A doppingolás és a rák kockázata
Megoszt
Bevezetés
A vázizomzat a rezisztencia edzésre és az aminosavbevitelre a fehérjeszintézis és a lebontás megváltoztatásával reagál a szövetnövekedés, vagyis az anabolizmus javára. Ezeket a válaszokat anabolikus tulajdonságokkal rendelkező hormonok indukálhatják, amelyek különböző útvonalakon keresztül képesek a fehérjeszintézist növelni és/vagy a fehérjebontást csökkenteni, miután a megfelelő receptoraikhoz kötődnek (1).
Az anabolikus androgén szteroidok (AAS), például a tesztoszteron és természetes vagy szintetikus analógjai által kiváltott izomtömeg- és/vagy teljesítménynövelés arra ösztönözte a sportolókat, hogy teljesítményfokozó szerekként használják őket a versenyelőny megszerzése érdekében (doppingszernek minősülnek!).
Az AAS mellett a fokozott izom-anabolizmus illegálisan különböző peptidhormonokkal, például a koriongonadotropinnal, a luteinizáló hormonnal, a növekedési hormonnal (GH) és az inzulinszerű növekedési faktorral (IGF-1) is elérhető. Annak ellenére, hogy a tesztoszteron és származékai használatát széles körben dokumentálták és vizsgálták, kevesebb figyelmet fordítottak más nem-androgén anabolikus szerek (NAA), például a GH és az IGF-I használatára.
A GH elősegíti a testi fejlődést a csontok hosszának és az izomtömeg a növelésével és a zsírszövet csökkentésével. Az IGF-1 a GH-val szinergiában működik, elősegítve az anabolizmust, csökkentve a testzsírt és a glükóz sejtekbe való bejutásának serkentésével energiát biztosítva. Azonban továbbra is ellentmondásos, hogy a GH fiziológiás dózisokban milyen mértékben lehet anabolikus hatású, és milyen lehetséges mechanizmusok közvetítik ezeket a hatásokat.
Ez a cikk arra összpontosít, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a NAA használatának a rák kialakulásával kapcsolatos hosszú távú kockázatára, tekintettel az IGF-1/GH tengely és a rák közötti erős fiziológiai/molekuláris kapcsolatra.
Az AAS és a NAA teljesítményfokozó szerként való használata
Az anabolikus szteroidokat a sportolók gyakran szájon át vagy intramuszkulárisan, „kúraszerűen” szedik az anabolikus hatások fokozása, a mellékhatások minimalizálása és a doppingellenőrzések pozitív eredmény kockázatának csökkentése érdekében: mindez a sportversenyek előtt több héten át történő, szájon át és intramuszkuláris úton történő váltakozó bevitelt jelenti. Függetlenül a sportetikától, nehéz tudományosan szembenézni az AAS sportban való használatának valódi hatékonyságával kapcsolatos problémával. A szakirodalom elemzése nem segít megoldani azokat a kérdéseket, hogy valóban hasznosak-e az izomtömeg edzésfüggő növekedésének előidézésében, és még inkább, hogy ez a növekedés felelős-e a teljesítmény javulásáért. Ez a bizonytalanság a kutatások módszertani hiányosságaitól (kevés eset, felületes statisztikai elemzés, a vizsgálati körülmények inhomogenitása) és a keresett hatások sokféleségétől (morfológiai vagy teljesítményelemzések) függ. Ennek ellenére több tanulmány is képes volt kimutatni a testtömeg, a testsúly és az erő jelentős növekedését azoknál a súlyemelőknél, akik az anabolikus szteroid kezelés alatt is folytatták az edzést (2).
Jelenleg férfiak milliói használják az AAS-t, és számos klinikai tanulmány szerint az AAS-t illegálisan használók mintegy 30%-nál függőség alakul ki. Ami az NAA-t illeti, a GH-t a testépítők és erőt ill. gyorserőt igénylő sportot űzők használják, mert nagyon hatékonynak tartják az izmok erejének és méretének maximalizálásában.
Az IGF-1-et egyes sportolók abban a hitben használják, hogy anabolikus hatásai fokozhatják a GH hatását. Az IGF-1 májban történő kiválasztását azonban a GH serkenti, és jelenleg nincs közvetlen in vivo humán bizonyíték arra, hogy az IGF-1 jelentősen növelné az izomtömeget (1).
A tipikus felhasználó férfi, sportoló, általában futballista, nehézsúlyú birkózó vagy súlyemelő (3). Az AAS-használat gyakorisága felnőtteknél 4–6%, serdülő férfi és női sportolók esetében (4) 1,5–3% között mozog, míg felnőtt testépítőknél 20–50% közötti. Más tudományos kutatások azonban azt mutatták, hogy az AAS használata a nem sportoló általános lakosság számára még nagyobb problémát jelent, mivel más rizikótényezőkkl (pl. kábítószer-használattal) is társul (2).
Az NAA káros hatásai
A GH-val való visszaéléssel kapcsolatos káros hatások az emberekben feltehetően hasonlóak az akromegáliában megfigyeltekhez, amelyek többek között magas vérnyomáshoz, karpális alagút szindrómához, cukorbetegséghez és neuropátiához vezethetnek. Ezenkívül más kóros állapotok, például ödéma, arthropátia és gynecomastia is előfordulhat. Az IGF-1 visszaélés legtöbb jellemzője nem különböztethető meg a GH visszaélés során kialakuló jellemzőktől, mivel az IGF-1 termelést elsősorban a megnövekedett GH szintek segítik elő. Rekombináns humán IGF-1 (rhIGF-1) beadása után azonban hipoglikémiáról, görcsrohamokról, állkapocsfájdalomról, myalgiáról, ödémáról, fejfájásról, megnövekedett máj- és vesetömegről, valamint megváltozott májfunkcióról számoltak be (1).
A GH/IGF-1 tengely és a rák közötti összefüggések
Az elmúlt évek kutatásai szeint a GH és az IGF-1 szoros kapcsolatban áll a sejtnövekedést befolyásoló képességgel, és feltételezik, hogy részt vesznek a rák kialakulásában és progressziójában. Számos epidemiológiai adat kimutatta, hogy a GH és az IGF-1 emelkedett szérumszintje, valamint az ezek útvonalainak felszabályozása úgy tűnik, hogy a rák kialakulásának és progressziójának minden kulcsfontosságú szakaszát módosítja; a fő mechanizmusok közé tartozik az apoptózis gátlása, a kezelésekkel szembeni rezisztencia, az angiogenezis indukciója és az áttétképződési folyamat, ami a különböző gyakori ráktípusok, például az emlő-, a vastagbél-, a tüdő- és a prosztatarák fokozott kockázatát eredményezi (5-9). Az IGF-1 aktiválja az intracelluláris jelátviteli utakat, kötődve a tirozin-kináz receptorához (IGF-1R), amely foszforilálja az inzulinreceptor-szubsztrát-1-et, ami viszont aktiválja a foszfatidil-inozitol-3-kináz (PI3K)/Akt/mTOR és Ras/Raf/mitogén aktivált protein-kináz (MAPK) útvonalakat (5). Az IGF-1 receptor (IGF-1R) aktivációja és intracelluláris kaszkádja döntő fontosságú a tumorsejtek átalakulásában és túlélésében, míg a normál sejtnövekedéshez csak részben szükséges. Ez a receptor ubiquitikusan expresszálódik a normális szövetekben és a hematológiai neopóliumok vagy szolid tumorok széles körében, mint például a prosztata-, emlő- és vastagbélrákban. Az IGF-1R aktiválása modulálja az apoptotikus folyamatot, ami a kaszpáz-inhibitorok vagy a Bcl-2 család tagjainak felszabályozásához vezet, növelve a sejtek túlélési arányát és a genetikai találatoknak való kitettségüket. Továbbá, az IGF 1R aktiválása során az IGF-1 és az IGF-1 izoformák a sejtek túlélésében, a kezelésekkel szembeni rezisztenciában és a telomerázok megnyúlásában szerepet játszó transzkripciós szabályozókat indítanak be, ami a rákos sejtek fokozott és korlátlan proliferációs potenciáljához vezet (10, 11). A GH/IGF-1 tengely az angiogenetikai mechanizmusban is részt vesz, növelve a vaszkuláris endotél növekedési faktor (VEGF) expresszióját; bizonyítékok arra utalnak, hogy ezt a folyamatot a MAP-kinázok jelátvitele közvetíti a vastagbélráksejtekben (12). Azt is megerősítették, hogy az IGF-1 részt vesz a VEGF overexpressziójában, in vivo kísérletben, egerekbe adagolt IGF-1 segítségével (13).
Klinikai vizsgálatok
Az AAS-használóknál a bilirubin, az alkalikus foszfatáz és a transzaminázok emelkedése a fő biokémiai változások, amelyek a vérben kimutathatók. Az adagolás elhúzódása hepatikus peliózis megjelenését okozhatja, amely a vér mikrociszták által jellemzett pre-tumoros elváltozás, amelyek felszakadása súlyos vérzéseket és morfofunkciós zavarokat idézhet elő. A daganatos formák nagyobb gyakoriságot mutatnak fiatal vagy fiatal felnőtt alanyokban, és szövettanilag hepatocelluláris karcinómaként jelennek meg. Összességében a súlyos májelváltozások kialakulásának kockázatát mindig kellően figyelembe kell venni, még akkor is, ha nincs megfelelő epidemiológiai vizsgálat olyan egészséges alanyokra vonatkozóan, akik doppingolás miatt hosszabb ideig használtak AAS-t (2). Számos epidemiológiai tanulmány vizsgálta a rák és a GH/IGF-1 megnövekedett szintje közötti lehetséges kapcsolatot. Az akromegáliában szenvedő, magas IGF-1-szintű betegek körében a vastagbélrák megnövekedett gyakorisága arra utal, hogy a GH/IGF-1 szerepet játszik a rák kialakulásában (14). Megfigyelték továbbá, hogy az emlőrákban szenvedő nőknél emelkedett a szérum GH-szint (15), az emlő- és prosztatarákos betegeknél pedig a keringő IGF-1 szintje emelkedett (16). Ezenkívül számos adat arra utalt, hogy nem zárható ki, hogy az étrend összetétele, az aminosavak magas fogyasztása és az izomtömeg növeléséhez szükséges magas fehérjetartalmú étrend tovább fokozhatja a GH/IGF-1 kezeléssel kapcsolatos potenciális rákkockázatot (17). Egyes tanulmányok a vastagbélrák és a Hodgkin-limfóma megnövekedett kockázatáról számoltak be a gyermekkorban növekedési céllal GH-val kezelt vagy felnőttkori pótló kezelésként GH-val kezelt betegeknél (18, 19). Ezeket a megállapításokat azonban más vizsgálatok még nem erősítették meg, és a jelenlegi nemzetközi megfigyelési adatok nem támasztják alá a rosszindulatú daganatok számának növekedését a rekombináns GH- vagy IGF-1-kezelést követően.
Következtetések
Összefoglalva, erős kísérleti in vitro bizonyítékok, valamint in vivo preklinikai vizsgálatok alátámasztják a GH és az IGF-1 lehetséges szerepét a rákban mechanisztikus szempontból. Még aggasztóbb az a tény, hogy epidemiológiai vizsgálatok is pozitív korrelációt mutatnak a GH és az IGF-1 szintje és a rákkockázat között. Továbbá a doppingolással összefüggő rákkockázat magasabb lehet, mint a hormonokat/növekedési faktorokat helyettesítő terápiaként alkalmazó betegeké: e bevett kezelésekhez képest a sportolók ugyanis hatalmas dózisokat szednek hosszú időn keresztül (20, 21). Ráadásul ezeket az anyagokat gyakran más legális vagy tiltott szerekkel együtt használják, és ez megnehezíti a lehetséges káros hatások, köztük a rákos megbetegedések számszerűsítését.
A cikk eredeti (angol nyelvű) változata az irodalomjegyzékkel együtt innen tölthető le!
Kövess minket itt is, ott is!