Betöltés

Mit keresel?

Aktív felnőttek Egészség környezetvédelem Slider

A levegőszennyezettség és a sport

Megoszt

Levegőszennyezettség esetén különösen veszélyeztetettek a hosszú távon versenyző (és edző) sportolók és természetesen a gyári munkások. Az intenzív erőkifejtések alatt mért oxigénfelvétel (pl. a relatív aerob kapacitás) azt mutatja, hogy az anyagcsere intenzitása hosszabb-rövidebb ideig a nyugalmi érték 15-20-szorosára is megnőhet. Az anyagcsere ilyen nagy mértékű megnövekedése jelentős, esetenként 150-180 literes percventillációval jár együtt. Figyelembe véve a sportolók napi több órás edzésidejét, a fizikai munkások 6-8 órás munkaidejét, megállapíthatjuk, hogy szervezetük a levegőben esetleg előforduló, egészségre káros anyagok hatásának fokozottabban ki van téve, mint a lakosság egyéb rétegei.

A leggyakoribb és a legfontosabb károsító anyagok az ózon (O3), a szénmonoxid (CO), a kéndioxid (SO2), a nitrogéndioxid (NO2) és a savas aeroszolok. A különböző tulajdonságú károsító anyagok egy időben felszívódva semlegesíthetik egymást, módosíthatják hatásukat, vagy a toxikus hatások akkumulálódhatnak. Minél nagyobb a károsító anyag mennyisége és az egyéni reakció-készség, valamint az erőkifejtés intenzitása, a hatás annál kedvezőtlenebb: csökkenhet a teljesítőképesség és/vagy mérgezés alakulhat ki. Amennyiben pulmonális károsodás már a károsító anyag alacsony koncentrációjánál és rövid ideig tartó erőkifejtésnél is bekövetkezik, akkor intenzív terhelésnél a negatív hatás bekövetkezése gyakorlatilag elkerülhetetlen.

Levegőszennyezettség: ózon

Az egyik leglényegesebb károsító anyag. Autó- és gyári motorok kipufogó gázaiból napfény hatására is keletkezhet. Az O3 kedvezőtlenül hat a légzésfunkcióra és a gyári munkacsarnokokban gyakran előforduló koncentrációban is a teljesítő képesség mérhető csökkenését váltja ki. Az O3 koncentráció adott határértéket (még károsodást nem okozó, un. “élettani” határértéket) különösen a forgalmas nagyvárosokban gyakran túllépi, azonban nagy O3 koncentráció ritkán fordul elő. A teljesítőképesség csökkenése gyakran klinikai tünetekkel társul, mint a köhögés, a nehéz légzés, a gyors és felületes légzés (különösen erőkifejtés során) és a légzésfunkciós paraméterek romlása.

Az O3 hatására bekövetkező teljesítőképesség csökkenést megpróbálták magyarázni a légzési ellenállás miatt megnövekedett légzési munkával, az alveolus-kapilláris membránon az oxigén diffúzió csökkenésével, illetve az ennek következtében kialakuló tüdő-ödémával, az erőkifejtés során esetleg fellépő hipoxiával, és felmerülhet összefüggés a szabadgyök-képződés ütemének felgyorsulásával is. A teljesítőképesség és a légzésfunkciós paraméterek csökkenésének hatásmechanizmusát – a  számos hipotézis ellenére –  ez ideig nem sikerült tisztázni.

Érdekes megfigyelés, hogy ismételt O3 expozíció esetén – mind laboratóriumi, mind környezeti körülmények között – a légzési nehézségek csökkentek. Úgy tűnik, hogy megszokás alakulhat ki a krónikus ózonhatás következtében. Ugyanis ősszel kevesebb klinikai tünetet tapasztaltak, mint nyáron, noha az ózon-koncentráció mindkét évszakban azonos.  

A legkisebb ózon-koncentrációk télen és tavasszal fordulnak elő. Ebben az időjárási tényezők (pl. széljárás, napsütés) játszanak jelentős szerepet.

Ismert, hogy idősekénél csökken a vitálkapacitás és nő a reziduális volumen. Ezt a folyamatos a krónikus O3 expozíció szintén gyorsítja. A jelenség oka lehet epithel sejtek megvastagodása és a kollagén beépülés felgyorsulása.

Levegőszennyezettség: kéndioxid

Az SO2 ipari körülmények között égető berendezésekben, erő- és acélművekben, olajfinomítókban, és lepárlókban keletkezik. A képződésért felelősek a savas aeroszolok, a savas esők is. Az SO2 koncentráció a levegőben nem szokott olyan szintet elérni, amely egészségeseknél légzésfunkciós zavarokkal, vagy teljesítőképesség csökkenéssel járna.

Asztmásoknál azonban a rendszeresen belélegzett SO2 bronchoconstrictiót vált ki. Ebbe a körbe tartoznak az erőkifejtésre érzékeny asztmások is, akiknél nyugalomban soha sem lép fel panasz. Ezek aránya az összes sportolónak kb. 10-12 %-át teszi ki. A hideg és száraz levegő még tovább erősíti az asztmás hajlamot, és ezek a sportolók asztma ellenes gyógyszerek használatára szorulnak.

hirdetés

A bronchoconstrictiót  a levegőhiány érzését, vagy a légzési zörejeket már rövid ideig tartó (2-5 perces) és alacsony SO2 tartalmú levegő belégzése is kiválthatja  az asztmásoknál. A légúti ellenállás megnövekedése következtében ilyenkor FEV1 % (a Tiffeneau-érték) csökkenése figyelhető meg.

Egészségeseknél, nyugalomban is orrlégzés esetén az orr nyálkahártyája a károsító anyagok – így az SO2 nagy részét is – kiszűri. Ennek következtében aránylag kevés SO2 jut a tüdőkbe. Szájon át történő légzésnél, nehéz fizikai munkánál azonban a tüdőbe jutó SO2 mennyisége jelentős. Az asztmásoknál gyakran előforduló rhinitis a szájon át történő légzés előtérbe kerülése miatt már könnyű fizikai tevékenység alatt is súlyos légzési zavarokat válthat ki.

A szokásos, asztma ellen használatos gyógyszerek, köztük különösen azok, amelyek használatát sportolóknál a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltja (pl. Dinatriumcromoglykat, és a béta-2- sympathomimetikumok, mint a Salbutamol és a Terbulatin), dózistól függően gátolják az SO2 bronchoconstrictiós hatását. Az enyhe panaszokat okozó SO2 hatás általában 30-60 perc alatt magától mérséklődik. Utána, mint egy 3 órás refrakter fázis alakulhat ki, amikor még enyhe klinikai tünetek és funkcionális légzési zavarok léphetnek fel.

Az asztmás sportolók részére jó broncholitikus hatású spray-k állnak rendelkezésre, amelyek aránylag nagy SO2 tartalmú levegő belégzése esetén is az erőkifejtést a teljesítőképesség csökkenése nélkül biztosítják.

Arra a kérdésre, hogy a kéndioxid krónikus expozíciója milyen hatással van az asztmásokra, és azok teljesítő képességére, ez ideig nem végeztek méréseket.

Levegőszennyezettség: savas aeroszolok

Az atmoszférás levegőben a kénmonoxid (SO) kéndioxiddá tud átalakulni, és a levegőben pára formájában lévő vízzel kénsavas aeroszol jön létre. A savas esőnek ez a folyamat az alapja. Ez ideig nincs adat annak feltételezéséhez, hogy ez a savas aeroszol – az eddig megfigyelt koncentrációban – asztmásoknál légzési nehézséget, vagy teljesítőképesség csökkenést váltana ki, noha ismert, hogy az asztmások általában a belélegzett levegőben lévő savas gyökökre nagyon érzékenyek.

Levegőszennyezettség: nitrogéndioxid

Az NO2 teljesítőképesség csökkentő hatása egészségeseknél nem ismert, de szerepe jelentős az ózon keletkezésében. Ezen kívül fennáll a gyanú, hogy asztmásoknál már csekély koncentrációban is bronchospazmatikus reakciót vált ki. Feltehető, hogy a nitrogéndioxid a kéndioxiddal és/vagy az ózonnal a sportolók erőkifejtéskor fellépő asztmás panaszaiban szerepet játszik.

Levegőszennyezettség: szénmonoxid

A levegő fokozott CO koncentrációja rontja a maximális oxigén felvételt, és ezáltal az aerob teljesítőképességet is. A szénmonoxid a hemoglobin molekula vas atomjával karboxihemoglobint (COHb) képez, amely a továbbiakban már nem képes oxigént szállítani. A COHb további negatív hatása abból áll, hogy a szövetekben romlik az oxigén leadása, és ez által a teljesítőképesség tovább csökken. CO a nem tökéletes égéseknél keletkezik (pl. autómotoroknál, cigarettázásnál). Fokozott a szénmonoxid koncentráció a dohányfüstös helyiségekben, a nagy forgalmú városi utcákon, a garázsokban, a motorjavító műhelyekben, a közlekedési alagutakban, stb. Keletkezik azonban CO endogén úton is, a hemoglobin lebomlásakor. Nem dohányosoknál a COHb koncentráció mindig 1 % alatt van.

Mivel a szénmonoxid affinitása a hemoglobinhoz nagy, a lebomlás üteme nagyon lassú: a félérték idő 2-4 óra között van. Ebből az következik, hogy az aránylag csekély CO tartalmú levegő huzamos ideig tartó belélegzése ugyanolyan COHb felszaporodással jár, mint a magas CO tartalmú levegő rövid ideig tartó belélegzése. Futó atléta, vagy kerékpáros sportoló 1 órás tréningje esetén, forgalmas úton mintegy 5 %-os COHb koncentrációval kell számolni. Sportolók számára ezek alapján nyilvánvaló az a következtetés, hogy versenyek, vagy edzések előtt és alatt a fokozott szénmonoxid tartalmú környezetet célszerű elkerülni. Annak ellenére, hogy a COHb növekedése és a teljesítőképesség csökkenése között lineáris összefüggés van, a maximális oxigénfelvevő képesség csökkenése csak 4 %-os COHb értéktől mutatható ki. Érdekes megfigyelés, hogy magaslaton az oxigén parciális nyomásának csökkenéséből és a szénmonoxid hemoglobin blokkoló hatásából adódó oxigénszállításra kifejtett negatív hatás összegeződik, ami hegymászóknál és sarki expedícióknál előfordult balesetek során volt megfigyelhető.

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.