Betöltés

Mit keresel?

Betegség és sport Étkezési zavarok Sportpszichológia

A „modern” ember betegsége: a táplálkozás-, magatartás- és testképzavar

Megoszt
testképzavar

A 21. század emberének egyik központi témája a külseje, megjelenése megfelelősége. Gyakori, hogy a testünkkel való foglalatoskodás elfedi a lelkünkben lévő problémákkal való törődés fájdalmas voltát. Akárhogy is, tény, egyre többen szenvednek különböző típusú evés-, és testképzavar típusú betegségben, illetve a sportolási magatartással összefüggő betegségekben. A következőkben röviden bemutatom az anorexia nervosát és a bulimia nervosát, melyek előfordulására a tartós növekedés jellemző. Ezt követően két újabb típusú evészavar, az orthorexia nervosa, valamint a testépítő típusú evészavar következik, melyeket csak az elmúlt években írtak le, de önálló klinikai zavarként még nem kódolták őket. Végül a testképzavar -ral összefüggésben az izomdiszmorfia kerül leírásra, melyet szintén újabb keletű problémaként értékelhetünk.

hirdetés


Anorexia nervosa

testképzavar - anorexia nervosa

Az anorexia nervosa az egyik legismertebb evészavar. Első leírása, mely leginkább egyezik a mai betegség-megfogalmazással, az 1689-ből származik, Mortontól (Túry és Szabó, 2000). A túlzott soványság eleinte a cirkuszi mutatványok körét bővítette, csodaszámba ment, de köthető vallási, spirituális rituálékhoz is az étel visszautasítása. A 21. században a zavar gyakorisága dinamikusan növekszik, élettartam prevalenciája (előfordulása) 0,3-3,7%-ra tehető (Túry és Gyányi, 2007). Az anorexia nervosa súlyos betegség, kialakulása leggyakrabban serdülőkorban kezdődik, 15-17 éves korban, de nem ritka, hogy már 12-14 éves lányoknál (az összes megbetegedés mindössze 2-10%-a érinti a férfiakat) is megjelenik. Ennek veszélye többek között abban áll, hogy a szervezetet megzavarja a fejlődés folyamatában. Felborul a hormonháztartás, a csontok növekedését is károsodás éri, valamint számtalan egyéb szövődménnyel kell számolnunk (Pászthy, 2007). Alaptünetei a súlyhiány, fóbiás félelem a hízástól, testképzavar, valamint amenorrhoea (a menstruációs ciklus felborulása, illetve a menstruáció elmaradása) (Túry, 2003). A betegségben szenvedők személyiségére jellemző a perfekcionizmus, túlkontrolláltság, kényszeresség, depresszió. A probléma hátterében számtalan tényező állhat, kezdve az egyéni (biológiai és pszichés összetevők) jellemzőktől a családi és társadalmi környezeten át, a kultúra és a tömegkommunikáció hatásáig. Ezek a befolyások hatással vannak a betegség kialakulására és fenntartására is. A betegség kialakulásában meghatározó a család és az anya szerepe. A szülő túlzott aggodalmaskodása az evési magatartás felett, illetve a külalakra irányuló kontrolálási vágy súlyos hatást gyakorolhat gyermekére. Ilyenkor a fiatal életében egyedül az evés az, amit ő maga tarthat kontroll alatt. További rizikófaktort jelent az anya evészavara. A betegség megértése és a gyógyítás szempontjából gyümölcsöző iránynak számít a családterápiás megközelítés

Az élsportolók körében került leírásra egy, az anorexia nervosához igen hasonlatos kórkép, az anorexia athletica. Ez a problémakör kifejezetten a versenysportolókra vonatkozik. A két betegség közötti legfontosabb különbség, hogy a két csoport más-más indokból törekszik a vékonyságra. Jelen esetben a cél a kimagasló teljesítmény elérése, nem pedig a karcsúságideálnak való megfelelni vágyás. Így a sportoló egyre fokozottabb testedzést végez (Resh, 2007). Az anorexia nervosaval szemben e kórkép esetében nem jellemző a testképzavar, nem félnek az elhízástól, nincsenek falásrohamaik. Téves gondolatként rögzül bennük az az elképzelés, miszerint az alacsonyabb súly a jobb eredmények eszköze. Ez eleinte valóban igaznak tűnhet, de a súly és energia bevitel csökkenése hosszútávon kimerüléshez vezet, az erőteljes edzés izomtömeg vesztéssel jár, így végül a teljesítmény csökkenésére lehet számítani. A túlzott edzésmennyiség mellett sokszor extrém diétába is belekezdenek a sportolók, melynek külön veszélye, hogy ezeket ellenőrizetlenül, nem feltétlenül hiteles forrásból származó információk alapján teszik. Az anorexia athleticában szenvedőkre jellemző a korábban kezdődő és elhúzódó menstruációs zavarok megjelenése, melynek következménye a csontosodással kapcsolatos problémák gyakori előfordulása is. Az anorexia athletica jellemzően a versenysportolás időszakának lezárásával elmúlik, ellenkező esetben egyéb evészavar fennállásával kell számolnunk (Resch, 2007).

Bulimia nervosa

testképzavar - bulimia nervosa

A bulimia nervosa hivatalos leírására 1979-ben került sor (Russell, 1979). Az anorexia nervosához hasonlóan a bulimiát a fehér, nyugati nők (3 W: white Western women) betegségének tartották hosszú éveken keresztül. A kutatások mai állása szerint ez az elmélet megdőlni látszik, miután a betegség előfordul színes bőrűek és férfiak között is, elterjedése pedig egyre kevésbé ismer határokat. Élettartam prevalenciája nők között 1-4,2% körül mozog. Legjellemzőbb tünetei a falásrohamok, melyeket a bűntudat hatására valamilyen, a testsúly csökkentésére irányuló manipuláció követ. Ez lehet túlzott mennyiségű sportolás, önhánytatás, vagy hashajtók szedése is. Jellemző a személyre a kontrollvesztés az evési magatartását illetően, valamint a testsúly miatti túlzott félelem, állandó szorongás az alak miatt. Mivel a testsúly többnyire változatlan marad, kevésbé feltűnő a környezet számára, mint az anorexia nervosa. A bulimia n. számtalan szövődmény jár együtt, mint a fogak romlása, illetve a bélműködés zavarai, szívbetegség.  A zavar általában a fiatal felnőtt korban alakul ki. Kialakulásában itt is megtalálhatjuk a személyiség zavarait, az alacsony önértékelést, a társadalom, a média negatív hatását, többek között a karcsúságideál közvetítésével.

Orthorexia nervosa

evészavar - orthorexia nervosa

Az elmúlt években az evészavarok leírásának finomodását követhetjük nyomon. Az orthorexia n. feltételezhetően eddig is jelen volt, de más zavarok részeként szerepelt a betegek anamnézisében. Az orthorexia nervosát 1997-ben Bratman írta le. A zavar jellemzője, hogy az ebben szenvedők kényszeresen odafigyelnek az elfogyasztott étel minőségére. Igyekeznek kizárólag egészséges élelmiszerekkel táplálkozni. Ezek beszerzése és elkészítése kitölti minden idejüket. Jellemzően igyekeznek kivonni magukat azokból az aktivitásokból, melyek bármilyen kapcsolatban állnak az étkezésekkel, valamint inkább lemondanak az evés örömeiről, a megfelelő étel hiányában. Mindezek hasonlítanak az anorexia n. és a bulimia n. természetére, hiszen ezen problémákban is, a személy életében központi helyet foglal el az étkezés, jellemző a kényszeres beállítódás és a társaságból való kivonódás. Többnyire lenézik azokat, akik hajlandóak mindenféle nem ellenőrzött terméket megenni, szemben velük, akik erre óriási hangsúlyt fektetnek. A betegség kiindulása gyakran valamilyen diétából indul ki, mely más betegség leküzdésére irányult (pl. candida betegség). A megfelelő tápanyag bevitelhez kötődő érzelmek és vélekedések idővel átalakulnak, és a személy kényszeresen ragaszkodni kezd a saját maga által kialakított rendhez, amennyiben hibát követ el – megszegi a szabályait -, szigorít diétáján és a koplalás is fokozódhat. Jelen esetben is nehéz meghúzni a határt egészség és betegség között. Az egészséges ételek az egészségtudatos életmód követése „örvendetes” szokásnak számít. A társadalom támogatja ezt a viselkedésmódot. Probléma azonban, hogy a kontrollra, egyensúlyra törekvésre nem tanítja meg az embereket. A további kutatások feladata annak megítélése, hogy az orthorexia esetében önálló zavarról beszélhetünk-e, vagy pedig egyéb pszichés problémák kísérő jelenségéről van szó (Dudás és Túry, 2008).

Testépítő típusú evészavar – testzsírfóbia

testképzavar - testzsírfóbia

Szintén napjaink problémájának tekinthetjük a testépítő típusú evészavart, mely leggyakrabban nők körében fordul elő (Túry és Gyányi, 2007). A zavar fő jellemzője, hogy ezek a nők kényszeresen odafigyelnek a testedzésre, és speciális étrendet tartanak. Kerülnek minden olyan ételt, amely fölösleges zsírokat tartalmazhat, miközben előnyben részesítik a magas fehérjetartalmú, vitamindús táplálékot. Pontos előírás szerint és pontos időbeosztás mellett alakítják testük minden porcikáját. A táplálkozási szokások ilyen irányú felborulása és a testedzés végletessége gyakran amenorrhoeához vezet (Túry és Gyányi, 2007).

A megtervezett rutinban történő bármiféle változás esetén erős szorongást, lelkiismeret-furdalást élnek át (Lukács és Túry, 2003). Mindezzel céljuk a tökéletes külső megalkotása, melynek szükségességét a média közvetíti. Életük teljes mértékben beszűkül a testtel való foglalatoskodásra, mely kényszeres viselkedés ezt a zavart is „beállítja” a fent tárgyalt evészavarok sorába. A testzsírfóbiában érintettekre jellemző, ahogy a fent bemutatott problémákra is, hogy kerülik a társaságot, inkább maguk készítik el ételeiket, amit pontosan kiporcióznak, hogy bárhol el tudják fogyasztani, ha annak ideje van. A beszűkült életmód hátráltatja annak lehetőségét, hogy a környezet segítő módon beavatkozzon az egészségre káros életvitelbe.

Izomdiszmorfia

testképzavar - Izomdiszmorfia

Az izomdiszmorfia a testképzavarok csoportjába tartozik. A kórképre Pope és mtsai (1993) hívták fel a figyelmet. A korábban inverz anorexia néven leírt zavar a férfiak betegsége, akik jellemzően anabolikus szteroidokat szednek. Habár ezek a férfiak kifejezetten izmosak, attól félnek, hogy túl kicsi a testméretük, túl vékonyak, szoronganak a súlyvesztéstől. Ez utóbbi is indokolja az elnevezést, hasonlóan az anorexiások kövérségtől való félelemtől. A két betegség sok közös vonással rendelkezik. Az öltözködés tekintetében, ahogy az anorexiás nők is kizárólag bő ruhákban hajlandóak mutatkozni, elrejtendő vélt súlyfeleslegüket, a problémában szenvedő férfiak is csak olyan ruhákat hordanak, mely minél jobban képes elrejteni testüket, ami szerintük nem elég izmos, nem elég kidolgozott. Az addikciós hipotézis keretén belül mindkét zavar elhelyezhető (Túry, 1993). Míg az anorexiában az éhezésfüggőség jelentős, az inverz anorexiában az étkezés megtartott, azonban a különböző szteroidok dependenciát alakítanak ki, és a szenvedély formáját ölti az izomfejlesztés is (Túry és Szabó, 2000). Míg az anorexia túlnyomóan a nők betegsége, akik a karcsúságideálnak szeretnének megfelelni, az izomdiszmorfiában szenvedő férfiak célja az atlétaideál (Schwarzenegger-ideál) megtestesítése (Lukács és Túry, 2003). A betegség kialakulásának hátterében feltételezhető az aggodalmaskodó, túlvédő anyai viselkedés, ödipális konfliktus, az apa perifériás helyzetével párhuzamosan. Jellemző továbbá a személyre a hiányos pár- és baráti kapcsolat, ami az alacsony önértékeléssel is összefüggésben lehet (Lukács és Túry, 2003). Az izomdiszmorfia, hasonlóan a bulimiához, orthorexiához, rejtett zavarként értékelhető, a szakirodalom is csak „ismerkedik” vele. Felismerése és kezelése azonban fontos feladata a gyógyításnak, hiszen mind az anabolikus szteroidok szedése, mind a testedzés ilyen szélsőséges formája súlyos egészségügyi problémák forrása. A kutatások tanúsága szerint a testi problémákhoz lelki „deficitek” is társulnak, az érzelmi és szorongásos kórképek „személyében”.

Szerző: Menczel Zsuzsa

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.