Nyolcszáz méterre a céltól
Megoszt
Aki arra vágyik, hogy élő, dinamikus kapcsolata legyen Isten -nel, annak tanácsos az Istenről alkotott elméleti fontolgatások helyett a jelen pillanat megélését, érzékelését gyakorolnia. De vajon mi óv meg bennünket attól, hogy gyökértelen, sodródó, a pillanatot kiélvező perc-emberekké váljunk? Hogyan tekintsünk a jövő felé?
1952-ben Florence Chadwick nekivágott, hogy a világon első nőként átússza a 32 km széles kaliforniai Catalina csatornát, miután a La Manche csatornát már sikeresen átszelte. Az úszónő kitűnő kondíciónak örvendett, de aznap nemcsak a víz volt hideg, hanem különösen sűrű volt a köd is. A közeledő cápákat az úszónő kísérői riasztópisztollyal tartották távol. Közel 16 óra úszás után Florence már nem volt többé képes legyőzni a fáradtságát, hiába volt minden biztatás a kísérők részéről. Hiába mondták neki, hogy már nagyon közel van, a sportoló feladta a vállalkozást. Ezek után tudta meg, hogy nyolcszáz méterre volt a parttól. Saját elmondása szerint elvesztette a hitét a sikerben, mert a ködben nem látta a célt. Két hónappal később újra nekivágott a távnak, a köd ezúttal is beburkolta a partot. Ez alkalommal azonban rendületlenül haladt előre, mert tudta, hogy valahol a fehér ködfüggöny mögött ott várja az áhított cél.
Nyilvánvalóan fontos, hogy legyenek céljaink az életben. Ezek adják meg életünk irányát, amiért képesek vagyunk mozgósítani az energiáinkat, a célkitűzéseink motiválnak bennünket. Ha úgy érezzük, üres az életünk, unatkozunk, az időnk tartalmatlanul folyik ki a kezünk közül, kedvetlenek vagyunk, vagy mindig keresni kell olyan szórakozást, ami feldob, akkor valószínűleg nincsenek olyan céljaink, ami köré rendeződhetne az életünk. Az is előfordulhat, hogy frusztráltnak, elégedetlennek érezzük magunkat, mert nem sikerül elérni, amit kitűztünk magunk elé. A barátaink, kortársaink már jóval előttünk járnak, nekik több a gyermekük, nagyobb a házuk, erősebb az autójuk. Ebben az esetben lehet, hogy rosszul választottuk meg a céljainkat. Talán nem is választottuk azokat, hanem automatikusan átvettük a társadalmi vagy családi elvárásokat, és nem mi tűztük ki saját magunk számára. Ebben az esetben nem sokban különbözünk azoktól, akik cél nélkül sodródnak, hiszen nem reflektáltunk a saját életünkre.
A helyes célok
Érdemes megvizsgálni jelenlegi céljaidat. Vannak-e terveid a jövőre nézve? Elég konkrétak? Ezeket valóban te akarod vagy a környezeted találta ki számodra? Esetleg a szüleid sikertelen ifjúkori álmát kergeted? Csak sóhajtozol, hogy szeretnél jobb emberré válni vagy tudod, hogy milyen úton szeretnéd ezt megvalósítani?
Olyan célokat érdemes kitűzni, amelyek becsületes módon megvalósíthatóak, reálisak, kedvet érzel hozzájuk. Nem kell túl alacsonyra tenni a lécet, nem is gondolnád, hogy mennyi tehetség, kihasználatlan energia lappang benned, amit egy-egy cél érdekében mozgósítani tudsz. Sokan azért nem mernek merész, nagy célokat kitűzni maguk elé, mert ezek sokszor a saját biztonságuk elhagyásával, a megszokott tevékenységek megváltoztatásával, kihívással járnak.
Egy-egy új cél miatt néha le kell győzni az ismeretlentől való félelmeidet. Realitásérzék is szükséges a helyes célok kitűzéséhez, hiszen friss diplomásként hiába szeretnél rögvest tanácsadó lenni, ehhez hosszú évek tapasztalatát kell megszerezned.
Tornya Erika RSCJ írása, megjelent „A Szív” folyóirat 2016 július-augusztusi számában (www.asziv.hu)
