Kihívást jelentő vagy veszélyes? Mitől védjük meg és mitől ne a gyermekeinket?

Hihetetlenül nehéz segíteni fiatal sportolóknak, hogy megértse a különbséget a kihívást jelentő és a veszélyes, nem biztonságos helyzet között. Meg kell védenünk gyermekeinket a veszélytől, de nem feltétlenül kell megvédenünk őket a kihívásoktól, kellemetlenségektől. Fontos lenne, hogy a szülők megértsék: ahhoz, hogy a gyermekek fejleszthessék a felnőttkorban szükséges problémamegoldó készségeiket, rugalmasságukat, meg kell tanulniuk kezelni a kellemetlenségeket. Valójában az, hogy rendszeresen közbelépünk és megoldjuk minden problémájukat, hosszú távon még árthat is nekik.

Hogy segíthetünk a fiatal sportolóknak felismerni a különbséget a kihívást jelentő és a veszélyes helyzet között, hogy egyszerre fejleszthessék rugalmasságukat és elkerülhessék a veszélyt.

Értsük meg a szerepünket

A mi feladatunk, hogy megvédjük a gyermekeket, vagy legalábbis figyelmeztessük őket azokra a dolgokra, amelyek kárt okozhatnak nekik. Ha egy helyzet kényelmetlen, jellemzően úgy tekinthetünk rá, mint a gyermeke számára egy tanulási lehetőségre, amelyben segíthet neki dönteni a cselekvés módjáról, de végső soron hagyni kell, hogy ő legyen felelős a végeredményért. Egy veszélyes helyzet viszont valószínűleg a Mi beavatkozásunkat igényli a veszély elhárítása és/vagy a megfelelő hatóságok riasztása érdekében. Mindkettőhöz szükség van a Mi megértésünkre, empátiánkra és hitünkre.

Megérteni a veszélyes és a kihívást jelentő helyzet közötti különbséget

A kellemetlen helyzetet a fiatal sportolók nehezen tudják feldolgozni, de ez nem ugyanaz, mint a nem biztonságos.

Az egyik tevékenység, amit a sportolóknak a szüleikkel vagy az edzőjükkel közösen, csapatként kellene végezni, az az, hogy készíteni kell egy Venn-diagramot a veszélyes és a kihívást jelentő dolgokról, és nézzék meg, hol van átfedés a kettő között. Korán találjunk ki definíciókat mindegyikre, hogy a gyermekeink, sportolóink megértsék, mikor kell segítséget kérniük egy felnőttől. Ez a folyamat egyúttal párbeszédet is nyit, így amikor egy gyerek problémával fordul hozzánk, jobban meg tudjuk beszélni, hogy milyen lépéseket kell mindkettőnknek megtennünk. És persze győződjünk meg arról, hogy a gyermekeink tudják, hogy ha bármi olyan dolog van, ami miatt nem érzik magukat biztonságban, bármilyen problémával fordulhatnak Hozzánk.

Higgyünk a gyermekeinknek

Bíznunk kell a gyerekeinkben. Persze a gyermekek néha kitalálnak dolgokat. De alapesetben el kellene hinnünk, hogy az ő nézőpontjuk érvényes és igaz, mert így tudjuk biztonságban tartani a gyerekeket. Tehát, amikor a gyermekünk elmondja, hogy valami történt, vagy valamilyen érzést váltott ki belőle, alapértelmezésként inkább nézzünk utána a dolognak, minthogy azt mondjuk neki, hogy az érzései tévesek.

Veszély esetén lépjünk közbe

Ha mégis rendbe kell hoznunk egy veszélyes helyzetet, a szülők mindig beszélhetnek egy edzővel, vezetővel, más hatósági személlyel vagy a bűnüldöző szervek tisztviselőjével. De ezután ne próbálja meg eltitkolni a gyerekek elől, hogy mi történt. Gondolkodjunk el azon, hogy van-e valami a szituációban, amit a gyereknek meg kell tanulnia, hogy felkészüljön más problémákra a felnőttkorban. Nem leszünk mindig ott!

Ha például a gyermekünket a csapat egy másik játékosa zaklatja, lehet, hogy közbe kell lépnie, és beszélnie kell az edzővel. De utána el tudunk-e beszélgetni a gyerekünkkel arról, hogyan tudna legközelebb kiállni magáért?

A bizonytalan és a boldogtalan nem ugyanaz a dolog

Lépjünk közbe, ha a gyermek biztonsága veszélyben van – de ne próbáljunk meg minden sérelmet megoldani. Nem a felnőtt feladata, hogy a gyermekeket egy adott pillanatban boldoggá tegye. A mi feladatunk az, hogy segítsük a gyerekeket a fejlődésben. És nem tud fejlődni, ha valaki állandóan mindent helyrehoz helyette. Nem tanulhat semmit, nem próbálkozhat és nem vallhat kudarcot, nincs motiválva arra, hogy önmaga próbáljon meg változtatni valamin. Azáltal, hogy megpróbálunk változtatásokat elérni, hogy enyhítsük a kellemetlenségeket, valójában tanulunk és fejlődünk.

Használjuk a kényelmetlenséget tanulási eszközként

A kényelmetlenségek, a kellemetlenségek, a kihívást jelentő helyzetek kezelése olyan készség, amely a rugalmasságot építi, mert senki sem fejlődik, ha kényelmesen érzi magát. Ha a sportoló nem tudja kezelni a kihívásokat, akkor mindig ugyanabban a kényelmi szintben fog megrekedni. A kihívások kezelése jelentheti azt, hogy arra ösztönzi a gyermekét, hogy ne hagyja ott a csapatot, mert az edzésen nehezen megy neki, vagy azt, hogy segít neki feldolgozni egy problémát egy csapattársával, ahelyett, hogy egy másik klubba váltana.

A tanulságok

A felnőttek felelősek vagyunk a gyermekek biztonságáért, de fontos, hogy mind mi, felnőttek, mind a fiatal sportolók felismerjük a különbséget a veszélyes, nem biztonságos és a kihívást jelentő helyzetek között, hogy a sportolók szembe tudjanak nézni ezekkel a helyzetekkel, és megerősödve megoldják ezeket.

A cikk partnerünk, a TrueSport oldalán található írás szerkesztett változata.