Büntetők és buktatók – a tizenegyes titkai

Egy neves sportolóra – pl. tizenegyes rúgásnál – több nyomás is hárul, keményen hoznia kell az eredményeket, meg kell felelnie a társadalom felől érkező képnek, de ezek a hatások tényleg negatívan érintik a sportolónk teljesítményét? Általánosságban elmondató, hogy ha egy embernek minél több helyzetben (otthon, munkahelyen, haverok között…) kell megfelelnie egy adott képnek, annál nagyobb a tévedés valószínűsége. Leegyszerűsítve, ha minél többen várnak eredményt tőlem, annál nagyobb a nyomás. Minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb stresszt élek át, minél nagyobb a stressz, annál nagyobb valószínűséggel hagy ki a figyelmem, és hibádzom. Minél többet hibázom, annál több negatív értékelés érkezik irányomba… Szóval szar ügy.

Egy norvég kutató arra vállalkozott, hogy felmérje, hogyan hat a neves sportolókra (jelen esetben futballistára) az, ha tizenegyest hibáznak. Videóanalízissel megvizsgált több régebbi bajnokság (EB, VB, UEFA, Bajnokok Ligája) több (366 db) büntetőrúgását. Arra kereste a választ, hogy van-e teljesítménybeli különbség focista és focista között. Olyan focistákat vizsgált, akik elég nagy státusszal bírtak (elnyertek valamilyen elismerést, pl.: FIFA/UEFA az év játékosa) és összehasonlította őket bokorugró társaikkal (akik nem nyertek semmilyen díjat). A díjjal rendelkezőket megkülönböztette aszerint, hogy az adott büntető rúgása pillanatában elnyerte már az elismerést, vagy azt csak később fogja megkapni. Így három csoport született:

• akik a büntetőrúgás pillanataában rendelkeztek díjjal (őrájuk nehezedik az a bizonyos kívülről érkező nyomás, mert ők bírnak státusszal)
• akiket később fognak elismerni
• akiket nem ismernek el díjjal teljesítményük alapján

Azt találta, hogy azok a játékosok lőtték be legtöbbször a tizenegyest, akik a jövőben fognak elérni valamilyen státuszt (88,9 % valószínűséggel berúgták). Még azok is jobban teljesítettek, akik soha, semmilyen díjat nem nyertek el (73,6 %-os valószínűség), mint azok, akik a büntető pillanatában státusszal bírtak (65 %-os valószínűség).

Sokkal nagyobb valószínűség szerint rúgtak mellé (12,5%), mint leendő nagy focisták (7,4 %). Azok találták el legnagyobb valószínűség szerint a kaput, akik nem bírtak (sem a lövés pillanatában, sem a jövőben) semmilyen díjjal (5,4 %).

És ebben még az is közrejátszik, hogy a kapusok ritkábban mozdultak el a jó irányba, akkor amikor neves focista rúgta a bőrt (37,5 %-os valószínűség, hogy jó irányba mozdulnak); ugyanez leendő neves focisták esetében 51,9 %, míg státusszal nem bíró focistáknál 54,4 %. Tehát nincs meg az a tényező, hogy a kapusok jobban kiismerik a neves focisták rúgásait…

Megnézte a kapcsolatot, hogy mennyi időt tölt el focistánk a kapuralövés előtt, és a tényleges eredmény között. Azt találta, hogy minél több időt töltenek el felkészüléssel, annál nagyobb az esélye, hogy berúgja a gólt:

Összesítve elmondható, hogy a “Sztárok” rosszabbul teljesítenek, ha tizenegyes rúgásra kerül a sor, még akkor is, ha a jobban képzett góllövők jobban teljesítenek, mint a kevésbé jó képességű társaik. A legnagyobb különbség a státusszal rendelkezők és a jövőben majd elismerést kapó játékosok között van. A képességeik ugyanolyanok, csak egy különbség van köztük: a jövő reménységeit a közönség még nem ismeri olyannyira, mint a “sztárokat, így feléjük ne irányul olyan nagy nyomás… Ehhez még hozzájárul az is, hogy a sztárokban már megvan a rutin, így gyorsabban reagálnak helyzetekre, ami sok esetben tök jó, de a büntetők esetében nem.

Mit lehet tenni a fenti jelenség ellen? Háát a környezeten sajnos nem tudunk változtatni, a sportolókon mindig is volt, és mindig is hatalmas nyomás lesz. A kutató egyéni felkészítést ajánl a “sztároknak”, ami az előkészítő rutinokat erősíti meg.

szerző: Kovács Kriszta sportpszichológus