Betöltés

Mit keresel?

Sportélettan Teljesítményfokozás Terheléses viszgálat

Anyagcsere folyamatok szubmaximális terhelés során

Megoszt

A vázizom anyagcseréjét az izom-összehúzódás intenzitása, így a terhelés intenzitása határozza meg. Mivel a nagy intenzitású terhelés csak néhány másodpercig végezhető, illetve az alacsony intenzitású terhelés fenntartható akár egy  órán át is, a terhelés intenzitása befolyásolja a terhelés időtartamát.

Szénhidrát- és lipid anyagcsere

szubmaximális terhelésAlacsony intenzitású steady-state terhelésnél a legfőbb lipidforrás nem a vér vagy a zsírszövet, hanem az intramuscularis lipidraktárak. Korábban azt gondolták, hogy főleg a plazma lipoproteinekben, illetve a zsírszövetben tárolt trigliceridekből felszabaduló szabad zsírsav mobilizációja történik csak meg,  ezek a szabad zsírsavak belépnek az izomrostokba, a kapilláris keringésből és a béta-oxidáció során elégnek. Nem minden steady-state terhelésnél dominál a lipid anyagcsere, intenzívebb terhelés esetén mind az izom glikogénraktárai, mind a vércukor szerepet játszik.

A glikogenolízis aránya steady-state és intenzív terhelés során a terhelés intenzitásától függ. Minél alacsonyabb a terhelés intenzitása, annál hosszabb idő kell az izom glikogén deplécióhoz. Közel maximális steady-state intenzitásnál (60-80 % VO2 max) az izom glikogén raktárak több mint 2 óra után lecsökkennek. Ahogy az izom glikogén koncentráció lecsökken, a glikogenolízis és a glikolízis csökken, a citrátkör intermedierek koncentrációja csökken, a lipid katabolizmus szerepe nő, a mitokondriális légzés aránya csökken, a vércukor koncentrációja csökken. Az alacsony izom glikogén koncentráció így a teljesítőképesség  csökkenésével jár együtt. Az anyagcsere eltolódik a szénhidrát katabolizmus felől, ez magyarázza egyebek mellett, hogy ilyen anyagcsere körülmények között a szénhidrát kiegészítés terhelés alatt hatékony.

Aminosav és ketontest lebomlás

Az izom és máj glikogén raktárainak a kiürülése hosszan tartó terhelés során egyéb energiaforrások bekapcsolódását igényli. A fő járulékos szénhidrátforrás a vércukor, és ahogy az izomnak, úgy a májnak is véges glikogén raktára van. Ahogy a máj glikogén raktára lecsökken, a máj egyéb forrásból kénytelen szénhidrátot előállítani. Ennek következtében a glukoneogenezis a májban nő, a laktát és az aminosavak – mint fő szubsztrátok – felhasználásával.  Hasonlóan a vázizomban a csökkenő citrátkör intermediereket pótolni kell, ha a mitokondriális légzést relatív magas szinten akarjuk fenntartani. A fő kiegészítő forrás az izom citrátkör intermedierjének a pótlásához az izom és a vér aminosavak. A szabad aminosav pool  megnövekedése a terhelés során a fokozott izom és májfehérje széteséséből származik, vagy a csökkent fehérjeszintézisből, vagy mindkettőből. Ezek az aminosavak oxidálódhatnak, átalakulhatnak egyéb molekulává, illetve a májban a glikoneogenezis során cukorrá. Az aminosav oxidáció növekedésének indirekt bizonyítéka hosszú távú steady-state terhelés során a vér és az izom ammónia (NH3) szintjének növekedése. Az ammónia az aminosavak deaminációja során képződik, vagy az AMP, IMP átalakulás során. Mivel minimális AMP termelés van steady-state típusú terheléskor, és minimális az AMP deamináz enzim aktivitása, amely ezt a reakciót katalizálja, ezért valószínű, hogy az ammónia termeléséért főleg az aminosavak oxidációja felelős. Ezt bizonyítja a fokozott nitrogén-kiválasztás a restitúcióban, a specifikus aminosav származékok kiválasztása (pl. 3-methyl-histidin), melyek egyértelműen csak az izomfehérjék lebomlásából származhatnak.

szubmaximális terhelés röplabdábanTerhelés során főleg az elágazó szénláncú aminosavak (valin, izoleucin, leucin) oxidálódnak. Az aminosav anyagcsere hosszan tartó terhelés során fokozódik, és az energiaszolgáltatás 10 %-áért is felelős lehet. A lebomlott aminosavak az izomfehérjékből, az intramuscularis aminosav raktárakból és a máj és az izomban lévő molekulák aminálásával keletkeznek. Az aminosav lebomlása a terhelés során tehát három ok miatt is nagyon fontos: 1. szabad energiát biztosít az izomkontrakció számára a terhelés során, 2. növeli a citrátkör intermedierjeinek a koncentrációját, segítve a szénhidrát- és  lipid anyagcserét, 3. a máj számára  a glikoneogenezis prekurzoraként szolgál.

Alacsony izom és máj szénhidrát raktár esetén elnyújtott terhelés során nő a ketontest termelése a májban, melyek felszabadulnak, és az aktívabb szövetek felhasználják a szénhidrát képzésre. A máj fő ketontestje a béta-hidroxi-butirát, a fizikai terhelés (vagy éhezés) során felszabadul, és bekerül az aktív vázizomba, ahol átalakul acetil-koenzim A-vá, amely később a mitokondriális légzésben felhasználódik. Az még nem tisztázott, hogy vajon a fokozott béta-hidroxi-butirát termelés hozzájárul-e a fokozott fáradtságérzéshez.

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.