem tud végigcsinálni egy egész karriert anélkül, hogy legalább néhány sportszülő érzékenységét meg ne sértené.
Ha szeretnéd rendszeresen megkapni ...

Kövess minket itt is, ott is!