Betöltés

Mit keresel?

Sportegészségügy, sportorvoslás Sporttörténelem Teljesítményfokozás

A sportteljesítmény fokozása (közlemény 1948-ból)

Megoszt

Az 1948-ban megjelent közleményt idb Issekutz Béla egyet. ny. r. tanár írta (Budapesti Egyetemi Gyógyszertani Intézet)

A cikkben szereplő „teljesítményfokozó módszerek” sok esetben a hatályos jogszabályok szerint törvénytelenek és tiltottak, számos esetben a WADA (és a HUNADO) doppingellenes szabályzata szerint is tiltottak. Az 1948-ban íródott közlemény megjelentetésének egyedüli célja a történelmi visszatekintés és a teljesítményfokozás embertelen múltjának megismertetése!

Az emberi testet a sportteljesítmény szempontjából olyan gépnek tekinthetjük, mely egy liter oxigén felvétele mellett 4,8 kalória energiát termel, ennek azonban legfeljebb csak 20 százaléka válik hasznos munkává, ami kereken 400 kg méternek felel meg. A munkateljesítmény így főleg attól függ, hogy a szervezet mennyi oxigént tud felvenni és felhasználni. Ebben a tekintetben nem annyira a belélegzett levegő térfogatának van döntő szerepe, mint inkább a tüdőn átáramló vér mennyiségének és oxigén felvevő képességének. Az előbbi a szív munkájától, az utóbbi pedig attól függ, hogy a harántcsíkolt izmok és egyéb szervek mennyire tudják az artériás vér oxigén tartalmát kihasználni. Ennek egy litere ugyanis 193 cm3 oxigént szokott tartalmazni, amiből azonban átlagos munka esetén az izmok csak 60-70 cm3-öt (35 %-ot) tudnak felvenni. Míg a pihenő testben a szív percenként kb. 400 cm3 vért ürít ki és ezzel 5-6 kg méter munkát végez, addig a jól edzett sportoló szíve a versenyben 32 liter perc-térfogat mellett 81 kg méter munkát is tud teljesíteni, aminek következtében a vér 2,3 m/sec sebességgel áramlik a testben, tehát lényegesen gyorsabban, mint ahogy egy 100 m-es úszó halad a vízben. Mégis ennyi vér csak 2,2 liter oxigént tudna percenként a tüdőben felvenni, hogyha a jól trenírozott sportoló izmainak vérellátása – számos új hajszálér keletkezése és a meglévők munka közbeni kinyílása következtében – a pihenéshez viszonyítva 50-100 szorosra nem javulna meg. Ez a bőséges vérellátás lehetővé teszi a vérnek 70-80 százalékos kihasználását. Így a jól edzett sportolók képesek percenként 4 liter, sőt a világrekorderek 5,1-5,3 liter oxigént is percenként felvenni, ami 2100 kg méter munkának, csaknem fél lóerőnek felel meg.

Ezt az erőkifejtés még lényegesen fokozhatja az emberi szervezet azon csodálatos képessége, hogy 15-20 liter oxigén adósságot tud csinálni.

Ugyanis, maga az izomösszehúzódás anaerobosan, tehát oxigén felhasználása nélkül történik. Az utóbbira csak a keletkezett tejsav 1/5-ének oxidálására van szükség. Az ebből adódó energia egy része az adenizintrifoszforsav és a kreatinfoszforsav újraképződéséhez szükséges, amelyekből az izomösszehúzódás folyamán foszforsav válik le, a másrésze pedig a keletkezett tejsav 4/5-ének glykogénné való felépítéséhez használódik fel, ami főleg a májban történik. Ez veszi fel az izommunka alatt a vérbe került tejsavat.

A legnagyobb sportteljesítmény alatt másodpercenként 3-4 gr, tejsav termelődik és ebből a jó atléta testében legfeljebb 90 gr, egészen kivételes teljesítmény esetén 125 gr halmozódhatik fel. Ennek oxidálásához szükséges 15-20 liter oxigén jelenti  az említett adósságot. Ezt 20-30 mp alatt lehet megcsinálni és a finis utáni percekben kell letörleszteni. Ezalatt a 20-30 mp alatt tehát 3-4000 kg méter munkát, vagyis 1,3-2,3 lóerőt lehet kifejteni. Ez tekinthető annak a maximális teljesítménynek, amire az emberi test képes.

A 100-200 méteres távot az atléták jóformán teljesen ebből az adósságból futják. 9,5-9,7 m/sec sebességgel. Középtávokon, 400-1500 méteren (8,6-6,5 m/sec), úgy kell a versenyzőknek erejét beosztania, hogy az adósság csinálást a végküzdelemre tartalékolja, addig a percenkénti 4 liter oxigénből kell kijönnie. Az ehhez szükséges munkát azonban a szív 4-5 percnél tovább nem bírja, ezért hosszútávokon csak jóval kisebb sebességgel lehet futni.

Ilyenkor már nagyobb szerephez jut a szervezet szénhidrát tartaléka. Ez egy jóltáplált emberben elegendő 30.000 kg méter munka végzésére. Tehát, ha egy sportoló percenként 3-4 liter oxigént fogyaszt, akkor 10-15 perc alatt annyira fel kellene használnia a szénhidrát tartalékait, hogy hypoglykaemiás tüneteket kellene kapnia: szemkáprázás, fejfájás, gyengeség, izzadás, hányás. Azonban a kellően begyakorolt testben a cukor gyorsan pótlódik fehérjékből és zsírokból, sőt ezek közvetlenül is felhasználhatók energiaforrásul. A jó atlétea vérébe a startoláskor adrenalin ömlődik a mellékveséből az mobilizálja a máj glykogent s így a vércukor tartalma 140-160 mg százalékra emelkedik. Majd verseny közben ez fokozatosan csökken, de csak hiányos edzés esetén esik a normális alá.

A jó edzés eredményei: a lelki tényezők, a küzdő akarat és önbizalom fokozása s a legjobb stílus elsajátítása mellett, az izmok vérellátásának javulása, a máj glykogen tartalmának növelése, a hormonális szervezés olyan tökéletesítése, hogy ez biztosítsa tartalékok gazdaságos felhasználását. Beznák iskolájának számos kísérlete bizonyítja a mellékvesének fontos szerepét ebben, amelynek kérge jelentékenyen megnövekedik a jó edzés alatt. Igen lényeges a szervezet alkáli tartalékának emelkedése, mert ez szükséges a termelődő tejsav közömbösítésére, az e nélkül kifejlődő acidózis fáradságot és a sportteljesítmény romlását okozza. Az edzés és helyes táplálkozás a savbázis egyensúlyt az alkalózis irányában tolja el. Ennek elsegítésére és gyorsítására ajánlják naponta 3-szor szedni a következő porokat: Rp. Natr. hydrocarb. 5.0, Natr succinic. 3.5, Kal. citrici 1.5, Misc. Dent. tal. dos. No XXX. Ez még nem tökéletesen fitt atlétákban a munkateljesítmény 40-100 százalékos növekedését okozza, kisebb a kimerültség és a fulladás a finis után. Közepes tehetségű mérföldes futók és 400 méteres úszók sebessége 3-9 másodperccel megjavulhat.

Az izommunka szorosan összefügg a foszforilálással. Ezt Verzár vizsgálatai szerint a mellékvese kérge, különösen a 17-hidroxy-11-dehidrocorticosteron biztosítja. Ez a kis szerv már normálisan is óriási munkát végez. Egy nap alatt annyi hormont termel, amennyi 17 kg mellékvesekéregből vonható ki. Edzés alatt ez még fokozódik és ennek következménye a mellékvesekéreg hypertrophiája. Egészséges embereknek nincs szüksége ilyen hormon bevitelére. Az izommunka alatt azonban meglehetősen sok foszforsavat veszít a szervezet, ezért ajánlotta Embden a natr. dihydrofoszfátot (pl. Sensival tbl.) a munkateljesítmény fokozására: 5-11 óra múlva érvényesül. Atlétákon, katonákon, fizikai munkásokon végzett számos vizsgálat bizonyítja nemcsak az izomerő növekedését, hanem a finom izommunka, a stílus javulását, a kipihenés meggyorsulását, sőt a szellemi funkciók is meggyorsulnak. A nehézséget úgy ennek, mint az előbbi poroknak szedésében az okozhatja, hogy könnyen hasmenést idéznek elő, ami vízveszteség miatt is káros. Ezt néhány csepp ópiummal lehet ellensúlyozni. A foszforsav pótlására alkalmasak azonban az ebben gazdag tápszerek, pl. tej, sajt, tojás, hús, barnaliszt, hüvelyesek, mandula, dió. A táplálék megválasztása a vitaminszükséglet szempontjából is fontos. A B1 vitaminnak fontos szerepe a szénhydrát anyagcserében kellőleg indokolja az edzés alatti bőséges bevitelét. A C-vitamin pedig elősegíti a mellékvesekéreg hormon hatását; edzés alatt nő az izmok C-vitamin tartalma és ennek adagolásával a fáradtságot is csökkenteni lehet.

Teljes fáradtság akkor áll be, amikor az oxigén adósság a maximumát éri el, amikor a tejsav felhalmozódása a vérben fulladás érzést, nehéz légzést okoz. Verseny közben a szív elégtelen máj duzzadást, oldal szúrást okozhat, ez, valamint a vércukor szint csökkenése eredményezi a holtpontot, amikor a versenyző már-már kénytelen megállni. De erős akarattal ez leküzdhető, nyilván újabb adrenalin mobilizálásával, ami a szívet erősíti és a vércukor szintet emeli.

Az élettani vizsgálatok bizonyítják, hogy előbb a központi idegrendszer, utána a mozgatóideg-végződések és csak később maguk az izmok és legvégül az idegrostok fáradnak ki. Ebből következik, hogy a fáradtság leküzdésére főleg a központi idegrendszerre ható gyógyszerek alkalmasak: 0,01-0,02 gr. morfin, eucodal vagy heroin a légzőközpontok ingerlékenységének a csökkentésével megszünteti a nehézlégzést és a fulladás érzést. Kerékpár ergométeren végzett pontos vizsgálatok bizonyítják, hogy 50 százalékkel is megnőhet a munkateljesítmény és akkor is a munka abbahagyására nem a fulladás kényszeríti a vizsgált egyént, hanem szédülés, kábultság és gyengeség. A kipihenés látszólag gyors, de másnapra erős az izomcsömör és csak több nap múlva tér vissza a normális teljesítőképesség.

Nagyon sokat vizsgálták az alkohol hatását az izommunkára. Az izom nem tudja közvetlenül az alkoholt energiaforrásul felhasználni, előbb ennek a májban ecetsavvá kell oxidálódnia. Bár az izomerőt közvetlenül is kissé növeli, fő hatása a fáradtság érzés leküzdése, az innerváció megkönnyítése. Alkalmas egyszeri nagy erőkifejtésre pl. egy hosszútávfutás végküzdelmére, utána azonban teljes a kimerülés és lassú a kipihenés. Már egészen kis adag alkohol rontja az izommunka koordináltságát, a stílust, ezért régi helyes tapasztalat az, hogy edzés alatt nem szabad alkoholt fogyasztani.

A koffein közvetlenül fokozza az izom erejét, mert meggyorsítja az izomösszehúzódáskor végbemenő kémiai folyamatokat, növekedik az izom munkaképessége, lassúbb a kifáradás, 0,2-0,6 gr coff. natr. salic. bevétele erősíti a szívet, nagyobb munkateljesítményre képesíti és a központi idegrendszert izgató hatásával leküzdi a fáradtságot, hatása kb. 4 óráig tart.

Két-három cm3 cormotyl erős izommunka után bevéve, ugyancsak aközponti idegrendszert izgató hatása révén megszünteti a fáradtságot és helytreállítja úgy a szellemi, mint a testi munkaképességet, amit ezt a reakciós időnek ls az izommunka finomságának mérése is szépen bizonyítják. Úgy látszik, hogy 0,1-0,2 g. Tetracornak nincs ilyen jó hatása a munkára.

Míg a mellékvese által termelt adrenalin a szívre, a vérkeringésre, az izmok vér- és cukorszállítására hatva fokozza a küzdőképességet, addig a közti agyban lévő szimpatikus jellegű központok a központi idegrendszer aktivitását tarják fenn és növelik. Ezekre a központokra hat a kokain, amelyről Mosso egy fél évszázaddal ezelőtt mutatta ki, hogy 0,02-0,05 gr.-os adagban a fáradtság és kimerültség érzését megszünteti és újabb munkára képesít.

A modern kiadása ennek a hatásnak az aktedron (benzedrin) és dopidrin (pervitin), feniluzopropilamin ill. fenilizopropilmetilamin. Ezek 3-10 mg-os adagban bevéve 8-12 óráig hatnak és a munkateljesítmény 50 százalékos emelkedését okozhatják. A kerékpár ergométeren dolgozó vizsgálati egyén 30 percnyi nehéz izommunka után annyira nem érzi magát fáradtnak, hogy azt hiszi, hogy mégcsak egy néhány perce dolgozik. Ennek az időérzésnek és fáradtságérzésnek megszűnése jellegzetes ezekre a centrális szimpatikus izgató szerekre. Nemis a fáradtság, hanem a szívgyengeség, oldalszúrás, szédülés és hasfájás készteti az embert az izommunka abbahagyására. Utána szorongásról, fejfájásról, nyugtalanságról, szívdobogásról és álmatlanságról panaszkodnak a viszgált egyének. A tartalékerőnek ez a kíméletlen felhasználása természetesen nem marad káros utóhatás nélkül. Napokon keresztül csökkent marad a munkateljesítmény s a kellemetlen közérzet is késztetheti a versenyzőt újabb és újabb stimuláló szerhez való folyamodáshoz. Ez és az euphoriás hatás teszi annyira veszedelmessé ezeket a szereket, hiszen előfordult már, hogy psychopathák napi 20, sőt 100 tablettát is beszedtek. Bármennyire is lehet tehát 1-2 tablettával pl. a túlságos edzés, vagy sok versenyzés okozta fásultságot és letörtség érzését megszüntetni, a küzdőképességet helyreállítani és a legnagyobb lehetséges teljesítményre bírni a szervezetet, mégsem lehet ezt ilyen célokra ajánlani, mert nagyon könnyű a megszokás s az ezzel járó felelősséget egy sportorvos sem viselheti.

Az egyedüli egészséges és a sporterkölcsöknek megfelelő útja a sportteljesítmény fokozásának a helyes szakértelemmel vezetett testi és lelki edzés és előkészítés!

Az 1948-ban megjelent közleményt idb Issekutz Béla egyet. ny. r. tanár írta (Budapesti Egyetemi Gyógyszertani Intézet)

A cikkben szereplő „teljesítményfokozó módszerek” sok esetben a hatályos jogszabályok szerint törvénytelenek és tiltottak, számos esetben a WADA (és a HUNADO) doppingellenes szabályzata szerint is tiltottak. Az 1948-ban íródott közlemény megjelentetésének egyedüli célja a történelmi visszatekintés és a teljesítményfokozás embertelen múltjának megismertetése!

Tags:

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.