Sportegészségügyi életszabályok

A „Sportegészségügyi életszabályok” című összeállítást Alfred Mallwitz (Berlin) miniszteri tanácsos írta 1929-ben.

A tréningegészségügyi (sportegészségügyi) szabályokat a berlini Stadion megnyílta óta mint Stadion-orvos a következőkben állapítom meg:

Általános elvek

1. Az élettan tanítja, hogy az emberi szervezet felett teljes mértékben uralkodnak a természeti törvények, különösen rendkívül nagy a fizikai erők befolyása a testre.
2. A pozitív hygiénia (a szervezet ellenállóképességének emelése és teljesítőképességének fokozása) messze fölötte áll jelentőségben a negatív hygiénának, egészségügyi, nemzetgazdasági és kulturális vonatkozásban, amely utóbbinak, bár nagyszerű műve, mégis csak ártalmak elleni védekezésre irányul.
3. Edzés (aktivitás) többet ér, mint a kímélés (passzivitás), mert a puszta megelőzés nem fokozza a testi képességeket, míg a képességek tervszerű fokozása által a legmagasabb fejlődési fok érhető el.
4. A testi tréning csak akkor érte el valódi értékét az életre, ha kizáróan sportbeli teljesítmények elérésén felül is, a begyakorolt és mint helyesnek elismert életmód, kiadós testgyakorlatokkal együtt későbbi életkorra is megmarad.
5. Kor nem időbeli fogalmat, hanem a szervezetnek az állapotát jelenti.
6. Egészség és testi erő szellemi-, lelki- és jellemszilárdsággal és erővel belső, szerves kölcsönhatásban vannak.
7. Az egyesnek társadalmi helyzete ésszerű testgyakorlás által azért fog emelkedni, mert egyidejűleg életmódja egyszerűsödik, életöröme és alkotóereje emelkedik.

A versenytréning különleges elvei

1. Kitartás, állhatatosság döntő jelentőségű: céltudatos életmódot kell követni az egész éven át, ék vagy olympiai diadalok felé törekszünk, akkor éveken át. A különböző gyakorlási módok technikájának és taktikájának a szabályai nem tartoznak ide.
2. Alkohol, tea, kávé, dohány a tréning ideje alatt mellőzendők – még gyógyszerminőségükben is.
3. Önmegtartóztatás a nemi életben szintén követelmény a tréning idejére, mert szexuális izgalom és nemi élvezet a sportban a teljesítőképességet erősen csökkentik.
4. Táplálkozásra a jól kombinált (szénhidrátokban gazdag ételek, friss gyümölcs, ásványi sókban dús zöldségek, zöld saláta) étrend előnyösebb, mint az egyoldalú tojásos, zsíros étrend.
5. Italként – ha a szomj igen nagy – friss vizet, némi gyümölcsnedvvel keverve élvezzünk, egyébként pedig csak érett, friss lédús gyümölcsökkel pótoljuk a folyadékot, mert azoknak aromatikus olaj- és éteri esszencia tartalmuk rendkívül ízletesség mellett a legkitűnőbben oltja a szomjúságot.
6. Kiadós, tehát legkevesebb 8 órás alvás föltétlenül szükséges.
7. A bőrt lég- és napfürdőkkel kell rendszeresen edzeni, mert ez a jó közérzetet és a teljesítőképességet is fokozza.
8. A masszázsnak éppen úgy, mit az ókorban, a mindennapi testedzéshez kellene tartoznia, és a tréningben a jelentőségét a mostaninál sokkal jobban kellene kihasználni.
9. A klasszikus ókorban olyannyira uralkodott beolajozás fiziológiai előnyei olyan nagyok, hogy a masszírozásnál nem szabadna azt elhagyni.
10. Megerőltető teljesítmények után a forróvízkezelés (fürdő, zuhany) az egyedül helyes, utána rövid ideig tartó hidegvizes hűtéssel.
11. Tréningkönyvet feltétlenül kell vezetni, mert egészségi zavaroknak és életmódszabálytalanságoknak a befolyását és a technikai gyakorlatoknak az előrehaladásra való hatásait állandóan figyelni és megítélni csak így lehet.
12. Izomszakadásnál, de a legkisebb rándulásoknál és hasonlóknál azonnal fel kell hagyni a tréninggel és pihenni kell, mert ez a gyógyulás alapfeltétele.
13. Gyomor – és bélbántalmak jelentkezésére a legnagyobb gonddal kell figyelni és azonnal orvosi kezelést kell igénybe venni.
14. Kimerültség és másféle idegtünetek, amelyek testi túlterheltségre vezethetők vissza (túltrenírozás), szintén követelik a tréning abbahagyását.
15. Minden sportnál a mellkas alapos kifejlesztése és az egész izomzat kiképzése céljából tornázást és gyakorlatokat (légzésiek is) főképpen télen kiadósan kell végezni.
16. Futás, ugrás, dobás a legegyszerűbb és a legtermészetesebb gyakorlatok és a legmagasabb eredményekre törekvőknek – élettani hatásai miatt – minden más sportág tréningjébe is be kell azokat illesztenie (télen terepfutás formájában).

A tulajdonképpeni tréning megkezdése előtt nem szabad mellőzni a szakorvos vizsgálatának igénybevételét, de a tréning közben és utána is ki kell kérni a véleményét. Természetes, hogy minden sportorvosnak saját gyakorlati tapasztalatai alapján ismernie kell a testgyakorlások legkülönbözőbb fajtáit.

A „Sportegészségügyi életszabályok” című összeállítást Alfred Mallwitz (Berlin) miniszteri tanácsos írta 1929-ben.