Agyrázkódás a sportpályán
Megoszt
Definíció szerint az agyrázkódás után az atléta agya nem funkcionál normálisan. A szakértők véleménye azonban megoszlik ennek okáról: az agy strukturális sérülése okozza-e az agyrázkódást, vagy csupán „funkcionális” probléma? Az érvek megértéséhez elengedhetetlen, hogy alapjaiban megismerkedjünk az emberi agy szerkezetével és funkciójával.
Az agy a vezérlő központunk, amely több mint 100 milliárd idegsejt (neuronok) hihetetlenül komplex halmaza. Ezek a neuronok sajátos módon vannak elrendezve, és adják az emberi agy szerkezetét, ahol az agy meghatározott területei felelősek meghatározott gondolatokért és cselekvésekért. Ezt fontos megértenünk, mert az agy meghatározott részeinek sérülése meghatározott problémákat eredményeznek, például a tarkólebeny (az agy hátsó részén) sérülése látási problémákat okoz, de érintetlenül hagyja azokat a funkciókat, amelyeket nem ez a terület szabályoz.
Az agy funkciója elektrokémiai jeleknek neuronokon keresztül történő befogadására és vezetésére alapul – ha ez a folyamat kellően nagyszámú neuronban jelentős mértékben megszakad, az kihat arra, amit gondolunk és teszünk, ez ‘funkcionális’ problémának nevezhető.
Szemben a testben lévő egyéb sejtekkel, a neuronok nem képesek saját magukat regenerálni, hanem elhalásuk esetén a környező neuronok veszik át a funkciójukat. Ez azonban egy lassú folyamat, ahol ritkán elég jó a funkció szintje. Ezért a neuron-struktúra sérülése várhatóan olyan problémákat okoz, melyeket lassan lehet helyrehozni, vagy amelyek maradandóak.
A strukturális sérülés mellett érvelők gyakran arról beszélnek, hogy az ismétlődő agyrázkódás kumulatív hatású. Amennyiben az agyrázkódást szerkezeti sérülés okozza, akkor bizonyosan kumulatív hatásra lehetne számítani, tekintettel arra, hogy ismert tény, hogy a neuronok nem képesek önmagukat regenerálódni.
A British Medical Association (BMA) a kumulatív hatást tartja meghatározónak, ennek alapján az 1980-as évek elejétől fogva kiállt a bokszolás betiltása mellett. A „punch-drunk” szindróma ismert jelenség az idősebb, visszavonult profi bokszolóknál, s ezt a jelenséget a fejre mért ismételt ütéseknek tulajdonították. Ugyanakkor az ebben a témakörben kiadott 2006 augusztusi állásfoglalásában a BMA elismerte, hogy a kutatási tanulmányokban jelentős gyengeségek találhatók, és a British Journal of Sports Medicine-ben nemrégiben megjelent cikkben nem sikerült semmilyen kumulatív hatást kimutatni olyan embereknél, akik a múltban egy vagy kettő agyrázkódást elszenvedtek (bár a szerzők elismerik annak lehetőségét, hogy a sérülést nem vették észre a diagnosztikai módszereik segítségével). E téren további kutatásra van szükség, mielőtt határozott következtetéseket lehetne levonni.
További tudományos bizonyítékot szolgáltat egy tanulmány arra, hogy strukturális sérülés következik be még a kisebb ütődések esetén is (azokon túl, amelyek mindenképpen agyrázkódást okoznak). A tanulmány az SB-100 (egy bizonyos neuron-típusban jelenlévő protein) és az NSE (neuronokban találhatóenzim) vérszintjét vizsgálta női focistáknál egy mérkőzés előtt és után. Amikor sérülnek a neuronok, SB-100-at és NSE-t továbbítanak a vérbe. Ez a tanulmány kimutatta, hogy mindkét vegyület esetében annál jobban emelkedett a vérszint, minél többször fejelt a labdába a játékos, mely arra utal, hogy az ilyen kis erejű ütődés, mint a labdába fejelés is károsítja a neuronok szerkezetét.
„Az agyrázkódást elszenvedett atléta agya nem funkcionál normálisan. A szakértők véleménye azonban megoszlik ennek okáról.”
Azok, akik elsősorban funkcionális zavarnak tartják az agyrázkódást, amely kevés vagy semmilyen szerkezeti károsodást nem okoz, egy klinikai jel- és tünetcsoportra hivatkoznak. Ezek a jelek és tünetek általában rövid életűek, spontán módon és teljesen elmúlnak, illetve nem illeszkednek abba a képbe, ami az agy egy meghatározott területének strukturális sérülésénél várható. Továbbá egy tünetcsoportra mutatnak, amely rövidtávon súlyosabb, mint amire minimális strukturális sérülésnél számítani lehetne, melyre ténylegesen van elfogadható tudományos bizonyítékunk. Ez azt sugallja, hogy az agyrázkódásban jelentős funkcionális elemnek kell lennie
A fej MRI-vel és CT-vel történő vizsgálata általában normál struktúrát mutat agyrázkódásos betegeknél. A funkcionális MRI (fMRI) vizsgálatok abnormális struktúrát mutattak agyrázkódást elszenvedett sportolóknál. Hangsúlyozandó azonban, hogy az MRI, a CT és az fMRI vizsgálatok nem zárják ki a strukturális sérülést; előfordulhat, hogy olyan mikroszkopikus strukturális sérülés felelős a funkcionális sérülésért, amely túl kicsi ahhoz, hogy a CT vagy az MRI vizsgálat kimutathassa.