Szalagsérülés, csonttörés a sportban

Egyre többen folytatnak aktív életmódot és sportolnak egészségük megőrzése érdekében. Sajnos azok, akik túlterhelik magukat, vagy helytelen edzésmódszereket folytatnak, sérüléseket is szenvedhetnek.

Szalagsérülések

A szalagok elszakadhatnak a csonton levő tapadásuknál vagy az állományukban. A sérülés típusa attól függ, hogy a szalagot milyen mértékű terhelés érte. Nagy sebességű mozgás közben bekövetkező traumánál a szalag állománya károsodik, kis sebességűnél csontos kiszakadás jön létre. A szalagsérülés függ az erőhatás irányától és az ízületnek a sérülés időpontjában elfoglalt helyzetétől. A szalagszakadások a sérülés súlyossága szerint osztályozhatók és kezelhetők, amit a következő táblázat szemléltet:

Törések

A csonttörések általában direkt ütés következtében jönnek létre, de szalagsérülésekkel együtt is kialakulhatnak ún. csontos-kiszakadások formájában. Nagyon fontos, hogy figyeljünk a trauma helyétől távolabb jelentkező fájdalomra is, ugyanis sokszor az erőhatás a sérülés helyétől távolabb hoz létre csontsérülést. Például nyújtott kézre eséskor claviculatörés következhet be. A törés jellemző tünetei a hirtelen fájdalom, a nyomásérzékenység és a duzzanat. Alakváltozás vagy instabilitás azonban nem alakul ki minden esetben. Mindig alaposan meg kell vizsgálni a sérülés felett a bőrt, mivel egy esetleges nyílt törés kezelése debridement-et, irrigációt és parenteralis antibiotikum adását teszi szükségessé az osteomyelitis megelőzése érdekében. A konzervatív kezelés általában 6-8 hétig tartó rögzítésből áll. A műtéti beavatkozás során fedett vagy nyitott repozícióra és lehetőség szerint stabil belső vagy külső rögzítésre kerül sor. Az ízületi mozgás és az atrófia megelőzése céljából korai mobilizáció javasolt. A rehabilitáció feladata a zavartalan mozgásképesség és az eredeti izomerő helyreállítása, s csak ezután engedélyezhető a sportba való visszatérés.

Fáradásos törések

A fáradásos törések abban különböznek a traumás törésektől, hogy esetükben a fraktura ismétlődő, a csont erősségét és fiziológiás remodellációs képességét meghaladó terhelés hatására jön létre.

Ép csontozatú egyénekben ezek a törések a korábbitól eltérő vagy minden átmenet nélküli, nagyon megerőltető terhelés következtében alakulnak ki. Gyakran fordulnak elő fáradásos törések Paget-kór, hyperparathyreodismus, osteoporosis, rheumatoid arthritis és röntgenbesugárzás esetében. Ilyenkor a kórosan elváltozott csontokra ható relatív normál stressz is elegendő lehet a fractura létrehozására.

Nem ritkák fáradásos törések olyan műtéti beavatkozások után, amelyeket követően biomechanikai változások jönnek létre, és ennek következtében fokozott erőbehatás éri az ép, vagy esetleg pathológiás csontot.

A kórelőzmény felvételekor különös figyelmet kell fordítani a terhelés módjában, intenzitásában és gyakoriságában bekövetkezett változásokra, továbbá a sporteszközök (pl. a futócipők) állapotára. A kikérdezéskor a betegek gyakran panaszkodnak terhelés hatására jelentkező, de pihentetésre megszűnő fájdalomról. Gyakori tünet az érintett terület lokális nyomásérzékenysége. Rendszerint egy kisebb csomó is tapintható a fáradásos törés helye felett. A fájdalom lokalizációja általában jellemző a terhelés típusára. A korai röntgenfelvételek általában negatívak, s csak 2-17 héttel a fájdalom megjelenését követően mutatják a fáradásos törés jeleit. A szcintigráfia azonban már a korai stádiumban is pozitív, amikor is egy ovális, jól elhatárolt halmozódás látható a cortexben.

Differenciáldiagnosztikai szempontból compartment-szindróma, osteomyelitis, eosinophil granuloma, osteoid osteoma és malignus csonttumor jöhet szóba. Ezek az elváltozások rétegfelvételekkel, komputertomográfiával és mágneses rezonancia vizsgálattal különböztethetők meg a jóval gyakoribb fáradásos törésektől. A megismételt röntgenfelvételek segítségével rendszerint a törésgyógyulást jelző callus mutatható ki.

A kezelés az érintett terület pihentetéséből és az aktivitás módosításával kezdődik. A fáradásos törés kiújulásának megelőzése érdekében alapvető fontosságú a kiváltó okként valószínűsíthető sportmozgás elemzése és az edzéseknek a fájdalom megszűnte után való fokozatos megkezdése. A terhelésre visszatérő fájdalom egy esetleges refractura valószínűségére figyelmezteti a sportolót és orvosát. Bizonyos esetekben, például a csípő fáradásos törése esetén az elmozdulás és az avascularis necrosis megelőzése céljából, műtétre is sor kerülhet.

A sportképesség helyreállása

A sportsérülések kezelését követően kulcskérdés a sportképesség helyes megítélése. A sportképesség szempontjából minimális követelmény a gyulladásos tünetek megszűnte, a fájdalommentesség, az érintett testrész zavartalan mozgása. További kritérium, hogy objektív mérés alapján a sérült végtag izomerejének el kell érni a nem sérült oldal erejének 80-90 %-át. Ezeken felül még két kérdés megválaszolása szükséges: Megfelelőek-e a sportoló sportspecifikus funkciói és lelkileg is felkészült-e a visszatérésre?