A sportorvoslást itthon még mindig hajlamosak vagyunk az élsportolók ellátására, a sportalkalmasságra és a sportsérülések kezelésére szűkíteni. Ezzel azonban a szakma jelentős részét egyszerűen elveszítjük. A kérdés ezért nem az, hogy szükség van-e a sportorvoslás hagyományos feladataira. Természetesen szükség van. A kérdés az, hogy elegendő-e ezek összességét sportegészségügynek neveznünk.