Betöltés

Mit keresel?

Betegség és sport Elsősegély Mellkas Slider Terheléses viszgálat

Hirtelen szívhalál a sportolók körében

Megoszt

Az elmúlt években napvilágra került adatok szerint az élsportolók hirtelen szívhalál (HSZH) rizikója magasabb az átlagos, csupán szabadidő sportot folytató populációéhoz képest. E különbséget magyarázhatja, hogy míg a szabadidő- sportolóknál elsősorban a fizikai aktivitás protektív hatásai érvényesülnek, addig a versenysportolóknál az extrém fizikai és szellemi terhelés már káros következményekkel is járhat, akár egészséges szíven, akár kezdődő szívbetegség esetén.

Egyes amerikai tanulmányok szerint teljesen egészségesnek vélt élsportolók esetében a HSZH ritka (1-2/100.000 évente). A haláleseteket edzésórára számolva, 1 halálesetet regisztráltak 400.000 joggingóra alatt. Más források szerint harminc év feletti sportolóknál 1 haláleset fordul elő 33.000-113.000 tréningórára vonatkozóan. Az American Heart Association (AHA) egyik tanulmánya szerint az USA-ban valószínűleg alábecsülték a sporttal kapcsolatos HSZH gyakoriságát, mert a különböző iskoláktól, szervezetektől valamint a médiából származó jelentésekre támaszkodtak. Ezen felmérés szerint férfi sportolók esetében 0,75/100.000, nőknél pedig 0,13/100.000 a HSZH előfordulásának gyakorisága. Az amerikai adatok nemcsak a cardiovascularis okokból bekövetkező, hanem az összes sporttal kapcsolatos halálesetet tartalmazzák a balesetek kivételével.  Ezzel szemben egy Olaszország Veneto régiójában készült prospektív, populáció- alapú tanulmány szerint 2,3 /100.000 sportolónál (2,62 férfi és 1,07 nő) fordult elő HSZH bármely okból kifolyólag és 2,1 /100.000 főnél fordult elő cardiovascularis betegségek miatt. Az amerikai adatokhoz képest magasabb halálozási arány okai az olasz tanulmány által vizsgált személyek etnikai és genetikai jellemzőiben illetve magasabb átlag életkorában, továbbá a feltehetően fejlettebb olasz adatszolgáltatásban keresendőek.

hirtelen szívhalál sportorvos

Hazai vonatkozásban nem rendelkezünk hivatalos statisztikai adatokkal, azonban becslések alapján az előzőekben leírt arányokat valószínűleg Magyarországon sem haladja meg a sportolás következtében fellépő hirtelen szívhalál gyakorisága.

A HSZH előfordulása lényegesen magasabb a férfiak körében, a férfi-nő arány elérheti a 10:1-et. Nemrégiben a férfi nemet is kockázati tényezőnek sorolták be a HSZH rizikófaktorai közé. A férfi sportolók magasabb halálozási aránya kapcsolatban állhat azzal a ténnyel is, hogy a nőkhöz viszonyítva több férfi vesz részt a versenysportokban, intenzívebb az edzésprogramjuk, és magasabb a teljesítményszintjük. Mindezeket jól tükrözi a férfi sportolókban kifejezettebb bal kamrai izomtömeg és méret növekedés, mely szintén összefügghet a magasabb HSZH gyakorisággal.

A fizikai aktivitással kapcsolatos akut cardialis történések általában olyan egyéneknél fordulnak elő, akik rendelkeznek valamilyen meglévő strukturális szívbetegséggel. A HSZH- ért felelős cardiovascularis okokat alapvetően három csoportra lehet felosztani. Az első csoportba a strukturális szívbetegségek tartoznak, mint például a hypertrophias cardiomyopathia (HCM), az arrhythmogen jobb kamrai dysplasia (ARVD), és a coronaria betegség/rendellenességek. A második csoportba a szív – többnyire igazoltan genetikus hátterű – primer elektromos rendellenességeit soroljuk, mint például a hosszú QT szindróma, a Brugada szindróma, a rövid QT szindróma és a katecholaminerg polymorph kamrai tachycardia. A harmadik csoportot a külső okok képezik, mint például a commotio cordis. Mindegyik rendellenesség esetében a halálért felelős közvetlen mechanizmus a kamrai ritmuszavar, mely az esetek többségében (65- 80%) kamrafibrilláció.

A 30-40 évnél fiatalabb személyek körében a hirtelen halál hátterében álló leggyakoribb patológiai eltérések az öröklött és a veleszületett cardiovascularis rendellenességek. Ezzel szemben negyven év feletti sportolóknál a hirtelen szívhalál leggyakoribb oka a coronaria betegség (CAD). Az ischaemiás szívbetegség (ISZB) ismert rizikófaktorai mellett sportolókban a terhelés alatt megnövekedett pulzusszám és vérnyomás, a terhelés indukálta coronaria spazmus, a diastolés idő rövidülése miatti csökkent coronaria perfúzió és a myocardium megnövekedett oxigénigénye is myocardialis ischaemiához vezethet. Az ischaemia következtében létrejövő elektromosan inhomogén területek, hegek (heg- reenrty) hajlamosíthatnak malignus kamrai arrhytmiák, illetve kamrafibrilláció kialakulására.

A cikk szerzője Dr. Sydó Nóra PhD kardiológus- és sportszakorvos

Tagek

Talán ez is érdekel