Sportetikai kérdések az utánpótlássportban
Megoszt
Sportetikai kihívások
- Egy 12 éves kosárlabdázó szülei és edzői hagyják őt játszani a csapatában, annak ellenére, hogy tudják, hogy valójában túlkoros és nem jogosult a versenyzésre.
- Egy utánpótlás focista sorozatos agyrázkódást szenvedett, de szülei, orvosai és edzői továbbra is engedik őt versenyezni annak ellenére, hogy orvosi bizonyítékok alapján egy újabb fejre mért ütésnek súlyos egészségügyi következményei lehetnek.
- Egy utánpótlás kézilabda edző azt mondja az egyik játékosának, hogy minden lehetséges eszközzel „vegye ki a játékból” egy másik csapat beállósát.
Ezek és más sportetikai kihívások folyamatosan felmerülnek az utánpótlássportokban, és olyan kérdések körül forognak, mint a fair play, a csapatmunka, az integritás, a becsületesség, a felelősség és a tisztelet (Hanson & Savage, 2012; Houston, 2017; Martelaer, Bouw, & Struyven, 2012). Az utánpótlássportokban etikai kérdések merülnek fel a fizikai vagy pszichológiai kizsákmányolás, a túlzott edzés, a dopping, az erőszak, valamint a pszichológiai (érzelmi) és szexuális visszaélés kapcsán is. A sportolóknak, az edzőknek és a szülőknek foglalkozniuk kell a faji, nemi, szexuális, fogyatékossági vagy már meglévő egészségi állapoton alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekkel (Cobley, Miller, Till, & McKenna, 2012).
Shields, Bredemeier, LaVoi és Power (2005) felmérése azt találta, hogy bár az utánpótlássport nem biztos, hogy „elszabadult”, ahogyan azt egyes kritikusok állítják, kétségtelenül vannak olyan kérdések, amelyek aggodalomra adnak okot. A felmérés szerint például a fiatalok majdnem 10%-a ismerte el, hogy gyakran csal, 13%-uk elismerte, hogy szándékosan bántott egy ellenfelet, 31%-uk elismerte, hogy vitatkozott egy bíróval, 13%-uk elismerte, hogy gúnyt űzött egy kevésbé ügyes csapattársából, és 27%-uk számolt be arról, hogy vereségek után „rossz sportolóként” viselkedett. Ezen kívül a fiatalok 5%-a számolt be arról, hogy egy néző fizikailag megtámadta őket, és 17%-uk érezte magát megijedve egy szurkoló viselkedése miatt (Shields, Bredemeier, LaVoi és Power, 2005, 56. o.).
Az utánpótlássportban résztvevők több más problémás viselkedésről is beszámoltak. Például a csalást a fiatalok 14%-a helyeselte; 32%-uk szerint rendben van, ha vitatkoznak a játékvezetőkkel; 29%-uk helyeselte a kifütyülést; 12%-uk pedig egyetértett azzal, hogy a sérülés színlelése rendben van (Shields, Bredemeier, LaVoi és Power).
Ahhoz, hogy az utánpótlássportban a sportszerűség és az etikai normák megtestesüljenek, minden érdekelt félnek (szülők. nézők, edzők, sportolók, utánpólás klubok/iskolák, sportorvosok és a helyi közösség) együtt kell működnie (Hanson és Savage, 2012a; 2015; Houston, 2017; Hudson & Spradley, 2016). Így e rövid ismertető célja, hogy keretet adjon az utánpótlássporttal kapcsolatos néhány fontosabb sportetikai kérdés megvitatásához, és javaslatokat mutasson be az sportetikai gyakorlatok javítására.
Az utánpótlássport néhány alapvető sportetikai normája
Hanson és Savage (2012) négy alapvető sportetikai alapelvet azonosított, amelyek a sportban rejlenek: tisztesség, integritás, felelősségvállalás és tisztelet. Az alábbiakban ezen elvek mindegyikét tárgyaljuk.
A tisztesség azt sugallja, hogy minden sportoló és edző kövesse a megállapított szabályokat és irányelveket. A méltányosság magában foglalja továbbá a sportolók és edzők faji, nemi vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésének elkerülését, valamint a játékvezetők elfogulatlan, egyenlő játékszabályozását. A fair play nemcsak az önérdeket szolgálja, hanem pártatlan és a közjót is szolgálja (Martelaer, Bouw & Struyven, 2012).
Az integritás magában foglalja a játék kimenetelének veszélyeztetését azáltal, hogy a játékosok nem hajtanak végre hamis döntéseket, nem színlelnek sérülést vagy szabálytalankodást, és nem vezetik szándékosan félre a játékvezetőt, hogy rossz döntést hozzon.
A felelősségvállalás megköveteli, hogy a játékosok és az edzők felelősséget vállaljanak teljesítményükért, tetteikért és érzelmeikért. Ez megköveteli, hogy a játékosok és az edzők tisztában legyenek a sportágukra vonatkozó szabályokkal és előírásokkal, és hogy a pályán és azon kívül is tisztességes módon viselkedjenek.
Minden sportolótól tiszteletet követelnek meg a csapattársak, az ellenfelek, az edzők és a hivatalos személyek felé; az edzőktől a játékosok, az ellenfelek és a hivatalos személyek felé; valamint a szülőktől a többi szurkoló, a hivatalos személyek és az edzők felé. Hanson és Savage (2015) öt olyan alapvető kérdést is megvitatott, amelyek segíthetnek meghatározni és összefoglalni az utánpótlássporttal kapcsolatos sportetikai kérdéseket.
Az utánpótlássport célja, hogy erős és pozitív jellemet neveljen a fiatalokban a kemény munka, a kitartás, a csapatjátékosság, a célok kitűzése és a szabályok betartása révén.
A fiatalok egészségének és biztonságának védelme az edzések és versenyek során szintén kritikus fontosságú. A fiatal korban történő sportolás egyik fő előnye, hogy a testmozgás révén elősegíti az egészséges és aktív életmód kialakulását. Ezért az edzők és a szülők felelőssége, hogy a fiatal sportolók megértsék a testükkel kapcsolatos döntéseiket, valamint e döntések hosszú távú pozitív vagy negatív hatásait. A felnőtteknek meg kell védeniük a fiatalokat a szexuális zaklatástól, valamint a zaklatás és a bántalmazás minden formájától.
Fontos annak meghatározása is, hogy a sportolás a részvételről és a szórakozásról szól-e a győzelemmel szemben. A részvételi szemlélet azt sugallja, hogy a sportban való részvétel a kudarcokból való tanulásról és a kemény munkával elért sikerekről szól. Ugyanakkor a részvételnek szórakoztatónak kell lennie, és hangsúlyt kell helyeznie a mások bátorítására és a pozitív gondolkodásra. Másrészt negatív következményekkel járhat, ha a szülők, edzők és játékosok a mindenáron győzni akarás filozófiáját követik.
Az etikus edzősködés egy másik kritikus kérdés. Az edzőknek képesnek kell lenniük arra, hogy az edzői technikákat a fiatalok sportolásához és személyes fejlődéséhez igazítsák és pozitívan ösztönözzék őket. Ezért fontos, hogy az edzők megértsék a játékosok igényei közötti különbségeket, és szükség szerint igazítsák stílusukat és viselkedésüket.
A szülői viselkedés sportetikai kérdéssé is válhat. Azok a szülők, akik nézőként túlságosan belefeledkeznek a sportba, és folyamatosan hisztiznek, vagy kiabálnak és ordítoznak a gyermekeikkel, az edzőkkel, a játékvezetőkkel vagy a többi játékossal, rossz példát mutathatnak a résztvevőknek. A felelősségteljes viselkedés (pl. a győzelmek dicsérete és a vereségek vigasztalása; tiszteletadás az edzők és a többi csapat iránt) elsődleges sportetikai kötelezettségnek számít.
Az etikus sport támogatására: Javaslatok és ajánlások
Maesschalck & Auweele (2012) szerint „mint a társadalom bármely más területén, az utánpótlássportban is mindig fennáll az integritás megsértésének kockázata”. Bár az integritási charták és nyilatkozatok hasznosak, mechanizmusokra van szükség annak biztosítására, hogy az edzők, a szülők és az utánpótlássportok résztvevői világosan megértsék felelősségüket és a hozzáállásuk és cselekedeteik következményeit. Az integritásmenedzsment segíthet csökkenteni az utánpótlássportban való részvétel negatív fizikai, társadalmi és pszichológiai következményeit, és elősegítheti a pozitív, erkölcsi fejlődést.
Számos szerző tett javaslatot arra, hogy az érdekeltek különböző csoportjai hogyan vonhatók felelősségre az utánpótlássport értékeinek és előnyeinek fenntartásáért és fokozásáért. (Hanson & Savage, 2012; 2016; Houston, 2017; Maesschalck & Auweele, 2012; Martelaer, Bouw, & Struyven, 2012; NYSCA, 2016; O’Sullivan 2016; Shields, Bredemeier, LaVoi, & Power , 2005; Testoni, Hornik, Smith, Benjamin Jr. & McKinney Jr., 2013).
Az alábbiakban néhány javaslatot mutatunk be a különböző érdekcsoportok számára.
Javaslatok az edzők számára
Az edzők fontos szerepet játszhatnak az utánpótlássport etikus környezetének megteremtésében. A NYSCA (2016) és O’Sullivan (2016) például arra ösztönzi az edzőket, hogy:
- tisztelettel bánjanak a sportolókkal, és bátorítsák őket a tanulás során;
- legyenek pozitív példaképek;
- legyen világos, következetes kommunikátor és hallgatóság;
- tegye biztonságossá a kudarcot és a tanulást;
- a játékosok érzelmi és fizikai jólétét helyezze a győzelmi vágy elé;
- minden egyes játékost egyénként kezeljen;
- biztonságos játékkörnyezetet kell teremtenie;
- megfelelő elsősegélynyújtás a sérülések esetén;
- az edzéseken a szórakozás és a kihívások legyenek egyensúlyban;
- a tisztességes játék és a sportszerűség előmozdítása;
- megakadályozza a csalást és a szabályok megsértését; és – drog- és alkoholmentes környezetet biztosít.
A képzési programok létfontosságúak a sportetika javításához. A sportolók megértik a sport szabályait és értékeit, és elkötelezettek azok iránt, és különbséget tudnak tenni a jó és rossz cselekedetek között a sportban (Martelaer, Bouw és Struyven, 2012). Míg Shields, Bredemeier, LaVoi és Power (2005) vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy „egyetlen edző sem ismerte el, hogy a sportolókat csalásra vagy az ellenfél bántalmazására bátorította volna”, a fiatalok 7%-a számolt be arról, hogy edzői csalásra bátorították, és 8%-uk arról, hogy edzőik bátorították az ellenfél bántalmazását.
Javaslatok sportszülőknek
A sportszülők is pozitívan befolyásolhatják az ifjúsági sportban való részvételt körülvevő sportetikai környezetet. O’Sullivan (2016) és Shields, Bredemeier, LaVoi és Power (2005) például azt javasolta, hogy a sportszülők a következő módokon segítsék elő az etikus ifjúsági sportkörnyezet kialakítását, és legyenek felelősek gyermekeikért:
- ne edzősködjenek a pálya széléről;
- ne legyenek tiszteletlenek a játékvezetőkkel, az edzővel vagy az ellenfél szurkolóival szemben;
- vegyék körül a gyerekeket pozitív példaképekkel;
- segítsék a gyerekeket abban, hogy megtalálják a szenvedélyüket, ahelyett, hogy eldöntenék, mi legyen a szenvedélyük;
- biztosítsa, hogy a gyermekek kiegyensúlyozottak legyenek, beleértve a sporton kívüli életet is, és minőségi emberi lényekké váljanak;
- biztosítsák, hogy a sport az otthon is értékelt dolgok, például a tisztesség, az erőfeszítés és a sportszerűség kiterjesztése legyen a szülők számára;
- értékeljék a gyermekek erőfeszítéseit, összpontosítását és a tanulási folyamatot, ne csak az eredményeket;
- kerüljék a gyermek teljesítményének kritizálását;
- ne bátorítsák a gyermekeket arra, hogy bántsák vagy „visszavágjanak” az ellenfélnek;
- ne kiabáljanak vagy vitatkozzanak a játékvezetőkkel vagy sportbírókkal a rossz döntések miatt;
- ne viselkedjen rossz sportolóként, amikor a gyermek csapata veszít; és – ne cselekedjen úgy, hogy később megbánja.
Amint azt Huston (2017) a „Az utánpótlássportban résztvevők sportszerűségére„ írásábín megjegyezte:
„Azok a szülők, akik rossz sportszerűséget tanúsítanak, és olyan tevékenységeket folytatnak, amelyek olyan kollektív normát hoznak létre, amely nem segíti elő a sportszerűséget és az olyan alapvető alapértékeket, mint a fegyelem, a tisztelet, a felelősség, a tisztesség, a megbízhatóság, a csapatmunka, a jó állampolgárság, a pozitív verseny és a kiválóság szelleme, mélyreható hatással vannak az ifjúsági sportban résztvevők sportszerűségére.”
Javaslatok a sportolók számára
A sportolók is javíthatják az utánpótlássportok etikus viselkedési környezetét. O’Sullivan (2016) és Hudson & Spradley (2016) például a következő módon sürgette a sportolókat, hogy legyenek felelősségteljesek: – ismerjék fel, hogy mindent, amit az életben kapnak, ki kell érdemelniük;
- jelenjenek meg korán, maradjanak sokáig, dolgozzanak többet a csapattársaiknál és az ellenfeleiknél, és ne várjanak el semmit, csak az edzés és versenyzés lehetőségét;
- tanuljanak meg olyan csapattárssá válni, aki arra összpontosít, amit adni tudsz, ahelyett, amit kaphatsz;
- kérje, hogy felelősségre vonják a céljai eléréséhez szükséges elkötelezettségért;
- köszönje meg az olyan edzőnek, aki soha nem engedi, hogy a legjobbánál kevesebbet adjon;
- legyen türelmes, és fogadja el a küzdelmet;
- sportolóként használja a befolyását mások életének jobbá tételére, különösen, ha a zaklatásról van szó, és barátkozzon a barátságtalanokkal;
- vállalja a felelősséget az agyrázkódások eltitkolása helyett az önbevallásért.
Javaslatok iskolák, klubok és sportszövetségek számára
Az iskolák, klubok és sportegyesületek szintén fontos szerepet játszanak az utánpótlássportolás etikus környezetének megteremtésében. O’Sullivan (2016) például a következőket ajánlja:
- átfogó szülői és edzőképzési megbízás elfogadása a szervezetek számára; – a szervezeti alapértékek elfogadása, hogy tudják, merre tartanak, mit tanítanak, és mikor van itt az ideje, hogy megmondják egy edzőnek, szülőnek vagy sportolónak, hogy „köszönjük, de ez talán nem neked való”;
- szigorú következmények elfogadása és betartatása a magatartási kódexet megszegő szülők, edzők vagy sportolók esetében.
Következtetések és következmények
A közelmúltban a különböző nemzeti és nemzetközi sportszervezetek fokozott figyelmet fordítottak az sportetikailag helyes sport előmozdítására, hangsúlyt fektetve a fair playre és a jó gyakorlatok cseréjére (Martelaer, Bouw, & Struyven, 2012). Mivel az utánpótlássportok egyszerre fejlődtek a fiatalok pozitív fejlesztésének és a versenyszerű, kereskedelmi tevékenységnek az eszközeként, a sport etikája közötti egyensúly megteremtéséhez, miközben nem veszélyeztetik a sport élénkségét, az összes érdekelt fél erős és kollektív partnerségére van szükség.
Ennek egyik javasolt módja, hogy „teremtsünk pozitív versenykörnyezetet a résztvevők, a szülők, a szurkolók, az edzők és a közösség számára, miközben elősegítjük a fiatalok sportetikai fejlődését” (Kathleen, 2005). Emellett fokozottabb elkötelezettségre és támogatásra van szükség „A sportszerűség fogalmának felvállalása, amely magában foglalja a tisztességen, felelősségen, csapatmunkán és becsületességen alapuló etikus döntéseket, prioritást kell élvezzen a versenyelőny megszerzésével szemben a résztvevők számára” (Houston, 2017).
Az elszámoltathatóság megkövetelése a sportszövetségektől, az edzőktől, a szülőktől és maguktól a sportolóktól kulcsfontosságú. Az etikus döntéshozatalra vonatkozó képzés és a sportolók számára otthon, az edzéseken és a csapatokkal való együttműködés során pozitív és produktív környezetet teremtő folyamatok szintén alapvető fontosságúak az etikus elvárások és viselkedés további előmozdítása érdekében az utánpótlássportban.
Forrás: Tek B. Dangi and Peter A. Witt (Texas A&M University) (fordította: Haász Péter)
Idézett irodalom
- Cobley, S., Miller, P., Till, K., & McKenna, J. (2012). The good and the bad of youth sports today: What about the unforeseen ethical issues? In Harvey, S., & Light, R. L. (Eds.), Ethics in youth sport: Policy and pedagogical applications (pp.74-91), New York: Routledge.
- Hanson, K. O., & Savage, M. (2012a). What role does ethics play in sports? Markkula Center for Applied Ethics, Santa Clara University. Retrieved from https://www.scu.edu/ethics/focusareas/more/resources/what-role-does-ethics-play-in-sports/
- Hanson, K. O., & Savage, M. (2012b). Ethics in professional sports. Markkula Center for Applied Ethics, Santa Clara University. Retrieved from https://www.scu.edu/ethics/focusareas/more/resources/ethics-in-professional-sports/
- Hanson, K. O., & Savage, M. (2015). Ethics in youth sports. Markkula Center for Applied Ethics, Santa Clara University. Retrieved from https://www.scu.edu/ethics/focusareas/more/resources/ethics–in–youth–sports/
- Hudson, R., & Spradley, B. (2016). Concussions: A sport ethics commentary. Sport Journal.
- Huston, J. L. (2017). Ethics of youth sports: Protecting our future. International Journal of Athletic Therapy and Training, 22(1), 33-37.
- Kathleen, L. (2005). Developing a game plan for good sportsmanship. New Directions for Youth Development.108, 127-134.
- Maesschalck, J. & Auweele, Y.V. (2012). Managing ethics in youth sport: An application of the integrity management framework. In Harvey, S., & Light, R. L. (Eds.), Ethics in youth sport: Policy and pedagogical applications (pp. 9-24), New York: Routledge.
- Martelaer, K. D., Bouw, J. D., & Struyven, K. (2012). Youth sports ethics: Teaching pro-social behavior. In Harvey, S., & Light, R. L. (Eds.), Ethics in youth sport: Policy and pedagogical applications (pp.55-73), New York: Routledge.
- National Youth Sports Coaches Association-NYSCA (2016). Code of ethics. Retrieved from https://www.nays.org/coaches/training/code–of–ethics/
- O’Sullivan, J. (2016). The accountability problem in youth sports. Changing the Game Project. Retrieved from http://changingthegameproject.com/accountability–problem–youth–sports/
- Shields, D., Bredemeier, B. L., LaVoi, N. M., & Power, F. C. (2005). The sport behaviour of youth, parents and coaches. Journal of Research in Character Education, 3(1), 43-59.
- Testoni, D., Hornik, C. P., Smith, P. B., Benjamin, D. K., & McKinney, R. E. (2013). Sports medicine and ethics. The American Journal of Bioethics, 13(10), 4-12.
Kövess minket itt is, ott is!