Betöltés

Mit keresel?

Magyar Edző Párkapcsolat Slider Sporttudomány szexualitás

Érintés és érintkezés a sportban

Megoszt

Gyerekkorunkban fokozatosan sajátítjuk el a társas érintkezés íratlan szabályait: utánozzuk a körülöttünk levő gyerekeket és felnőtteket, illetve a környezet visszajelzésének megfelelően változtatunk viselkedésünkön. Szociális tanulás keretében tesszük magunkévá a társas illemtant, ami a külső elvárások sokszínűsége miatt erősen függ az adott kultúrától, társadalmi rétegtől, nemzettől. Felnőttként a választott foglalkozásnak az érintkezésre vonatkozó hagyományait kell betartanunk, amit néhány esetben írásba is foglalnak. Ezek közül a legismertebb a protokoll, aminek követését a diplomácia és a vendéglátás is megköveteli. A szakmai etikai kódexek is útmutatást adnak a viselkedés alapelmeiről (Cserháti 2018).

A sport mint többszörös kivétel

A sport ebben az írott és íratlan szabályrendszerben különleges helyet foglal el. Az egyes sportágak nemzetközileg elfogadott szabályrendszere törekszik arra, hogy egyértelműen fogalmazza meg a testhasználatot: melyik testrészét mikor, milyen formában használhatja az adott sportoló, milyen mértékű lehet az érintkezés a versenytársak között. Ennek betartatása a bíró, a mérkőzésvezető feladata. A sportos érintkezés egyik sajátossága, hogy vannak olyan mozdulatok – ütés, leszorítás, szúrás, bodicsek stb. -, amelyek a civil életben nemhogy nem megengedettek, de tiltottak és büntetendők. Ezekről tudni kell, hogy éppen a szabályozás adja meg azokat a kereteket, amelyek egyenlő feltételeket teremtenek a versenyzők között: például az életkorra, a súlycsoportra, a társadalmi nemre, a védőfelszerelésekre, az orvosi vizsgálatokra vonatkozó passzusok. Ezeknek az előírásoknak a betartása, betartatása különbözteti meg a csoportos dulakodástól a rugby test-test elleni küzdelmeit.

Az edző és a testnevelő azon foglalkozások közé tartozik, ahol megengedett a testi kontaktus, a tanítvány megérintése, megfogása. Azokban a sportágakban, ahol akrobatikus elemeket kell végrehajtani, ott a tanulás során éppen a sportoló testi épségének megőrzése érdekében elengedhetetlen az edzői biztosítás, az elkapás. A helyes technika elsajátításához fontos a szemléltetés, az egyes mozgáselemek részletekben történő bemutatása, elemzése. Sok esetben ez sem nélkülözheti a testi kontaktust edző és tanítványa között. A későbbiek során ez a téma még kifejtésre kerül, de már most fontos hangsúlyozni: csak a mozdulat, a segítségadás által megkövetelt, ahhoz feltétlenül szükséges érintés és érintkezés az elfogadható.  Ezt az edzői kódex a következőképpen fogalmazza meg: “Az edző az oktatás során kerülje sportolóval a testi érintkezést, ezáltal is visszaszorítva a szexuális zaklatás vádjának legkisebb csíráját is. Kivételt képeznek azok a sportágak, oktatói helyzetek, amelyeknél elkerülhetetlen a példamutatásnál, segélynyújtásnál (például torna, íjászat, stb.) az érintkezés.”

Érintés és érintkezés a sportban

A sport különlegességét, drámaiságát az érzelmek felfokozottsága, a mindenkit magával ragadó hangulat is adja. Az emóciók szélső értékei, az örömmámor, a veszteség szomorúsága felülírja hétköznapi viselkedésünket, és az együttes élmény hatására olyan emberek is összeölelkeznek, megengedik a testi közelséget, a közeledést, akik a civil életben esetleg nem is ismerik egymást. Így nem meglepő, hogy a sportolók – a férfi sportolók is – bensőséges, általában a családban elfogadott üdvözlési formát alkalmaznak gól- és győzelmi örömük kifejezésére, és ez nem kelt visszatetszést a nézőkben, nem tartják férfiatlan viselkedésnek sem.

Az érintés varázsa

Testünk első emlékei az érintésről a csecsemőkorból származnak, ehhez való viszonyulásunk ebben a korai életszakaszban gyökerezik. Mit jelent ekkor az érintés? A szóbeli, verbális világot megelőzően a kisgyermeknek a testi kontaktus az életben maradást, a biztonságot, a szeretetet jelenti. Az anya-gyermek kapcsolat lényege a kötődés és a melegség sugárzása, átadása.  Intenzív érzelmi töltettel rendelkeznek és őszinték ezek a mozdulatok, amelyek életünk első, meghatározó  szakaszából származnak (Nyitrai 2011). Később megtanuljuk, hogy különbséget kell tennünk érintések között: a gyermekorvos lehet, hogy ugyanott érint meg bennünket, mint a szüleink, de az ő mozdulatai már célszerűek, funkcionálisak, érzelemmentesek. Az érintésbe az érzelem a szexualitással költözik vissza a kamaszkorban, de addigra már különbséget kell tudni tenni a három testi közeledés – a családi, a foglalkozási és a szexuális – között. Ez a képesség megvédi a kiskorúakat, mert felismerik a fenyegető szituációkat. Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy meg kell tanítanunk azt is, hogy mely testrészüket ki érintheti meg, mely testrészük érintkezhet másokéval. Ebben az esetben fontos szempont, hogy az illető mennyire közeli ismerős, illetve családtag, és neme azonos vagy ellenkező a gyermekkel. A karok és vállak érintése, érintkezése jelent kevesebb problémát még ellenkező neműek esetében is. Mindkét nemnél tiltott terület a csípő, amit egészen kicsik számára is könnyen meg tudunk fogalmazni: amit a bugyi takar, az tilos.  A lányoknál később ez még kiegészül a mellkassal. A lábak, különösen a csípőhöz közeli combok érintése is szexuális töltettel bír. Ezeknek a testrészeknek az érintését még a segítségnyújtásnál, a mozgástanítás során is lehetőleg kerülni kell, különösen akkor, ha ellenkező nemű a tanítvány.

Az erre vonatkozó ismereteknek tudatosítása azért fontos, mert minden gyerekeknek tudnia kell, a saját teste felett ő rendelkezik, joga van meghatározni, ki, mikor és hogyan érjen hozzá, közelítsen feléje. Ez a kortársakra és a felnőttekre egyaránt vonatkozik.

Én védelem = térvédelem

Nemcsak azt kell megtanulnia a gyereknek, hogy egy családtag, egy idegen vagy egy barát másként és máshol érhet hozzá, hanem körülbelül 12 éves korára már térhasználatának is differenciálódnia kell. Kultúráktól függetlenül az emberiség a test és az én védelmében különböző zónákra osztotta a társadalmi teret, amelyekhez kapcsolódóan más-más viselkedést ír elő, és vár el (Allan 2006) . Ezek a zónák a testünktől kifelé haladva a következők:


Az embert körülvevő kommunikációs zónák (forrás: internet)

Témánk, az érintés szempontjából az első két zóna érdekes, de különösen az intim zóna. Ezt a légtért úgy kell elképzelni, mint egy láthatatlan burkot, amelyik mindig követ minket. (Manapság a strandokon vannak nagy, felfújható labdák, amelyekben lépegetni tudunk, ez hasonlít talán legjobban hozzá.) Ez a minket körülvevő közvetlen légteret a saját tulajdonunknak tekintjük, testünk meghosszabbításaként, kiterjesztéseként gondolunk rá. Ezért mi szabhatjuk meg, ki és mikor léphet be ide, ennek következtében érinthet meg minket. A mindennapokban itt legtöbbször magánemberként vagyunk jelen, és csak az lépheti át a láthatatlan határt, aki engedélyt kap rá, akivel bensőséges, meghitt, bizalmas kapcsolatban vagyunk. Ezt diktálja az én védelmünk.   Tanult szerepeink, így a sportolói, edzői, testnevelő tanári is a személyes zónánál kezdődnek, mert ebbe a térbe léphetnek be azok, akikkel szorosabb munkakapcsolatban vagyunk.

Az eddigiek is alátámasztják, hogy a sportban folyamatos a határátlépés, de amíg a sportküzdelmek alatt a szabályok keretek között tartják ezeket a határátlépéseket, addig az edzőnek nagyon tudatosan kontrolálnia kell magát az edzések és a sportversenyek alatt. Ahogy említettem, a zónák bizonyos viselkedést, de leginkább magatartást írnak elő: a test viselésének módját, a távolságtartást. A sportoló épsége, a mozgástanítás megköveteli az intim zónába való belépést, de ha a cél teljesült, ha már nincs szakmai funkciója a testi közelségnek, akkor távolodni kell. Először az intim zóna különösen érzékeny 15 cm-es hatótávolságát kell elhagyni, majd a személyes zónába, kb. fél méteres távolságba kell hátrálni. Leginkább az utánpótlás-nevelésben érdekelt szakembereknek kell erre ügyelniük, hiszen az intim zóna határinak meghúzása nagy korkülönbség és hierarchikus alárendeltség esetén, és lányoknak a társadalmi normák miatt nehezebb.

Hibajavítás, bemutatás

Az utánpótlás korban elsajátított jó technika az egyik alapja a későbbi sportsikernek. Ezért fontos ennél a korosztálynál a hibajavítás, a bemutatás, ami az edzések szerves részét képezik. A funkcionális gondolkodás elnyomhatja, figyelmen kívül hagyhatja azt a tényt, hogy ilyenkor a gyereket a nyilvános térbe helyezzük, közszemlére tesszük mindamellett, hogy az edző belép az intim szférájába is. Egyszerre kettős hatás éri. Egy jó szakember ugyan tudja, hogy milyen mozdulatot, érintést kell végrehajtania, kiviteleztetnie, és nem is fog a szükségesnél több kontaktust eszközölni, de ez a gyermek komfortérzetét még is bánthatja. Mit mulasztott el az edző? Nem kért “engedélyt” a bizalmi térbe való belépésre, nem mondta el, mit fog csinálni, nem adott lehetőséget a kiválasztott tanítványnak arra, hogy megfontolja a nyilvános szereplést, megmérettetést. Különösen kamaszkor felé haladva fontos az edzői szándék jelzése, a tanítvány részéről a beleegyezés megadása.

Vannak, akik az érintés, a testi kontaktus nélküli pedagógia módszereket helyezik előtérbe, vitát generálva a testnevelés és a sport körül. Abban egyetértenek, hogy a tanítványok testi épségét megvédő, biztosító érintések elkerülhetetlenek, így ezek tekintetében engedékenyek. A bemutató érintésekkel szemben azonban már kétkedők. Ennek oka lehet, hogy nem ismerik fel, itt nemcsak a technika megtanítása a cél. A testérzékelés, a testtudat fejlesztése, a mozgásban résztvevő izmok együtthatásának figyelése, a tudatos testhasználat mind olyan területek, amelyeket így lehet fejleszteni. 

Kapcsolatépítő érintés

Számos testnevelő és edző számol be arról, hogy közvetlenebb a kapcsolatuk a gyerekekkel, a tanítványokkal, mint más pedagógusnak, gyerekekkel foglalkozó szakembernek. Az nehezen eldönthető, hogy ez annak köszönhető, hogy pedagógiai eszköztárukba úgynevezett kapcsolatépítő érintések is tartoznak, vagy éppen a kialakult viszony miatt engedhetnek meg maguknak ilyeneket. Az tény, hogy ők úgy gondolják, hogy az elismerés, a megbecsülés, a személyes figyelem jele lehet az érintés: például egy hátba veregetés, lapogatás. Ezeknek legalább olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak, mint a szóbeli dicséretnek, mert a verbális és nonverbális jelzések együttesével nyomatékosítják véleményüket, elismerésüket.  Ugyanígy kidolgoznak üdvözlési formulákat is: kisebbekkel pacsizás, később öklözés, melyek hangulatkeltők, de kifejezik az összetartozást is (Andersson és mtsai 2018).

A bemutató és a kapcsolatépítő érintéseknél is figyelembe kell venni a korosztályt, illetve az idő múlását. Tudni kell változtatni, követni kell a növendékek fejlődését, életkorral változó igényeit.

Ha valaki sokáig foglalkozik egy tanítvánnyal, azok egy csoportjával, akkor ez az érintés-lépéstartás esetleg fáziskésést szenvedhet, illetve a kívülállók számára túlzott bizalmaskodásnak tűnhet. És ne feledjük: vannak olyan gyerekek, akik visszahúzódóbbak, a testi érintést idegentől nehezen elfogadók.

Szuverenitás

Az etikai kódex az edző és a sportoló kapcsolatáról többek között ezt írja: ” Az edző a sportoló személyiségét, emberi méltóságát tiszteletben tartva végzi munkáját” (II. fejezet 2. pont).  Ha jogokról és tiszteletről beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk a “sportolón” felnőttet, a 20. életévhez közelítő fiatalt érteni. A gyerekekkel kapcsolatban inkább sportolásuk “szükségleteit” látjuk, holott ők azért sportolnak, mert élvezik, örömet okoz nekik a mozgás, mert szeretnek együtt lenni társaikkal. Ezt az edző azzal tudja legjobban segíteni, ha érték számára minden gyerek szuverenitása, ha korát, fejlettségét, érettségét figyelembe véve végzi munkáját.  A gyerekek, a fiatalkorúak testi és lelki határainak tiszteletben tartása nemcsak a sportban új dolog. A magyar társadalom egésze számára van mit tanulni ezen a területen, de a sport, mint kiemelten fontos szabadidős terület többekhez juthat el jó példaként. A gyerekek és a szülők körében egyaránt.

Bodnár Ilona - ELTE

A cikk szerzője Dr. Bodnár Ilona (Eötvös Lóránd Tudományegyetem), az eredeti írás a Magyar Edző Folyóirat 2018/04-es számában jelent meg.

Tags:

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.