A közvetlen ütésből származó vesesérülés különösen gyakori a labdarúgás és a rögbi, a jégkorong, a labdarúgás, a lovaglás, a torna, az ökölvívás és a szánkózás és síelés során. A közvetlen ütésből származó tompa vese trauma a leggyakoribb mechanizmus, bár nagy sebességgel vagy erővel járó sportokban előfordulhat áthatoló sérülés is. A fiatalabb sportolók különös figyelmet igényelnek, mivel a vesesérülés gyakoribb, mint a lép- vagy májsérülés. A gyermekkori vesesérülések akár 30%-a is sporttal kapcsolatos. Ennek oka lehet az arányosan nagyobb veseméret vagy a mozgásszervi védelem hiánya. A vesét jól védik a bordák, a hasizmok, a hátizmok és a támasztó fascia. Ugyanakkor mobilis, ami érzékennyé teszi a hirtelen lassító erők vagy egy bordatörés által okozott sérülésre.

Diagnózis

A hematuria esetén alapos anamnézis és fizikális vizsgálat indokolt. Ha tompa hasi trauma gyanúja merül fel és van szemtanúja a sérülésnek, a sérülés mechanizmusának kiderítése elengedhetetlen. Ha a hematuria durva, a vizeletürítés megindulásával kapcsolatos specifikus kérdezés segíthet annak meghatározásában, hogy mi a vérzés forrása, a húgycső (azonnali), a hólyagnyak/prosztata (terminális), vagy a húgyvezeték vagy a vese (végig). A nagy, vastag vérrögök hólyagforrásra utalnak, míg a vékony, szálas vérrögök gyakrabban fordulnak elő ureteres forrásnál.

A fizikális vizsgálat technikájának a hagyományos orvosi modellt kell követnie, azaz a vizsgálatot, tapintást, ütögetést és auszkultációt. A szemrevételezés különösen az oldalsó részek zúzódását vagy horzsolását tárhatja fel, de a vizsgálatnak ki kell terjednie a has, a hát és a nemi szervek szemrevételezésére is, hogy kizárja a sérülés egyéb jeleit. A tapintás bármelyik oldaltájékon érzékenységet mutathat: A vesék „ballotálhatóak”, azaz a törzs ellentétes oldalán lévő két kézzel történő tapintás a két kéz között mozgó, lebegő vese érzékelését mutatja. Az ágyéki gerinc harántcsigolya vagy bordatörés gyanúja merülhet fel, ha e struktúrák tapintásakor érzékenységet észlelünk. Az ütögetés segíthet a hashártyagyulladás jelenlétének megállapításában, és az auszkultációval bélhangok hallhatók, kivéve, ha ileusz (bélelzáródás) alakult ki, és a belek már nem működnek. Hemodinamikai instabilitás is fennállhat, és ez olyan életjelekből állapítható meg, mint az emelkedett pulzusszám és a csökkent vérnyomás.

Vizeletvizsgálat és laboratóriumi értékelés

A laboratóriumi vizsgálat vizeletvizsgálattal kezdődik. A vörösvértestek kimutatására szolgáló vizeletvizsgálat érzékenysége 91% és 100% között, specificitása pedig 65% és 99% között van. A következő lépés a vizelet mikroszkópos vizsgálata eritrociták (vörösvértestek) kimutatására: a rendellenes alakú eritrociták glomeruláris forrásra utalnak, az ép eritrociták pedig nem glomeruláris forrásra.

A hematuria kezdeti epizódja után 24-72 órával meg kell ismételni a vizeletvizsgálatot. Ha a hematuria 24-72 óra elteltével megszűnik, és a beteg 40 évnél fiatalabb, akkor felállítható a terhelés okozta hematuria diagnózisa. További értékelésre van szükség a kórtörténet vagy a fizikális vizsgálat szempontjából, ha a beteg 40 évnél idősebb, ha a hematuria ismétlődő epizódjai vannak, vagy ha nem végzett erőteljes testmozgást. Meg kell jegyezni, hogy a traumás vesesérülések 2-4%-a nem mutat hematuriát.

Képalkotó vizsgálatok

A komputertomográfia (CT) felváltotta az intravénás urográfiát, mint a hemodinamikailag stabil, tompa vesesérülést szenvedett betegnél alkalmazott képalkotó vizsgálatot. A CT-vel pontosan körül lehet határolni a szakadást, meg lehet határozni a vérömleny vagy vérzés jelenlétét, és jelezni lehet a vizelet szivárgás jelenlétét. A CT indikált felnőtt betegeknél a) áthatoló sérülés, b) durva hematuria, c) mikroszkópos hematuria sokk-kal, vagy d) feltételezett súlyos társult intraabdominális sérülés esetén.

A vese traumás sérülésének kezelése

A vesesérült sportoló kezelése természetesen a sérülés súlyosságától függ. A cél a vese működésének megőrzése és a morbiditás minimalizálása. A sérülés súlyosságát skálája alapján osztályozzák, amelyet validáltak a sebészeti javítás vagy a nefrectomia szükségességének meghatározására. Egy kutatás szerint 59 sporttal kapcsolatos vesesérülésből 5 esetben volt szükség sebészeti beavatkozásra, 2 esetben pedig nefrectomiára (veseeltávolítás).

A durva hematuriát mindig kórházi körülmények között kell értékelni. A sporttal kapcsolatos vesesérülések többsége zúzódással jár, és konzervatív módon, megfigyeléssel, ágynyugalommal és támogató terápiával kezelhető. A nem műtéti kezelés megfelelő, amennyiben a sportoló nincs hipotenzív sokkban, nincs kiterjedt hematóma. A nem műtétileg kezelt vesesérült sportolókat a vérzés megszűnéséig megfigyelés alatt kell tartani, és 6 hétig ki kell zárni őket a kontakt sportokból.

Visszatérés a sporthoz és sérülés megelőzés

Ha az edzés okozta hematuria megszűnt, a sportoláshoz való visszatérésnek nincs ellenjavallata. Nincs bizonyíték arra, hogy az edzés okozta hematuria ismételt epizódjai húgyúti szövődményekhez vezetnének. A sportolókat arra kell ösztönözni, hogy maradjanak hidratáltak, és ne ürítsék ki teljesen a hólyagjukat erőteljes tevékenység előtt.

A traumás vesesérülés teljes gyógyulása elengedhetetlen a sportoláshoz való visszatérés előtt. A legtöbb vesesérülés 6-8 héten belül gyógyul. A mikroszkópos hematuria a sérülést követően 3-4 hétig fennállhat. A kontakt- vagy ütközési sportokhoz való visszatérés 6-12 hónap lehet a kiterjedtebb vesesérülésekkel küzdő sportolók esetében, de egyes sportolók kockázatelkerülés, újrasérüléstől való félelem miatt dönthetnek úgy, hogy nem térnek vissza a sportoláshoz.

Felhasznált irodalom

• Alyea EP, Parish HH. Renal response to exercise. J Am Med Assoc. 1958;167(7):807–813.
• Bergqvist D, Hedelin H, Karlsson G, Lindblad B, Matzsch T. Abdominal injury from sporting activities. Br J Sports Med. 1982;16(2):76–79.
• Berkes I.: “A sportorvoslás alapjai. Sportsebészet” (OSEI, 1998)
• Berkes I.: “Sportsérülések ellátása” (kézirat, 2022)
• Boone AW, Haltiwanger E, Chambers RL. Football hematuria. J Am Med Assoc. 1955;158(17): 1516–1517.
• Holmes FC, Hunt JJ, Sevier TL. Renal injury in sport. Curr Sports Med Rep. 2003;2(2):103–109.
• Kerr HA, Curtis C, d’Hemecourt PA. Thoracoabdominal injuries. In: Micheli LJ, Powell L, eds. The Adolescent Athlete: A Practical Approach. New York, NY: Springer Science + Business Media; 2007:141–164.
• Kleiman AH. Renal trauma in sports. West J Surg Obstet Gynecol. 1961;69:331–340.
• Peterson NE. Genitourinary trauma. In: Feliciano DV, Moore EE, Mattox KL, eds. Trauma. 3rd ed. Stamford, CT: Appleton & Lange; 1996:661–693.