Bizonyítékalapú gyakorlat a személyi edzésben – miért kell és mit jelent?
Megoszt
Miért van szükség a bizonyítékokon alapuló megközelítésre?
A bizonyítékokon alapuló orvoslás (Evidence-Based Medicine – EBM) koncepcióját az 1990-es évek elején dolgozták ki, hogy segítse az orvosokat a tudományos bizonyítékok jobb értelmezésében, hogy a mindennapi gyakorlatban a legjobb klinikai döntéseket hozhassák. Bár a filozófiai alapelvek a 19. századra nyúlnak vissza, a modern EBM-et Dr. David Sackett, az ontariói McMaster Egyetem egykori professzora vezette be (Sackett, 1997). Az EBM nem tévesztendő össze egy új ismeretelmélettel; inkább egy gyakorlati keret vagy heurisztika az egészségügyi ellátás gyakorlatának optimalizálására. Az orvostudományhoz való hozzájárulásának fényében az EBM-et a British Medical Journal (BMJ) a hetedik legfontosabb orvosi mérföldkőnek választotta (Kamerow, 2007).
Bár a Food and Drug Administration (FDA) nevű szervezet már az 1960-as években előírta a klinikai vizsgálatokat a gyógyszerek engedélyezéséhez, az orvosi döntések még mindig szakértői vélemények, nem szisztematikus megfigyelések és élettani/patológiai mechanizmusokon alapuló ismeretek alapján születtek. Az EBM valószínűleg azért alakult ki, mert számos megdöbbentő orvosi hibát követtek el, amelyek a szakértői vélemények és az élettani ismeretek által vezérelt, meggyőző, de hibás bizonyítékokon alapultak. Az alábbiakban néhány példát mutatunk be olyan hibákra, amelyek óriási hatást gyakoroltak az orvosi gyakorlatra. Ezek ugyanazok az okok, amelyek miatt a bizonyítékokon alapuló megközelítést kell elfogadni a személyi edzésben, a testmozgásban, a táplálkozásban és más olyan területeken, amelyek gyakorlati döntések meghozatalát igénylik.
- Az alvó csecsemők: Dr. Benjamin Spock a gyermekgyógyászat egyik legkiválóbb szakértője volt. A Csecsemő- és gyermekgondozás (Baby and Child Care) című bestsellerének 1958-as kiadásában azzal érvelt, hogy a háton alvó csecsemők nagyobb valószínűséggel fulladnak meg, ha hánynak. Ezért Dr. Spock olvasók millióinak azt tanácsolta, hogy inkább hasra fektetve altassák a csecsemőket. Bár ez ésszerűnek és logikusnak hangzott, későbbi tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a hason alvás növeli a hirtelen csecsemőhalál szindróma kockázatát. Ma már nyilvánvaló, hogy Dr. Spock elméletileg racionálisnak tűnő tanácsa csecsemők tízezreinek kiságyi halálához vezethetett (Gilbert et al., 2005).
- Szívritmuszavar és halálozás: A szívritmuszavarok a szívinfarktus utáni halálozás fokozott kockázatával járnak együtt. Ezért azt feltételezték, hogy ha egy gyógyszer megakadályozza ezeket a rendellenességeket, akkor csökkentheti a korai halálozás kockázatát. Azok az orvosok, akik meg voltak győződve az anti-aritmiás gyógyszerek hatékonyságáról, széles körben írták fel azokat (Morganroth és mtsai., 1990). A szkeptikusok kisebbségének meggyőzésére 1987-ben elvégezték a Cardiac Arrhythmia Suppression Trial (CAST) vizsgálatot. A várakozásoknak megfelelően a vizsgálatban az anti-aritmiás gyógyszerek megállították a rendellenes szívritmusokat; a gyógyszerek azonban magát a szívműködéstet is megállították a működésükben (Cardiac Arrhythmia Suppression Trials [CAST], 1989, 1992). Alkalmazásuk csúcspontján, az 1980-as évek végén a becslések szerint csak az Egyesült Államokban a gyógyszerek évente akár 70.000 ember halálát is okozhatták (Chalmers, 2004).
- Az izomhipertrófia ideális ismétlésszám tartománya: Bár nem olyan jelentős, mint a fenti esetek, a fitnesz területén számos példa van arra, hogy a jól elfogadott nézetek hibás bizonyítékokon alapulnak. Például gyakorlatilag vitathatatlan hiedelem volt, hogy a 8–12 ismétlés közötti tartományban végzett edzés optimalizálja az izom keresztmetszetének növekedését (hipertrófiát) (Schoenfeld, 2010). Ez főként testépítőktől származó anekdotikus bizonyítékokon és olyan kutatásokon alapult, amelyek az edzés által kiváltott anabolikus hormonok szintjének akut emelkedését mutatták ki, amikor ebben az ismétlésszám tartományban edzettek. Mára azonban meggyőző bizonyítékok sora mutatja, hogy hasonló szintű hipertrófia érhető el alacsonyabb ellenállások mellett is. Ezért, ahogyan azt évtizedek óta állítják, a 8–12 ismétléses tartománynak nincsenek mágikus hipertrófiás előnyei.
A fenti példák azt mutatják, hogy a bizonyítékokon alapuló megközelítés azért alakult ki, mert a szakértőkre, a nem szisztematikus megfigyelésekre és/vagy a patofiziológiai mechanizmusokra való támaszkodás, függetlenül attól, hogy azok mennyire meggyőzőnek és logikusnak tűnnek, nagyon félrevezető lehet.
Mi a bizonyítékokon alapuló gyakorlat a személyi edzésben (EBP)?
Az EBM Sackett (1997) definíciója szerint: A bizonyítékokon alapuló orvoslás az aktuális legjobb bizonyítékok lelkiismeretes, kifejezett és megfontolt felhasználása az egyes betegek ellátásával kapcsolatos döntések meghozatalakor (Sackett és mtsai., 1996). Az EBP (Evidence-Based Practice)három elemet foglal magában, amelyek egyenlő fontosságot feltételeznek.
- A rendelkezésre álló legjobb bizonyíték: A bizonyítékok számos forrásból származhatnak, beleértve a jól végzett randomizált, kontrollált vizsgálatokat, a nem szisztematikus klinikai megfigyeléseket vagy akár a szakértői véleményt is. Így a személyi edzésben használt bizonyítékok származhatnak egy kontrollált vizsgálatból, egy élettani mechanizmusból vagy egy népszerű fitneszgurutól. A bizonyítékoknak tulajdonított fontosság vagy bizalom azonban a bizonyítékok típusától függően eltérő. Ezt a következő bizonyíték-hierarchia szakaszban tárgyaljuk.
- A kliens értékei és preferenciái: Az EBP egyik vezérelve, hogy „a bizonyíték önmagában nem elég”. Ez azt jelenti, hogy a döntések végső soron a kliens értékeitől, elvárásaitól és preferenciáitól függnek. Minden beteg vagy kliens hozzárendeli az értékeit, preferenciáit és elvárásait az eredményekhez és döntésekhez. Egyes kliensek például nagy hangsúlyt fektethetnek az izomnövekedésre, míg másoknak az általános egészségük és fittségük lehet a legfontosabb. Egyes kliensek az edzőteremben végzett edzés szociális aspektusát jobban értékelik, mint a kapcsolódó izomadaptációt. A kliens személyes döntéseire nincs helytelen vagy helyes válasz, és azokat figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani. A fitnesz szakember feladata, hogy segítsen a klienseknek bármilyen cél elérésében, feltéve, hogy az adott cél nem károsítja az általános egészséget és jólétet. Még ha az edzőknek a kliensekkel ellentétes meggyőződéseik és véleményük is van, nem szabad ezeket ráerőltetniük a kliensekre.
- Klinikai szakértelem: A klinikai szakértelem az, amit sokan az EBP „művészetének” neveznek. A szakértelem az EBP szerves részét képezi, és semmilyen kutatás nem helyettesítheti. Hasonlóképpen, a klinikai szakértelem sem helyettesítheti a kutatáson alapuló bizonyítékokat; a fogalmak kölcsönösen függenek egymástól. A klinikai szakértelem magában foglalja az alapvető tudományos ismereteket, a gyakorlati szakértelmet és az intuíciót, hogy:
- diagnosztizálja a problémát (pl. miért nem képes ez az ügyfél mélyen guggolni; vannak-e problémák a gyakorlat technikai kivitelezésével?).
- keresse a vonatkozó kutatási bizonyítékokat (pl. egy haladó kliens esetében az izomtömeg növeléséhez szükséges sorozatszám), és kritikusan elemezze a kutatási bizonyítékokat módszertani kérdések szempontjából (pl. a vizsgálatot kezdőkön végezték-e? Releváns volt-e az azonosított eredmény?);
- lássa át mind az előnyöket, mind a kockázatokat, valamint a cél elérésének más alternatív megközelítéseit (pl. a CrossFit® típusú edzés motiváló lehet és javíthatja az általános szív- és érrendszeri állóképességet, de magas lehet a sérülés kockázata);
- legyen képes a program módosítására a kliens visszajelzései és eredményei alapján (pl. a sorozatszám csökkentése) vagy a gyakorlatok (pl. a mozgásterjedelem) módosítása idősebb vagy már meglévő sérülésekkel rendelkező kliens esetében;
- hallgassa meg és értse meg a kliensek értékeit és preferenciáit, hogy egyszerű módon kommunikálja a kockázatokat, az áldozatokat és az előnyöket, valamint közös döntési megközelítést alkalmazzon a lehető legjobb továbblépési terv meghatározásához; ez a bizonyítékokon alapuló megközelítés művészete.
Forrás: Anoop T. Balachandran és Brad J. Schoenfeld (részlet a Személyi edzés haladóknak című könyvből)
Kövess minket itt is, ott is!