Sportoló nők – a férfi edző szemével

Rögtön az elején szeretnék mindenkit megnyugtatni és leszögezem: ahhoz, hogy mi férfiak megismerjük és megértsük a nők lelkét, egy teljes élet is kevés és valószínűleg nem férfinek kellett volna ahhoz születni. Hogy mégis veszem a bátorságot, ehhez talán az adja az erőt és némileg a magyarázatot is, hogy több mint hatvan éve dolgozom nőversenyzőkkel. Számtalan élsportoló nőtt fel a környezetemben, számtalan élsportolónak asszisztáltam a fejlődéséhez, ahhoz, hogy kezdő kortól az élsportolói létig jusson el. Most nem csak az élsportolói életszakasz tapasztalatairól fogok beszélni, hanem az addig megtett út sajátosságairól, lehetőségeiről és buktatóiról is, a női lélek, a nőkkel való bánásmód, érintkezés sajátosságairól, amelyeknek meghatározó szerepe van abban – ha az egyéni képességek megvannak – hogy egy nő eljusson az élsportolói státuszig. Ehhez a muníciót elsősorban az adta, hogy 19 éves egyetemista korom óta – 1951 óta – lényegében nőkkel, női csapatoknál dolgozom edzőként. Életkoromból adódóan voltam a férfi, a tanár, a barát, a szülő, és a nagyszülő, és a felnőttek öltözőjében időnként még nőiesítve is voltam. Természetesen a tapasztalataim, az ebből levont következtetéseim, bármennyire is általánosnak tűnnek, be kell vallanom, hogy mégis szubjektívek, hiszen az enyémek, és ráadásul egy férfi szeme, gondolkodásmódja, indukálta azokat.

Elöljáróban azt is el kell mondanom, még ha valaki ezt nem is fogja észrevenni majd a következő néhány percben, hogy nagyon elfogult vagyok a női sportot illetően. Nagyon becsülöm a női sportolókat, amit elsősorban a sok év döntően pozitív tapasztalata, a nőkkel együtt elért sportsikerek táplálnak, és nem utolsó sorban, hogy az edzések és versenyek során nap mint nap látom, hogyan küzdenek meg a nők a problémáikkal. Ezért különösen nagyon érzékenyen reagálok egyes férfi edzők és vezetők lekicsinylő véleményére, ami a nők sportjára vonatkozik. Olyanokra például, hogy az adott sportág az már nem az, ha nők űzik, hogy a nők által nyújtott teljesítmény sok esetben nem élsportolói teljesítmény, hogy a nőknek a jó eredményeket nagyon könnyű elérni, mert hiszen a női sport szintje nagyon alacsony.

Azt gondolom, ez így nagyon igazságtalan. Nem azért, mert nem nyilvánvaló, hogy a férfiak spotja a sportágak döntő többségében magasabb teljesítményű, magasabb színvonalú, hanem azért – úgy vélem – mert bizonyos helyzeteket, különbségeket nem veszünk figyelembe, amikor összehasonlítjuk a teljesítményeket. Ha a nők társadalmi helyzetét, szociális helyzetét, az alkatból, a testfelépítésből, a biológiai folyamatokból, a lelki tényezők szerepéből eredő különbségeket vesszük figyelembe, akkor ez az összehasonlítás semmiképp nem lehet reális. Nyugodtan mondhatom, a sok évtizedes edzői tapasztalatom alapján igaz az, hogy a nőknél az élsportolói szint eléréséhez, ahhoz a szinthez, amit az élsportolói szint jelent, sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni – elsősorban a tradicionális sportágakban – mint amennyit a férfiaknak kell az ő szintjük eléréséhez kell tenni.

Néhány különbségről fogok még beszélni, nem feltétlenül azért, hogy az összehasonlítás realitását növeljem, hanem elsősorban azért, hogy érzékelhetővé váljon, főleg egy férfiedzőnél, hogy mit kell másképp tenni a nőkkel foglalkozó edzőknek, mint a férfiakkal foglalkozóknak. Mit jelent az, hogy a nőkkel másképp kell bánni? Miért és mit tehetnek a nők saját teljesítményük és megítélésük javításában?

Első helyen a társadalomban és a családban betöltött hagyományos szerepről kellene beszélni, de ennek csak egy aspektusát említem, s ez az anyai szerep. Mert mindenképpen azzal kell számolni, hogy az anyai szerep a nők sportolói pályafutásának az értékes szakaszát meglehetősen lecsökkenti. Pontosabban ezért, több évtizeddel ezelőtt kezdtem harcolni saját sportágamban is, és másutt is, hogy korán kezdjük a sportolást. A korai kezdés – 6-8 éves kor – és a korai szakosítás mellett törtem lándzsát. Elsősorban azért, mert úgy gondoltam, hogy ez a tény önmagában kitolhatja azt az életszakaszt, amelyben a sportoló nő eredményesen sportolhat. És nem csak erről van szó. Hanem arról is, hogy ha korábban kezd valaki, akkor korábban elérhet olyan sportbeli teljesítményt, amely esetleg kitolja a férjhezmenetelt, a gyerekszülést, és hozzásegíti a női sportolót, hogy a legtermékenyebb korszakában hatékonyan tudjon foglalkozni a sporttal. Ez önmagától nem megy, ehhez segítségre van szüksége a nőknek. Nem csak saját családjától, a társától, a párjától, hanem a sportbeli közegtől is. Az edzőtől, a sportvezetőtől, a sporttársaitól, akik mind hozzásegíthetik ahhoz, hogy lehetősége nyíljon és érdemes legyen sporttevékenységet végezni. Sok mindent kell annak érdekében tenni, hogy a nők szülés után visszatérhessenek. Tehát nem csak arról van szó, hogy toljuk el a szülést, a családalapítást, hiszen az előbb-utóbb megtörténik. Gyakorlatilag fizikai akadálya nincs egyébiránt annak, hogy egy nő szülés után visszatérjen, hiszen számos ilyen európai, sőt világszintű játékosom, klasszisom volt: Magos Judit, Kisházi Beatrix, Szabó Gabriella, Oláh Zsuzsa, akik szülés után visszatértek és meglehetősen jó eredményeket, Európa Bajnokságot nyertek, világbajnokságokon érmeket szereztek, s még sokáig sportoltak aktívan.

Beszéltem előbb a – szükség szerinti – segítségről. A családi segítség mellett sok más segítség is kell. Ezért a saját klubomban gyermekmegőrzőket létesítettünk, járókát állítottunk be, és nagyszámú játékos, szülő közreműködött ebben, vigyázott a gyerekekre egészen addig, míg az anyuka nyugodtan sportolt. A segítségről nem csak beszélni kell, hanem tenni is kell valamit annak érdekében. Szó esett a bizalomról. Nos, ebben a tekintetben is sokat jelent a bizalom. Egy edzőnek az edző – játékos kapcsolatban a nőknél, a női sportolóknál fokozottabb szerepe van a bizalomnak. Ezt saját tapasztalatomból is le tudom szűrni, hiszen sikerült ezekkel az él-játékosokkal – és a nem él-játékosokkal is – egyébként olyan kontaktust teremteni, ami lehetővé tette még annak megbeszélését is a csapaton belül, hogy ki mikor szüljön, mikor jöjjön a gyerek. Azt gondolom, hogy ez borzasztóan fontos minden sportolónál, de a női lélek miatt a nőknél sokkal fontosabb a közvetlen kontaktus az edzővel, mert sokkal inkább igényli saját személyes problémáinak a megbeszélését. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a közeli, nagyon közvetlen kontaktus veszélyeket is rejt magában. Különösen a férfi edzők szempontjából. Nagyon vigyázni kell, hogy senkivel szemben ne lépjen át az edző bizonyos határokat. Nem csak saját maga miatt, hanem azért is, mert a csapaton belül az összes többi játékos is nő, és a határokon túlmenő kapcsolat, azt gondolom, negatívan befolyásolhatja az edzőnek a többi nővel való kapcsolatát.

Beszélhetnék még itt a testi felépítésből, a biológiai folyamatok különbözőségéből eredő kérdésekről, de azt gondolom, a probléma megértéséhez ez már nem szükséges. Egy dologra azonban szeretnék kitérni – a testfelépítés, illetve az alkati különbségekből arra a tényre, amely alapvetően befolyásolja férfi és női teljesítmények közti különbséget, elsősorban azokban a sportágakban, ahol az erő és a gyorsaság dominál. Ez a férfi és a női testben lévő izomtömeg nagysága közötti különbség. Nem csak a teljesítménykülönbségre, hanem arra a veszélyre is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a különbség egy állandó késztetést is jelent az edzőnek arra, hogy ezt a különbséget megszüntesse. Mégpedig olyan módon – ahogyan sajnos azt sokan teszik – hogy ezt a különbséget mesterséges eszközökkel csökkentsük, tüntessük el, erősítsük meg a nőt olyanra, mint egy férfi, és akkor olyan teljesítményt fog nagyjából nyújtani. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb veszély. Így a nőkkel foglalkozó edzőknek tudomásul kell venniük, hogy van egy határ ebben a tekintetben, és ezt a határt semmiképpen sem szabad túllépni. Mert ha ezt a határt túllépjük, akkor a nő már nem lesz nő. Én, mint férfi is, és mint edző is meggyőződéssel vallom, hogy nincs olyan sportteljesítmény iránti vágy, nem lehet olyan cél, amely azt eredményezi, hogy veszélyeztesse a nő egészségét, a nő karakterét. Bármennyire is lehetne beszélni még ezekről a különbségekről, amit említettem, de el kell ismernem, mint edző, hogy az edzői magatartás szemszögéből a nőknél a lélektani tényezőket kell elsősorban előtérbe helyezni. Mert a nők egész életvitelében magatartásában, sportolói eredményességében sokkal nagyobb szerepet kap, mint a férfiakéban. Kicsit most félve mondom – a sértés szándéka nélkül – hogy érzelmi életük labilisabb, hangulatuk, kedélyállapotuk változóbb, hullámzóbb, mint a hasonló korú férfiaké.

Szerelem. Tapasztalatom, hogy a fiatalabb, de még az idősebb hölgyek esetében is , amikor eljön a szerelem, főleg kamaszkor után, akkor egy lánnyal sokkal nehezebb bírni, sokkal inkább befolyásolja ez a sportteljesítményt, mint egy fiúnál. Azt láttam, hogy a fiú viszi magával a lányt, és nem a lány viszi magával a fiút és ez érvényesül a sportteljesítménynél is, az edzési magatartásban, gondolkodásmódban. Erre különösen kell figyelni egy edzőnek, és ebben segíthet, ha olyan bizalmi viszony alakul ki az edző és játékosa között, amelynek eredményeként az ilyen jellegű problémákat képesek megbeszélni.

A nők között talán dominánsabb a szubjektívizmus, a féltékenység, az intrika. Erre figyelni kell, mert az egymással szembeni toleranciának a hiánya csapaton belül gyakran okoz problémát. Ezt azért kell megemlítenem, mert egy férfiedzőnek könnyebb megvalósítani a fegyelmet, a hatalmon alapuló fegyelmet a nők között. A nők fegyelmezettebbek, de sokkal nehezebb hatni rájuk, nehezebb befolyásolni az egymás közötti viszonyukat és az öltözői hangulatot. Abból is adódóan, hogy az edző általában nincs ott.  Sok problémát okozott ez, és dilemmát, hogy az ember mikor avatkozzon be ezekbe a konfliktusokba, amelyek egy női öltözőben és női csapatnál óhatatlanul jelen vannak. Arra jutottam, és tudom tanácsolni mindenkinek, hogy mindaddig, amíg ezek a konfliktusok az egyén és a csapat szereplését nem befolyásolják lényegesen, addig az edzőnek nem szabad fellépni diktátorként, döntőbíróként, nem szabad úgy gondolnia, hogy neki kell elrendezni minden konfliktust.

Érdekes, hogy a nők, miközben jogosan és eredményesen harcolnak minden fórumon a női egyenjogúságért és azért, hogy a nők megfelelő szerepet kapjanak a társadalom minden területén, az egymás közötti viszonyokban mégis gondok vannak. Ugyanúgy, mint a munkahelyen, azt tapasztaltam, hogy a sportban is nehezebben viselik el a nők az alá és fölérendeltségi viszonyokat, mint a férfiak. ebből adódik, hogy kevés női edző van, nem csak Magyarországon, hanem a nemzetközi élvonalban is. Pedig normális dolog lenne, hogy női csapatoknál, női versenyzőknél élvonalbeli női edzők legyenek. Sokkal könnyebben megérthetik egymást. Ellenben személyes tapasztalatomból mondom, borzasztóan nehéz ügy volt, meglehetősen nagy erőfeszítésembe került, hogy a játékos pályafutásukat befejező, felsőfokú végzettségű európai sztárjátékosokat bevigyem a saját egyesületembe úgy, hogy saját volt csapattársai elfogadják.

Azt gondolom, hogy a nőknek nem csak azért kell harcolni, hogy mások, a férfiak, a társadalom minden rétege elfogadja őket, hanem maguknak is sokat kell tenni annak érdekében, hogy saját magukat elfogadják. Lehet, ez a sok évszázados férfiuralomnak a következménye és a maradványa, de gyakorlatilag ezt a belső késztetést csak saját maguk tudják megszerezni, és a férfiaktól ehhez legfeljebb némi támogatást tudnak kapni.

Van még néhány dolog, amit a különbségekről szeretnék mondani. A nők általában érzékenyebbek a változásokra. Nehezebben alkalmazkodnak a megszokottól eltérő körülményekhez. Ezért egy edzőnek fiatal kortól arra kell törekednie, hogy eltérő körülmények között, eltérő ellenfelekkel, eltérő helyszíneken versenyeztesse a nőket, a hátrányokat fiatal korban igyekezzen mérsékelni, hogy mire élsportolói szintre kerülnek, ezek a hátrányok ne jelentkezzenek túlságosan nagy súllyal.

A nők viszont sokkal szorgalmasabbak, mint a férfiak és fegyelmezettebbek is. Ezt az is előidézi, hogy a nőknél a monotónia tűrés szintje magasabb. Ebből adódóan a nőkkel több munkát lehet végeztetni, ami főként azoknál a feladatoknál előny, amelyek nagyon bonyolultak. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy az improvizációs képessége a nőknek alacsonyabb. A női játék sokkal inkább épül sablonokra, panelokra, begyakorolt elemekre. Ebben a monotónia tűrésük, a szorgalmuk, az, hogy hosszabb edzési tartamra is készek, nagy segítséget jelent.

A női élsportban természetes dolog – és az is kell legyen – a férfiak közreműködése edzőpartnerek, segítők személyében, mert az adott szinten a férfiak képesek magasabb teljesítményre késztetni a nőket. A férfiaknak ez a segítsége kötelesség is, már csak morális okból is, mert a férfiaknak döntő szerepe van abban, hogy a női sport a férfihez képest elmaradott, s vonatkozik ez a megállapítás a társadalom más területeire is.

Az utóbbi időben azért van jelentős fejlődés a nők társadalmi helyzetében, szerepvállalásában, így a női sportban is, ha az még nem is elegendő. De hogy honnan indult el a női sport, amíg eljutott idáig, azt nagyon jól jellemzi egy olyan cikkrészlet, amely 1913-ban Angliában jelent meg, egy akkor meghatározó orgánumban, a nők sportjára vonatkozóan, és amely nagyon jól tükrözte annak az időszaknak a felfogását a női sporttal kapcsolatban. Igyekszem idézni:

 „Az egyetlen sport, amely fejleszti a női testet, az az egyértelmű házimunka, amely megmozgatja izomzatát. Nincs jobb eszköz a lábak edzésére a meghízás ellen, mint a gyakori lépcsőjárás. A legjobb eszköz a mellkas fejlesztésére felmosni a padlót. A söprés erősíti a lapocka izmait, a vizes vödör pedig erősítő gyakorlat. Egy óra a mosóteknő mellett többet ad, mint teniszezni löncs után. A tésztadagasztás pedig kiválóan fejleszti a nők felső végtagjait.”

Remélem, nem kell újabb száz évnek eltelnie, hogy a most még nagyon sokszor elhangzó, a női sportot lekicsinylő vélemények és magatartások majd ehhez hasonlóan anakronisztikusnak tűnjenek. Az utóbbi években végbemenő kedvező változások erre reményt nyújtanak ugyan, de még sokat kell tenni mindkét nemnek ennek érdekében.

Dr. Ormai László mesteredző

A cikk eredetije a Magyar Edző folyóírat 2017/02-es számában jelent meg!