Orr- és állkapocs törések – sportsérülésekről röviden

Kiváltó okok

Az orr- és állkapocscsont-törések leggyakrabban a kontakt sportok során fordulnak elő. Ezeket az arcot érő közvetlen, erőteljes ütés okozza.

Diagnosztika

Az orrtörés a fájdalom és érzékenység, a vérzés és az orr fokozott mozgathatósága alapján azonosítható. Jellemzően az orr elmozdulása, deformitása is megfigyelhető. Az állkapocstörést szenvedett sportolónak fájdalmas és duzzadt az állkapcsa, és nehezen nyílik a szája. A sportoló nehezen beszél, és gyakran meglazulnak vagy kiesnek a fogai. Jelentős lehet az arc torzulása. A kontakt sportok tompa traumája más szájsérüléseket is okozhat, például amikor az ajkak és az íny erősen összenyomódik a fogakkal. Ha tompa trauma éri a szájüregben, szakadás és néha fogak kiesése lehet a következmény.

Kezelés

Az orrtörés kezdeti kezeléseként nyitva kell tartani a légutakat szívással, pozicionálással és a vérzés megfékezésével. Ha nincs társuló koponya- vagy nyaktörés, a sportolót előre döntött helyzetbe kell helyezni, hogy elkerüljük a vérnek a torokba történő lefolyását. Ha a sportoló eszméletlen, először a nyakat kell rögzíteni, mivel a hátsó fej- és nyaki gerinc sérülései gyakran társulhatnak orrtörésekkel. Az orrlyukakat be lehet csípni (vagy az orr mellé helyezett mutatóujjakkal közvetlen nyomást lehet gyakorolni) a vérzés megfékezése érdekében, kivéve, ha az orrból tiszta folyadék folyik, ami koponyatörésre utal. Hideg borogatást kell alkalmazni, hogy csökkentsük a terület vérellátását.

Az állkapocscsonttörés kezdeti ellátásaként szabadon kell tartani a légutakat és be kell kötözni a sebet. Az alsó állkapcsot az alá helyezett, a fej tetejére tekert és a fül fölött csomóba kötött kendővel vagy pánttal kell megtámasztani és rögzíteni. A sportolót ezután a sürgősségi osztályra kell szállítani, hogy szájsebész kiértékelje a sérülést. Ha a fogak elmozdultak, azokat óvatosan el kell távolítani a légutak elzáródásának elkerülése érdekében.

Visszatérés a sporthoz

Orrtörés esetén, miután az orrcsontok meggyógyultak és a légutakat sebészeti beavatkozással vagy anélkül megnyitották, a sportoló körülbelül hat hét múlva térhet vissza a játékhoz. A sportolónak a szezon hátralévő részében védőmaszkot kell viselnie. Állkapocscsonttörés esetén, amint az állkapocs meggyógyult, és a sportoló szájsebésze engedélyezte, hogy visszatérhessen a játékhoz, a sportolónak szájvédőt kell viselnie a visszatérő sérülések megelőzése érdekében. Szájvédőt kell viselniük azoknak a sportolóknak is, akik más szájsérülést szenvedtek.

Forrás: Berkes I.: “A sportorvoslás alapjai. Sportsebészet” (OSEI, 1998) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)