Kevés olyan élettani folyamat létezik, amelyet annyira természetesnek veszünk, mint az izzadást.
A gyermekek és serdülők különösen sérülékenyek. Testük hőszabályozása még nem olyan hatékony, mint a felnőtteké, ráadásul sokszor kevésbé érzékelik a folyadékhiányt vagy a túlmelegedés első jeleit.
Ahhoz, hogy a bántalmazó kultúrák fennmaradjanak, sőt, egyes helyeken virágozzanak, a bántalmazókat támogatni kell, szükségük van a segítőikre.
A felnőttek gyakran azt hiszik, hogy pontosan tudják, mitől jó a sport egy gyereknek. Azt gondolják, a gyerek azért jár edzésre, mert nyerni akar, mert szeret versenyezni, mert fontos neki a kupa, az érem, az új mez vagy az, hogy bekerüljön a kezdőcsapatba
A gyermekvédelem ugyanis elsősorban nem adminisztratív vagy jogi kérdés. Sokkal inkább annak a kultúrának a minőségéről szól, amelyben a gyermek sportolóként létezik. Arról, hogy biztonságban érzi-e magát, mer-e segítséget kérni, elmondhatja-e a problémáit, és megtapasztalhatja-e azt, hogy sportolóként értékelik, de emberként is tisztelik.
A gyermek- és serdülőkori sportolással kapcsolatban kevés olyan terület létezik, amely annyi vitát váltott volna ki az elmúlt évtizedekben, mint az állóképesség fejlesztése. Egyes edzők és sportszülők még ma is úgy vélik, hogy a gyermekek számára az állóképességi edzés szükségtelen vagy akár káros lehet, míg mások már tíz-tizenkét éves korban olyan edzésprogramokat alkalmaznak, amelyek inkább felnőtt sportolók felkészítésére emlékeztetnek.
Az edzői etika a modern sport egyik alapvető pillére, amely meghatározza az edzői munka hitelességét, társadalmi elfogadottságát és hosszú távú eredményességét.
Most, hogy már felnőtt vagyok, és lassan több év telt el a sportkarrierem vége óta, mint amennyit annak idején a pályán töltöttem, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy visszagondolok azokra az évekre. Furcsa dolog az emlékezet.
Ha szeretnéd rendszeresen megkapni ...

Kövess minket itt is, ott is!