D-vitamin sportolóknál – hiányállapot, teljesítmény és pótlás

Egy sportoló ősszel még ugyanazokat az edzéseket végzi, mint nyár végén, közben azonban észrevétlenül megváltozik az egyik fontos környezeti tényező: a napfény. Tél végére különösen azok kerülhetnek kedvezőtlenebb helyzetbe, akik sokat edzenek teremben, kevés időt töltenek kültéren, testük nagy részét fedő ruházatban sportolnak, vagy eleve alacsony D-vitamin-státusszal indulnak neki a sötétebb hónapoknak. Innen könnyű eljutni ahhoz a sporttáplálkozásban gyakori gondolathoz, hogy ha az alacsony D-vitamin kedvezőtlen, akkor a magasabb biztosan jobb.

A D-vitamin valóban nélkülözhetetlen a kalcium- és foszfátháztartás, a csont mineralizációja és a normális neuromuszkuláris működés szempontjából. A klinikailag releváns hiányállapotot érdemes felismerni és rendezni. Más kérdés azonban, hogy egy megfelelő D-vitamin-státuszú sportoló gyorsabb, erősebb vagy ellenállóbb lesz-e attól, hogy a laboreredményét még magasabbra emeljük. A jelenlegi bizonyítékok erre már jóval kevésbé meggyőzőek. A 2024-es sportolói szisztematikus áttekintések találtak ugyan kedvező teljesítményhatásokat egyes vizsgálatokban, de az eredmények nem egységesek, a populációk kicsik, a kiindulási D-vitamin-státusz és a beavatkozások pedig jelentősen különböznek. (PubMed)

Sportorvosi szempontból ezért nem az a legjobb kérdés, hogy „mennyi D-vitamint szedjek?”, hanem az, hogy van-e érdemi kockázatom alacsony státuszra, van-e olyan klinikai helyzet, amelyben a 25(OH)D mérés valóban segíti a döntést, és ha eltérést találunk, mit kell valójában kezelni.

Miért különleges kérdés a D-vitamin sportolóknál?

A D-vitamin a bőrben UVB-sugárzás hatására képződhet, illetve kisebb részben táplálékkal jut a szervezetbe. A májban keletkező 25-hidroxi-D-vitamin [25(OH)D] a D-vitamin-státusz leggyakrabban használt laboratóriumi jelzője; az aktív hormonális forma az 1,25-dihidroxi-D-vitamin, amelyet azonban a rutin D-vitamin-státusz megítélésére általában nem használunk.

A sportoló számára azért különösen releváns a kérdés, mert az UVB-expozíció nem az edzésórák számától függ. Egy úszó, jégkorongozó, tornász vagy fedett pályán edző atléta nagy volumenű edzés mellett is kevés napfényhez juthat. A földrajzi szélesség, évszak, napszak, ruházat, bőrpigmentáció és a tényleges kültéri idő mind módosítja a bőr D-vitamin-képzését. Egy 2023-as metaanalízis is különbséget talált a beltéri és kültéri sportolók D-vitamin-státusza között, bár ez önmagában természetesen nem tesz minden beltéri sportolót hiányossá. (PubMed)

A sportolói étrend is számít. A természetes D-vitamin-források köre viszonylag szűk: elsősorban zsíros tengeri halak, tojássárgája, bizonyos belsőségek és D-vitaminnal dúsított élelmiszerek járulnak hozzá érdemben a bevitelhez. Emiatt a D-vitamin eltér például a magnéziumtól: megfelelően változatos étrend mellett sem feltétlenül egyszerű kizárólag élelmiszerből nagyobb mennyiséget biztosítani.

Mindezek mellett azonban sportolónál az alacsony D-vitamin-státusz ritkán értelmezhető teljesen önmagában. A tartós alacsony energiaellátottság, a kevés kalciumbevitel, hormonális zavarok és a nagy mechanikai terhelés együtt sokkal fontosabb lehet a csont egészsége szempontjából, mint egyetlen mikrotápanyag. A 2023-as IOC REDs-konszenzus szerint a problémás alacsony energiaellátottság a csont egészségét, a reproduktív funkciót, az immunrendszert és a teljesítményt is érintheti. (PubMed)

Ezért már itt érdemes rögzíteni az egyik legfontosabb elvet: a D-vitamin-hiány rendezése nem képes kompenzálni azt, ha a sportoló tartósan nem eszik eleget.

Mit jelent valójában a 25(OH)D-laboreredmény?

A D-vitamin egyik legnehezebb kérdése ma már nem az, hogy meg tudjuk-e mérni, hanem az, mit kezdjünk a kapott számmal. A sporttáplálkozási irodalomban hosszú ideig gyakran használtak olyan kategóriákat, amelyek például a 20 vagy 30 ng/ml körüli értékekhez „hiány”, „elégtelenség” vagy „optimális” státuszt rendeltek. A 30 ng/ml – 75 nmol/l – különösen gyakran jelent meg kívánatos célértékként sportolóknál.

A 2024-es Endocrine Society irányelv ezen a téren fontos változást hozott. A guideline már nem támogat univerzális 30 ng/ml-es célértéket, és az általánosan egészséges populációban nem sikerült olyan egyetlen 25(OH)D-küszöböt meghatározni, amelyhez klinikai vizsgálatokban következetesen jobb egészségügyi kimenetel kapcsolódott. (Endocrine Society) Ezt azonban pontosan kell értelmezni.

A guideline nem sportolók szűrési és kezelési protokollja. Olyan, alapvetően egészséges emberek betegségmegelőzésével foglalkozik, akiknek nincs eleve indikációjuk D-vitamin-kezelésre vagy 25(OH)D-mérésre. (Endocrine Society) Ezért abból, hogy általános populációs szinten nincs bizonyított univerzális „optimális” célérték, nem következik az, hogy minden nagyon alacsony D-vitamin-koncentráció klinikailag közömbös volna.

A sportorvosi gyakorlatban ezért három külön kérdést érdemes szétválasztani:

• Van-e egyértelműen kedvezőtlen, klinikailag releváns alacsony státusz?
• Van-e olyan sportorvosi helyzet, amelyben a mérés változtatna a döntésen?
• Van-e bizonyíték arra, hogy egy már megfelelő értéket még magasabbra emelve jobb lesz a sportteljesítmény?

Az első kettőnek lehet nagyon is gyakorlati jelentősége. A harmadikra sokkal bizonytalanabb a válasz. Ezért egy D-vitamin-leletet nem érdemes egyszerű közlekedési lámpává alakítani, ahol egy adott szám alatt piros, fölötte zöld, majd még magasabban „elit sportolói optimum” következik. A laboreredmény mindig a klinikai helyzet része.

Mikor érdemes mérni – és mikor nem?

A 2024-es Endocrine Society irányelv általánosan egészséges felnőtteknél nem javasol rutinszerű 25(OH)D-szűrést. Ennek oka nem az, hogy a D-vitamin érdektelen lenne, hanem az, hogy egészséges populációban nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy a rutinszerű szűrés és az eredmény alapján történő kezelés klinikailag jobb kimenetelt eredményez. (Endocrine Society)

Sportolónál azonban a helyzet ennél árnyaltabb. A mérésnek lehet értelme, ha az eredmény valóban változtatna a menedzsmenten. Ilyen lehet többek között:

• korábban dokumentált alacsony D-vitamin-státusz;
• csontstressz-sérülés vagy visszatérő stresszsérülés;
• csontanyagcsere-zavar vagy csökkent csontsűrűség gyanúja;
• malabszorpciós állapot vagy olyan betegség, amely módosíthatja a D-vitamin-anyagcserét;
• D-vitamin-anyagcserét befolyásoló gyógyszeres kezelés;
• több, egymást erősítő kockázati tényező és olyan klinikai helyzet, amelyben a laboreredmény a kezelés részévé válhat.

Vagyis: sportoló ≠ automatikusan éves D-vitamin-labor. A sportorvosi vizsgálat célja nem az, hogy minden mérhető paraméterből évente számot gyártsunk, hanem hogy olyan vizsgálatot végezzünk, amelynek van következménye.

És a fiatal sportoló?

Serdülőkorban a kérdés külön figyelmet érdemel, mert a növekedés, a csúcscsonttömeg felépítése és az edzésterhelés egyszerre történik. A fiatal sportoló tehát nem egyszerűen „kisebb felnőtt”. A csont fejlődésének időszakában különösen fontos a megfelelő energia-, kalcium-, fehérje- és D-vitamin-ellátottság. A 2024-es Endocrine Society irányelv gyermekeknél és serdülőknél empirikus, az alapbevitelt meghaladó D-vitamin-bevitelt is támogat bizonyos általános egészségügyi kimenetelek – elsősorban a táplálkozási rachitis megelőzése és esetleg a légúti fertőzések kockázatának csökkentése – miatt, miközben rutinszerű 25(OH)D-szűrést náluk sem javasol. (Endocrine Society)

Ezt azonban nem szabad automatikus „sportolói dózissá” alakítani. Utánpótlássportolónál a teljes étrend, a növekedés, az energiaellátottság és a csontterhelés együtt fontosabb, mint egyetlen kiegészítő.

Csont, izom és teljesítmény – itt válik el a hiánykezelés az ergogén pótlástól

A D-vitamin sportorvosi jelentőségét elsősorban a csontanyagcsere felől érdemes megérteni. A csont nem statikus szerkezet: folyamatos remodeling zajlik benne, amely alkalmazkodik a mechanikai terheléshez. Futás, ugrás, sprint vagy nagy ismételt terhelés mikroszkopikus csontsérüléseket hoz létre; megfelelő regeneráció mellett ez az adaptáció része. Ha azonban a terhelés gyorsabban nő, mint a csont terhelhetősége, kialakulhat bone stress injury.

Ebben a folyamatban a D-vitamin egy tényező, de messze nem az egyetlen. A sportoló csontjának terhelhetőségét egyszerre befolyásolhatja a terhelés felépítése, energiaellátottság, hormonális környezet, csontsűrűség, kalcium- és D-vitamin-státusz, korábbi sérülések, biomechanika és a regeneráció. Ezért a stressztörés gondolkodási modellje inkább: terhelés × csont teherbírása × energiaellátottság × hormonális háttér × táplálkozás × biomechanika és nem: stressztörés = D-vitamin-hiány.

A kalcium különösen fontos partner ebben a történetben. A D-vitamin csontanyagcserében betöltött szerepét nem lehet a kalciumbeviteltől elszakítani. Egy nagy randomizált vizsgálatban női haditengerészeti újoncoknál kalcium és D-vitamin együttes adása 20%-kal csökkentette a stressztörések incidenciáját, de ebből nem lehet elkülöníteni a D-vitamin önálló hatását, és katonai alapkiképzés nem azonos minden sportolói helyzettel. (PubMed) Más katonai vizsgálatokban a csontanyagcsere-markerekre és csontszerkezetre gyakorolt hatás ennél jóval kevésbé volt egyértelmű. (PubMed)

Ezért csontstressz-sérülésnél a helyes kérdés nem az, hogy: „mennyi D-vitamint adjunk?” hanem: „miért nem bírta a csont ezt a terhelést?” A D-vitamin-státusz ennek egyik vizsgálható, módosítható összetevője lehet.

A D-vitamin nem oldja meg a REDs-et

Képzeljünk el egy hosszútávfutót, aki az edzésvolumen emelése mellett testsúlyt is szeretne csökkenteni. Hónapok óta egyre kevesebbet eszik, fáradtabb, romlik a regenerációja, majd sípcsontfájdalom miatt kivizsgálásra kerül. A laborban alacsony 25(OH)D-értéket találunk.

Ez fontos lelet lehet, de veszélyes volna itt megállni. A háttérben lehet alacsony energiaellátottság, kevés szénhidrát, hormonális változás, nem megfelelő kalciumbevitel, túl gyors terhelésnövelés és kialakuló csontstressz-sérülés. A D-vitamin rendezése ilyenkor szükséges lehet, de nem kezeli a rendszer egészét. A REDs alapvető problémája az energiaellátottság, és a vitaminpótlás nem pótolja az energiát. (PubMed) Ez az egyik legfontosabb sporttáplálkozási különbség az egész cikkben: a laboreredmény lehet igaz, miközben mégsem az a teljes diagnózis.

És a teljesítmény?

A D-vitamin és az izom működése között van biológiai kapcsolat, ezért ésszerű volt feltételezni, hogy a pótlás javíthatja az erőt, robbanékonyságot vagy állóképességi teljesítményt. A sportolói intervenciós vizsgálatok azonban nem adnak egységes képet.

Egy 2024-es elit sportolókat vizsgáló szisztematikus áttekintés 14 randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatot és összesen 482 sportolót talált. Egyes tanulmányokban javult aerob kapacitás, erő vagy anaerob teljesítmény, más végpontoknál azonban nem volt következetes előny, a csonttal kapcsolatos eredmények pedig kifejezetten vegyesek voltak. (PubMed) Egy másik, 2024-es metaanalízis 10 RCT alapján az izomerő bizonyos mutatóiban talált kedvező hatást, de a vizsgálatok kis mérete és heterogenitása miatt ebből sem érdemes általános „D-vitamin = ergogén szer” következtetést levonni. (PubMed)

A legfontosabb gyakorlati megkülönböztetés tehát: hiány rendezése ≠ normális státusz fölé történő teljesítményfokozás.

Minél inkább megfelelő a sportoló kiindulási D-vitamin-státusza, annál kevésbé megalapozott további pótlástól érdemi teljesítményjavulást várni.

Az immunrendszerrel kapcsolatos kép hasonló. A D-vitamin részt vesz az immunműködés szabályozásában, de ebből nem következik, hogy minden megfelelően ellátott sportoló nagyobb dózisú D-vitamintól ritkábban betegszik meg. A nagy edzésterhelés, alváshiány, energiahiány, utazás és infekciós expozíció sokkal szélesebb rendszert alkot. A D-vitamin itt sem univerzális „immunerősítő”.

Mikor és hogyan érdemes pótolni?

Először három külön fogalmat kell elválasztani:

• normális táplálkozási szükséglet,
• hiány megelőzése,
• igazolt vagy klinikailag releváns hiány kezelése.

Ezek nem ugyanazok, és nem ugyanaz a dózis tartozik hozzájuk. A 2024-es Endocrine Society guideline például egészséges, 50 év alatti felnőtteknél a korábbi amerikai IOM által meghatározott 600 NE/nap (15 μg) referencia-bevitel követését javasolja, és nem ajánlja rutinszerűen ennél nagyobb empirikus dózis alkalmazását betegségmegelőzési céllal. (Endocrine Society) Ez azonban nem hiánykezelési protokoll, és nem jelenti azt, hogy igazolt hiány esetén mindig 600 NE volna a megfelelő kezelési dózis.

Ezért a korábban sok helyen alkalmazott „sportoló vagyok, télen automatikusan 1000–2000 NE” szabályt sem tartom jó pillérüzenetnek. A sportolói gyakorlatban valóban használnak ilyen dózisokat, de egy konkrét kiegészítési tervet nem érdemes pusztán abból levezetni, hogy valaki sportol. Ha klinikai okból alacsony D-vitamin-státuszt állapítunk meg, a kezelés már egyéni döntés. Számít a kiindulási 25(OH)D, az életkor, testtömeg, felszívódás, társbetegségek, gyógyszerek és az, hogy milyen klinikai problémát kezelünk. Nagyobb terápiás dózis alkalmazása is lehet indokolt, de ez nem azonos a mindennapi megelőző kiegészítéssel.

Az Endocrine Society 50 év felett, ha D-vitamin-kezelés valóban indokolt, inkább napi kisebb dózisokat részesít előnyben a ritkán adott nagy bolusokkal szemben. Fiatalabb felnőttekre ezen a ponton nincs közvetlen megfelelő bizonyítékuk, ezért ezt sem érdemes mechanikusan minden sportolóra kiterjeszteni. (Endocrine Society Support)

Napfény vagy étel?

A D-vitamin természetes táplálékforrásai korlátozottak, ezért bizonyos élethelyzetekben a kiegészítő gyakorlati jelentősége nagyobb lehet, mint más mikrotápanyagoknál. A Food First szemlélet ettől még érvényes: zsíros halak, tojás, D-vitaminnal dúsított élelmiszerek és a teljes étrendi háttér számít.

A napfényt viszont nem érdemes „napi 15 perc” jellegű receptté egyszerűsíteni. A szükséges UVB-expozíció évszaktól, földrajzi helyzettől, bőrpigmentációtól, napszaktól, ruházattól és számos más tényezőtől függ, és D-vitamin-termelés céljából nem indokolt növelni a napégés vagy UV-károsodás kockázatát.

Több nem jobb

A D-vitamin zsírban oldódó vitamin, ezért tartósan túlzott bevitel mellett felhalmozódhat. A toxicitás legfontosabb következménye a hypercalcaemia lehet, amely hányingerrel, gyengeséggel, fokozott szomjúsággal és vizeléssel, vesekövességgel, súlyos esetben vesekárosodással, szívritmuszavarral és lágyrész-meszesedéssel járhat. A felnőttekre és 9 éves kor felett általánosan használt felső tolerálható beviteli szint napi 4000 NE (100 μg), de ez populációs biztonsági határ, nem toxicitási kapcsoló, és nem vonatkozik az orvosi felügyelet mellett alkalmazott kezelési dózisokra. (ODS)

Ez fontos különbség. A 4000 NE feletti napi bevitelből nem következik, hogy valaki azonnal mérgezést kap, ugyanakkor az UL fölé tartósan, indokolatlanul menni nem ésszerű önkezelési stratégia. A gyakorlatban az egyik legkönnyebben elkövethető hiba nem is egyetlen túl nagy dózis, hanem a készítmények összeadódása. Multivitamin, D-vitamin-csepp, „immunity” termék és sportkiegészítő egyaránt tartalmazhat D-vitamint. A sportolónak ezért nem a dobozok számát, hanem a teljes napi bevitelt kell ismernie. Ugyanezért nincs értelme a laborértéket „edzeni”. Nincs bizonyíték arra, hogy egy megfelelően ellátott sportoló számára minél magasabb 25(OH)D automatikusan annál jobb teljesítményt jelentene.

Öt gyakori hiba

1. „Sportoló vagyok, ezért minden évben D-vitamin-labor kell.” Nem feltétlenül. Egészséges populációban a rutin szűrés nem ajánlott; sportorvosi helyzetben akkor érdemes mérni, ha van klinikai vagy kockázati indok, és az eredmény változtat a döntésen. (Endocrine Society)
2. „30 ng/ml alatt hiányos vagyok, fölötte pedig optimális.” Ez túl merev értelmezés. Nincs egyetlen, minden sportolóra bizonyított teljesítményoptimalizáló 25(OH)D-célérték, és a 2024-es Endocrine Society guideline sem tartja fenn korábbi univerzális 30 ng/ml-es célját. (OUP Academic)
3. „Minél magasabb a D-vitamin-szintem, annál jobb lesz a teljesítményem.” Nem bizonyított. A hiány rendezése és az ergogén szupplementáció két külön kérdés.
4. „Stressztörésnél a D-vitamin a megoldás.” A D-vitamin és a kalcium fontos lehet, de a bone stress injury multifaktoriális: energiaellátottság, hormonális állapot, terhelés, biomechanika és csontállapot egyaránt számít.
5. „D-vitaminból jobb biztosra menni és sokat szedni.” Nem. A D-vitamin túladagolható, és a magasabb laborérték önmagában nem cél.

Mit tegyen a sportoló a gyakorlatban?

Egy egészséges, panaszmentes sportolónak nem feltétlenül kell saját D-vitamin-programot építenie. Érdemes inkább végiggondolni, milyen a kültéri és beltéri edzés aránya, milyen az étrendje, volt-e korábban dokumentált eltérése, illetve van-e olyan csont-, emésztőrendszeri vagy egyéb egészségügyi problémája, amely miatt a D-vitamin-státusz ismerete valóban hozzáad a döntéshez.

Csontstressz-sérülés, visszatérő csontpanasz, REDs gyanú vagy más komplex sportorvosi helyzet esetén a D-vitamin egy elem legyen a vizsgálatban, ne az egész magyarázat. Ilyenkor az energia- és kalciumellátottság, a menstruációs vagy hormonális háttér, a terhelés felépítése és más kockázati tényezők ugyanolyan fontosak lehetnek.

Ha pedig a D-vitamin-státusz valóban rendezésre szorul, a cél nem egy interneten megadott „sportolói optimum” elérése, hanem a klinikai probléma megfelelő kezelése és a hosszabb távon fenntartható ellátottság biztosítása.

Fő tanulságok

• A D-vitamin fontos a kalcium- és foszfátháztartás, a csont mineralizációja és a normális izomműködés szempontjából.
• A D-vitamin-státusz megítélésére elsősorban a 25(OH)D használható, de a kapott számot klinikai kontextusban kell értelmezni.
• Nincs minden sportolóra bizonyított univerzális „optimális” 25(OH)D-célérték, és a 30 ng/ml-t sem érdemes automatikus teljesítményhatárként kezelni. (OUP Academic)
• Egészséges sportolóban nem szükséges automatikusan rutinszerű szűrés; sportorvosi indikáció esetén azonban a mérésnek lehet fontos szerepe.
• Bone stress injury esetén a D-vitamin csak egy elem a terhelés, energiaellátottság, kalcium, hormonális háttér és biomechanika mellett.
• A D-vitamin-hiány rendezése és a teljesítményfokozó szupplementáció nem ugyanaz.
• Megfelelő kiindulási státusz mellett nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a laborérték további emelése automatikusan javítja a teljesítményt.
• A D-vitamin nem képes kompenzálni az alacsony energiaellátottságot vagy REDs-et. (PubMed)
• A normál táplálkozási szükséglet, a megelőző kiegészítés és az igazolt hiány kezelése három különböző helyzet.
• A D-vitamin túladagolható; a „több biztosan jobb” logika itt kifejezetten rossz stratégia.

A laborérték nem teljesítményszám

A D-vitamin körül azért alakult ki különösen sok sporttáplálkozási bizonytalanság, mert egy valóban fontos tápanyag szerepe könnyen összekeveredik a teljesítményoptimalizálás gondolatával. Ha súlyos hiány mellett romlik a normális élettani működés, kézenfekvőnek tűnik azt feltételezni, hogy a normálisnál magasabb szint még jobb lehet.

A sportoló szervezete azonban nem így működik. A jó sportorvosi kérdés nem az, hogyan legyen minél magasabb a 25(OH)D-érték, hanem az, hogy van-e olyan klinikailag releváns probléma, amelynek felismerésében vagy kezelésében a D-vitamin-státusz ismerete valóban segít. Ha igen, mérjük, értelmezzük és szükség esetén rendezzük. Ha nincs ilyen probléma, a laborérték maximalizálása önmagában nem válik teljesítményfejlesztéssé.

Ez a különbség a mikrotápanyag-hiány kezelése és a táplálékkiegészítőkkel történő teljesítményhajszolás között.

Kapcsolódó témák

• Relatív energiahiány a sportban (RED-S) – a sportorvos gondolatai
• Mikor elég az étel egy sportolónak, és mikor indokolt étrend-kiegészítő?
• Utánpótlássportolók speciális tápanyagigénye és a tápanyaghiány kockázata
• A mérleg árnyékában – a sportolói befogyasztás kultúrája, veszélyei és a modern sportorvoslás válaszai
• Magnézium és pótlása

Ajánlott irodalom

1. Demay MB, Pittas AG, Bikle DD, Diab DL, Kiely ME, Lazaretti-Castro M, et al. Vitamin D for the prevention of disease: an Endocrine Society clinical practice guideline. J Clin Endocrinol Metab. 2024;109(8):1907-1947. doi:10.1210/clinem/dgae290. (OUP Academic)
2. Wyatt PB, Reiter CR, Satalich JR, O’Neill CN, Edge C, Cyrus JW, et al. Effects of vitamin D supplementation in elite athletes: a systematic review. Orthop J Sports Med. 2024;12(1):23259671231220371. doi:10.1177/23259671231220371. (PubMed)
3. Han Q, Xiang M, An N, Tan Q, Shao J, Wang Q. Effects of vitamin D3 supplementation on strength of lower and upper extremities in athletes: an updated systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials. Front Nutr. 2024;11:1381301. doi:10.3389/fnut.2024.1381301. (PubMed)
4. Bârsan M, Chelaru VF, Râjnoveanu AG, Popa SL, Socaciu AI, Bădulescu AV. Difference in levels of vitamin D between indoor and outdoor athletes: a systematic review and meta-analysis. Int J Mol Sci. 2023;24(8):7584. doi:10.3390/ijms24087584. (PubMed)
5. Mountjoy M, Ackerman KE, Bailey DM, Burke LM, Constantini N, Hackney AC, et al. 2023 International Olympic Committee’s (IOC) consensus statement on Relative Energy Deficiency in Sport (REDs). Br J Sports Med. 2023;57(17):1073-1097. doi:10.1136/bjsports-2023-106994. (PubMed)
6. Maughan RJ, Burke LM, Dvorak J, Larson-Meyer DE, Peeling P, Phillips SM, et al. IOC consensus statement: dietary supplements and the high-performance athlete. Br J Sports Med. 2018;52(7):439-455. doi:10.1136/bjsports-2018-099027. (PubMed)
7. Lappe J, Cullen D, Haynatzki G, Recker R, Ahlf R, Thompson K. Calcium and vitamin D supplementation decreases incidence of stress fractures in female Navy recruits. J Bone Miner Res. 2008;23(5):741-749. doi:10.1359/jbmr.080102. (PubMed)
8. Stomberg GL, Nakayama AT, Walker LA, Armstrong DW, Wohleber MF, Frykman PN, et al. Calcium and vitamin D supplementation and bone health in Marine recruits: effect of season. Bone. 2019;123:224-233. doi:10.1016/j.bone.2019.03.021. (PubMed)
9. Miller KC, et al. [A helyett a végleges WordPress-változatban ezt a sort érdemes egy specifikus, aktuális bone stress injury nutrition review-val kiegészíteni.]
10. Langley CK, Morse CI, Buffey AJ. The prevalence of low vitamin D in elite para-athletes: a systematic review. Sports Med Open. 2024;10(1):96. doi:10.1186/s40798-024-00756-y. (PubMed)

Szakmai hitelesítés: A cikk szakmai ellenőrzéséhez a 2024-es Endocrine Society D-vitamin klinikai irányelvet, a 2023-as IOC REDs-konszenzust, az IOC étrend-kiegészítőkről szóló állásfoglalását, valamint a D-vitamin sportteljesítményre, izomerőre, csontanyagcserére és sportolói státuszra gyakorolt hatásait vizsgáló friss szisztematikus áttekintéseket vettem alapul. (Endocrine Society)  – Szerkesztette: Haász Péter | Sportorvos.hu szerkesztőség – Sportorvos Portál – a közérthető szakértelem