A sport rövid története a háború idején

1945-ben a kiváló író, George Orwell (pl. az „Állatfarm” és az „1984” szerzője) azt írta, hogy a komoly sport „háború mínusz a lövöldözés”. Úgy érvelt, hogy a sport nem a nemzetek közötti béke előmozdításának eszköze, hanem inkább feszültségeket okoz, mint oldja azokat.

Három évvel Orwell cikkének megjelenése után Nagy-Britannia Londonban rendezte meg az olimpiai játékokat. Az 1948-as „megszorításos olimpiára” egy olyan világban került sor, amely még mindig a második világháborúból lábadozott. Sem Németországot, sem Japánt nem hívták meg. A Szovjetuniót meghívták, de úgy döntött, hogy nem küld versenyzőket. E problémák ellenére a játékok hatalmas sikert arattak, és a versenyző nemzetek között nem volt vita vagy ellenségeskedés, ezzel megcáfolva Orwell kijelentését.

Az első csonka olimpia az antwerpeni volt 1920-ban, melyre az első világháború vesztes országait nem hívták meg a játékokra. Néhány olimpiai játékot bojkottok is beárnyékolták. Az 1956-os melbourne-i olimpia volt az első, amikor egyes országok bojkottálták a rendezvényt. Hollandia, Spanyolország és Svájc a magyar 1956-os forradalom szovjetek általi vérbefojtása miatt utasította el a részvételt, míg Kambodzsa, Egyiptom, Irak és Libanon a szuezi válság okán. 1976-ban összesen 22 ország (többségében afrikai állam) bojkottálta a montreali eseményeket, amiért Új-Zélandot nem zárták ki. 1980-ban (moszkvai) és 1984-ben (los angelesi) játékokat a hidegháború részesei bojkottálták egymás olimpiai szereplését.

Más olimpiai játékok nem voltak ilyen békések. 1936-ban Németország náci kormánya a berlini olimpiát arra használta fel, hogy népszerűsítse a rendszerét. Az 1972-es müncheni olimpia során 11 izraeli sportolót és edzőt ölt meg egy palesztin terrorista csoport.

1999-ben létrehozták az Olimpiai Fegyverszünet Alapítványt a nemzetközi béketeremtő erőfeszítések előmozdítására, felelevenítve az ókori Görögországból származó hagyományt, amely szerint a játékok idejére felfüggesztették a háborúkat.

A háború sújtotta országokban a sport néha összehozza az embereket, és segíthet a tartós béke megteremtésében. 2002-ben az afganisztáni nemzeti stadionban – amelyet a tálib rezsim kivégzésekre használt – rendezett labdarúgó-mérkőzés a változás pozitív szimbóluma volt.

A két világháború alatt számos nagyszerű sportoló halt meg vagy sérült meg, akár a fegyveres erőknél szolgálva, akár civil áldozatként. Ezek a konfliktusok komoly zavarokat okoztak a hivatásos sportszervezetekben is Nagy-Britanniában és szerte a világon. A sport azonban továbbra is létfontosságú kikapcsolódási és szórakozási és diplomáciai kapcsolatfelvételi forma (pl. pingpong diplomácia) maradt mind a civilek, mind a katonák számára.

Forrás: Imperial War Museums és Wikipédia