Gyermeksportolók védelme: többdimenziós kihívás

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO – International Labour Organisation) 2020-as mérföldkőnek számító, a tisztességes munkáról a sport világában szóló fórumán hangsúlyozták, hogy a gyermeksportolók számára „különleges védelemre” van szükség, tekintettel a munkakörnyezetük intenzitására. Korlátozott beleegyezéssel a fiatal sportolóknak gyakran extrém fizikai edzéseket kell végezniük, ami súlyos vagy krónikus sérülések, rossz mentális egészség és esélyvesztés kockázatával jár.

A sport fontossága

Elméletileg a sport olyan környezetet biztosít a gyermekek számára, amely serkenti a fizikai növekedést és a pszichológiai fejlődést. A gyermekek jogairól szóló egyezmény (CRC – Convention on the Rights of the Child) minden olyan nevelést ösztönöz, amely elősegíti a gyermek szellemének, testének és tehetségének egészséges fejlődését (CRC 29. cikkely). A sport arra is ösztönzi a gyermekeket, hogy rendszeres testmozgásban vegyenek részt egy olyan világban, amelyet egyre inkább telít az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód. Ennek megfelelően a nemzeti egészségügyi hatóságok a szervezett testmozgást fegyverként használják a növekvő gyermekelhízás ellen (Demorest, 2004).

A szabadidősport mellett a sportmédia és a professzionális sportipar növekedése tengernyi lehetőséget teremtett a fiatal sportolók számára (Demorest, 2004). A gazdag sportbálványok által vezérelve a gyerekek egyre fiatalabb kortól vesznek részt intenzív, szervezett versenysportban (Maffulli, 2011). Ez az elmozdulás azt eredményezte, hogy a sport „játékból” „szakmává” vált (Jayanthi, 2013).

Ebben az új környezetben a gyerekekre nyomást gyakorolnak, hogy fejlesszék sportolói képességeiket, mint az anyagi siker elérésének eszközét – ami távol áll a múlt gondtalan játszótereitől (Jayanthi, 2013). Ráadásul megfelelő biztosítékok nélkül a sportoló gyermekek azt kockáztatják, hogy bántalmazás, gyermekkereskedelem, zaklatás és elhanyagolás áldozatává válnak. Egyrészt a sportipar a hírnév és a szerencse ígéretével csábítja a fiatal sportolókat. Másrészt anyagi haszonszerzés céljából kihasználja a tehetséges gyermekeket.

Az elmúlt évtizedben nőtt a lányok sportban való részvétele, a gyermekek edzésének intenzitása és időtartama, valamint a gyakorolt készségek nehézsége (Sabato, 2016). Csak az Amerikai Egyesült Államokban évente közel 40 millió gyermek vesz részt szervezett sportban; nem ritka, hogy már hatéves gyerekek is utaznak versenyekre, és hetente több mint tíz órát edzenek (Sabato, 2016). Ezek a hierarchikus rendszerek úgy vannak kialakítva, hogy a fiatal sportolókat tehetségük szerint minél korábbi életkorban elkülönítsék, lehetővé téve a szakértő felnőttek számára, hogy felismerjék és rendszeres edzésre járóvá tegyék a fiatal tehetségeket (Sabato, 2016).

A testmozgás általános előnyei ellenére elengedhetetlen, hogy a gyermekek ne legyenek kitéve olyan tevékenységnek, amely sérti az érdekeiket (CRC 3. cikkelye). A gyermekek jogaira vonatkozó megfontolásoknak minden más ösztönzőt felül kell múlniuk a fiatalok kizsákmányolása elleni védelem érdekében (Farstad, n.d.).

Fiziológiai kockázatok

A szervezett sporton keresztül történő túlzott testmozgás nem veszélytelen. Bár a gyermekjogi egyezmény 24. cikke támogatja, hogy a gyermekek „az elérhető legmagasabb szintű egészségi állapotot élvezzék”, a sportban dolgozó felnőttek és a gyermekek gyámjai gyakran figyelmen kívül hagyják a korai szervezett sportolás potenciálisan káros következményeit (Farstad, n.d.). Az intenzív edzés hajlamosíthatja a gyermek sportolókat a növekedés elmaradására vagy növekedésre, túlterheléses sérülésekre és más betegségekre, amelyek csak a gyermek későbbi életében jelentkezhetnek (Demorest, 2004). Ezek mind a gyermekek növekvő testére nehezedő túlzott nyomás következményei.

A kutatások kimutatták, hogy a fiatal lányok különösen érzékenyek lehetnek a növekedési sérülésekre az anatómiai tényezők miatt: hormonális fejlődés, izomerő és rugalmasság (Sabato, 2016). A kutatások még gyerekcipőben járnak, de a kialakulóban lévő bizonyítékok számos tényezőre utalnak, mint a gyermekkori sportsérülések előrejelzőire, beleértve az életkort, a játék szintjét, a fiziológiai fejlődést, az edzés volumenét és a fáradtságot (Sabato, 2016).

Ezeket a kockázatokat súlyosbítja a sporttal kapcsolatos stresszhatásokhoz – például a nézők vagy a bírók által a versenyeken gyakorolt nyomáshoz – kötődő étkezési zavarok lehetséges növekedése. Becslések szerint a műkorcsolyázók mintegy 35%-a szenved étkezési zavarokban (Farstad, n.d.). A sporttal kapcsolatos társadalmi nyomás a fiatal fiúkat a természetellenes izomzat felszedése, a fiatal lányokat pedig a kórosan soványnak maradás felé terelheti (Sabato, 2016).

Az egyik legnagyobb kockázati tényező, amellyel a fiatal sportolók szembesülnek, az, hogy nem képesek megérteni az intenzív edzés következményeit. Ez a gyerekeket a gyámjaik és az edzőik kezére teszi, akik maguk sem biztos, hogy elsődlegesen a gyermek érdekeit tartják szem előtt. A gyermekektől nem várható el, hogy megértsék, milyen módon befolyásolhatja a sport hosszú távú fizikai egészségüket – a szabályozóknak többet kell tenniük azért, hogy megvédjék a gyermekeket a túlzott aktivitástól. Kínában már ötéves korú gyermekeket választanak ki speciális sportiskolákba. Az Amerikai Egyesült Államokban a tízéves korú műkorcsolyázók naponta több mint három órát gyakorolnak (Farstad, n.d.).

A gyermekeknek joguk van a pihenéshez és a kötetlen szabadidőhöz (a gyermekjogi egyezmény 31. cikke). A szélsőségesen intenzív edzés az Egészségügyi Világszervezet alapszabálya szerint gyermekbántalmazásnak minősülhet (Farstad, n.d). Tudományos bizonyítékok támasztják alá ezt a tág meghatározást, egy svéd férfi és női focisták körében végzett vizsgálat közvetlen kapcsolatot mutatott ki a gyermekkori sportsérülések és a felnőttkori sérülések újbóli előfordulása között, különösen a térdízületel kapcsolatban (Sabato, 2016). A jogalkotóknak és a közigazgatási szerveknek többet kell tenni a gyermekek testi egészségének védelme érdekében a sportban a fizikai erőszak, sérülés, bántalmazás, elhanyagolás, rossz bánásmód vagy kizsákmányolás minden formája ellen (gyermekjogi egyezmény 19. cikke).

Pszichológiai veszélyek

A gyermek jogairól szóló egyezmény preambulumában említi a családi környezet fontosságát a gyermekek fejlődése szempontjából (CRC, 1989). A versenysportban való részvétel elszakíthatja a gyermekeket ettől a környezettől, akár részmunkaidőben a rendszeres intenzív edzéseken keresztül, akár teljes munkaidőben a sportiskolák és akadémiák lakóiként (Farstad, n.d.). A túlterhelő sportkörnyezetek megakadályozzák, hogy a gyermekek más gyermekkori tevékenységekben, például a barátokkal való társas érintkezésben, játékban vagy pihenésben részt vehessenek (Farstad, é.n.d.). Ezeknek a tevékenységeknek a hiánya sértheti a gyermek egészséges fejlődését.

A pszichológiai károkat maguk a sportkörnyezetek is okozhatják a gyermekeknek. A gyámok és az edzők gyakran túlzott teljesítménykényszert gyakorolhatnak a gyermekekre (Sabato, 2016). Ahol ez nem így van, ott is fennáll a veszélye annak, hogy a gyerekeket a sportban zaklatják, a csapattársak és az edzők érzelmi bántalmazzák, és a magas stressz-szinthez kötődően általában csökken a jó közérzetük (Sabato, 2016).

Ha a gyerekeknek sikerül is sértetlenül túlélniük ezeket az akadályokat, akkor is fennáll a kiégés valós kockázata, amely az elit sportolói szint elérésére irányuló pszichológiai nyomás állandóságából fakad (Sabato, 2016). A kiégés bizonyítottan összefügg a krónikus érzelmi stresszorokkal, és összefüggésbe hozható a sportolási képességek megítélésével és a teljesítményre adott reakciókkal (Sabato, 2016).

A sportban növekvő pszichológiai nyomás gyökere kereskedelmi jellegű. A gyermek elit sportolókat felnőtt helyzetekbe kényszerítik, és arra kényszerítik őket, hogy természetellenes életkorban érjenek és fejlődjenek, hogy megfeleljenek a sportipar gyors növekedésének (Demorest, 2004).

Pszichológiai nyomás is nehezedhet egy gyermekre. A gyámok és az edzők negatív önképet táplálhatnak és érzelmileg bántalmazó kapcsolatokat ápolhatnak (Sabato, 2016). A növekvő digitális korban a közösségi média szélesebb körű kritikának teszi ki a gyerekeket – a nagyobb sikerrel nagyobb nyilvánosság is jár -, és ezzel egyidejűleg megszűnik az otthon hagyományos „biztonságos tere”.

A továbblépés útjai

A kialakulóban lévő és a meglévő kutatások elegendő bizonyítékot szolgáltatnak a gyermeksportolók fizikai és mentális jólétének alaposabb elemzéséhez. Most már lehetséges a fiatal sportolókra leselkedő ismert kockázati tényezők kodifikálása és elemzése, valamint a gyermekek e kockázatoknak való kitettségének nyomon követése.

Az új tanulmányoknak egy lépéssel tovább kell lépniük, és arra kell törekedniük, hogy alapadatokat hozzanak létre a sportban alkalmazott fizikai és mentális ártalmakat megelőző intézkedések hatékonyságáról (Sabato, 2016). Ez többek között magában foglalhatja a fizikai egészség monitorozására szolgáló technológia alkalmazását, az önbecsülést erősítő mentális tréninget, a sportoláshoz szükséges védőfelszereléseket és a szabályok módosítását (Sabato, 2016).

A jobb adatokkal és a kialakulóban lévő legjobb gyakorlatokra vonatkozó bizonyítékokkal felvértezve a sportvezetőknek és a jogalkotóknak gyorsan kell lépniük a sportban történő változtatások végrehajtása érdekében. A sportipar kereskedelmi sikere az általa kizsákmányolt gyermekektől függ. Az egyensúlynak mindig a gyermekek javára és a teljes körű emberi jogok betartása felé kell billennie.

Forrás: A cikket Vanessa Cezarita Cordeiro, az angol nyelvű eredetije a HUMANIUM oldalán jelent meg 2022-ben.

Irodalom

• Demorest, R., Landry, G. (2004). “Training issues in elite young athletes.” Retrieved from Current Sports Medicine Reports, accessed on 18 June 2022.
• Farstad, S. (n.d). “Protecting children’s rights in sports: The use of minimum age.” Retrieved from University of Nottingham, accessed on 18 June 2022.
• Jayanthi, N., Pinkham, C., Dugas, L., Patrick, B., LaBella, C. (2013, May 5). “Sports specialization in young athletes.” Retrieved from National Library of Medicine PMC PubMed Central, accessed on 17 June 2022.
• Maffulli, N., Pintore, E. (2011, July 10). “Intensive training in young athlete.” Retrieved from British Journal of Sports Medicine, accessed on 18 June 2022.
• Sabato, T., Walch, T., Caine, D. (2016, August 31). “The elite young athlete: strategies to ensure physical and emotional health.” Retrieved from National Library of Medicine PMC PubMed Central, accessed on 17 June 2022.