Csapatként keresztül navigálni a tragédián

Egy fiatal sportoló elvesztése elképzelhetetlen tragédia, amely az egész sportközösséget mélységes gyász érzéssel tölti el. Edzőként egy ilyen veszteség feldolgozása az egyik legnagyobb kihívást jelentő helyzet, amellyel szembesülni fogsz. Ez egy olyan időszak, amely próbára teszi az erőnket, az empátiánkat és azt a képességünket, hogy átvezessük a csapatunkat a szívfájdalmon. Többéves edzői tapasztalatom során megtanultam néhány alapvető stratégiát, amelyekkel átvészelhetjük ezeket a nehéz időszakokat.

Biztonságos tér létrehozása: Olyan környezet megteremtése, ahol a csapat kényelmesen és biztonságban érzi magát, hogy kifejezhesse érzelmeit, ez kulcsfontosságú. Legyen az az öltöző, egy csendes hely a pályán vagy egy külön erre a célra kialakított terem, válasszon olyan környezetet, amely elősegíti a nyitottságot.

Elismerés: Minden beszélgetést a veszteség nyílt elismerésével kezdjen. Fontos, hogy őszinte és átlátható legyen az érzéseivel kapcsolatban, mivel ez másokat is arra ösztönöz, hogy megosszák a saját érzéseiket. Saját érzelmeinek kimutatása nem a gyengeség jele, hanem a valódi törődés és empátia megnyilvánulása.

A megosztás ösztönzése: Kérje meg a csapattagokat, hogy osszák meg gondolataikat, érzéseiket és emlékeiket. Az olyan nyitott kérdések, mint például: „Hogyan dolgozzák fel a többeik ezt a hírt?” vagy „Szeretne valaki megosztani egy emlékét?” segíthetnek a beszélgetés elindításában.

Meghallgatás és empátia: Az aktív (meg)hallgatás kulcsfontosságú. Fordítson teljes figyelmet minden egyes beszélőre, és értse meg az érzéseiket. Lényeges, hogy tudják, bármit is élnek át, az normális, és hogy nincsenek egyedül a gyászukkal.

A gyász megértése: Oktassa a csapatát a gyászfolyamatról. Hangsúlyozza, hogy a gyász mindenkinél másképp jelentkezik, és hogy nincs „helyes” és „elvárt” módja az érzéseknek. Ez a megértés megnyugtató lehet azok számára, akik összetett érzelmekkel küzdenek.

Alternatív kifejezésmódok: Ismerje fel, hogy nem mindenki tudja magát szóban kifejezni. Ösztönözze a kifejezés más formáit, például az írást, a művészet bármely formáját vagy a fizikai tevékenységeket, amelyek terápiás hatásúak lehetnek.

Egészséges megküzdés: Beszélje meg és támogassa az egészséges megküzdési mechanizmusokat. Bátorítsa a csapattagokat, hogy maradjanak kapcsolatban egymással, végezzenek testmozgást, és keressenek támogatást a családtól és a barátoktól.

Folyamatos támogatás: Tegye egyértelművé, hogy edzőként a támogatása a sportpályán túl is kiterjed. Tudassa velük, hogy nem csak a közvetlen utóhatásokban, hanem hosszú távon is a rendelkezésükre áll.

Szakmai segítség: Ha lehetséges, vonjon be szakembert, például gyásztanácsadót, pszichológust. Szakértelmük jelentős támogatást és útmutatást nyújthat az ilyen nehéz időszakokban.

Folyamatos megfigyelés: Maradjon éber és figyelje, hogy a csapata az idő múlásával hogyan birkózik meg a gyásszal. Készüljön fel arra, hogy szükség esetén további támogatást vagy forrásokat kínáljon, mivel a gyászfolyamatnak nincs meghatározott idővonala.

Tragédia idején az edző szerepe túlmutat a sportedzésen. A fiatalokat az élet legnehezebb pillanatain keresztül kell vezetnie. Bár ez az út nehéz lesz, ne feledje, hogy ha Ön és csapata ilyesmin megy keresztül, nincs egyedül. Támaszkodjon edzőtársaikra, kérjenek útmutatást, ha szükséges, és gondoskodjatok a saját jólétetekről is.

Forrás: Partnerünk, James Leath írása (2024).