Betöltés

Mit keresel?

Aktív fiatalok Slider Sportszülők Utánpótlássport

Mit tehetnek az edzők, hogy megvédjék az utánpótlás sportolókat a szexuális visszaéléstől

Megoszt

Íme 10 tipp, amit minden edző megtehet, hogy megóvják az utánpótlás sportolókat a szexuális visszaéléstől:

  1. Magunknak kell példát mutatnunk a tiszteletről, és inkább előbb, mint utóbb közbelépnünk, hogy megállítsuk a tiszteletlen vagy zaklató viselkedést. Tegyük fel, hogy valaki megbámul valakit, és durva megjegyzéseket tesz a kinézetére. Ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynánk, szólhatunk akár közvetlenül abban a pillanatban, akár később négyszemközt. Azzal, hogy megállítjuk az aprónak tűnő problémákat, segíthetünk megelőzni, hogy ezekből nagyobb problémák alakuljanak ki.
  2. Emlékeztessük a fiatalokat, hogy „mindannyiunknak JOGUNK van arra, hogy biztonságban és tisztelettel bánjanak velünk – és FELELŐSSÉGÜNK, hogy biztonságosan és tisztelettel viselkedjünk magunkkal és másokkal szemben”. Legyünk mi is és a csapatunk is tisztában a beleegyezés és a határok biztonságára vonatkozó szabályokkal. Érdemes lenne minden szervezetnek, hogy a következő meghatározást alapelvévé tegye: „Legyen a figyelem vagy a játék, a szórakozás vagy a szeretet kimutatása érdekében történő bármilyen érintés minden egyes személy egyéni választása, döntése (beleegyezése), és ez csakis biztonságos, a felelős felnőttek által engedélyezett módon történhessen, és ez soha ne legyen titok.
  3. Akárcsak más tevékenységeknél, az emberek nagyobb valószínűséggel emlékeznek arra, hogy mit kell mondaniuk vagy tenniük egy kellemetlen helyzetben, ha már begyakorolták. A szabályok megbeszélése mellett adjunk lehetőséget a fiataloknak arra, hogy begyakorolják, hogyan maradjanak ilyen helyzetben is tudatosak, hogyan szabjanak határokat, hogyan kérjenek bocsánatot, hogyan védjék meg az érzéseiket, hogyan kezeljék az érzelmi kiváltó okokat, hogyan távozzanak és hogyan kérjenek segítséget. Ezeknek a készségeknek az elsajátítása segít megelőzni és megállítani a bántalmazó viselkedést, történjen akár a felnőttek, akár a kortársak részéről.
  4. A készségek bevezetése és begyakorlása nem kell, hogy sokáig tartson. Már heti egyszeri ötperces, abúzus elleni biztonsági gyakorlat is óriási változást hozhat. Mindenki gyakorolja be ezeket a reakciókat úgy, hogy pl. felemeli a szavát, és nyugodt, magabiztos hangon megismétli pl. az olyan egyszerű mondatokat, mint: „Állj! Ez így nem biztonságos!”. … „Elnézést, de így kényelmetlenül érzem magam.” … „Nem tartom titokban a problémákat.„ Vagy megismételheti a biztonsági szabályokat, például: „Semmilyen érintés nem lehet titok”. Emlékeztesd őket, hogy: „A testtel és a hanggal való gyakorlás segít az elmédnek emlékezni arra, hogy ezeket a készségeket a való életben is használd”.
  5. Ezek begyakorlása egy kis plusz időt és munkát igényelhet, de ha egy sportegyesületnél, -csapatnál vagy iskolában megtörtént a visszaélés, az pusztító hatású. Az ilyen helyzetekben az emberek utólag mindig azt mondják, hogy MINDENT megtettek volna – bármennyi időt, erőfeszítést és pénzt elköltöttek volna -, hogy ne történjen meg.
  6. A „Tegyük a biztonságot ELSŐ helyre” elv: „Minden egyes ember biztonsága és jóléte fontosabb, mint MÁS ember zavara, kellemetlensége vagy megsértése”. Bár ez nyilvánvalónak tűnik, a kellemetlenségtől vagy csalódástól való félelmek olyan erős érzések, amelyek útjában állhatnak a káros viselkedés megelőzésének és megállításának; a nem biztonságos helyzetek elkerülésének; vagy a segítségkérésnek.
  7. Gyakran az emberek félnek a bejelentéstől, mert nem akarnak igazságtalansággal vagy túlreagálással ártani valakinek, és a sportegyesületük vagy iskolájuk hírnevét is védeni akarják. A potenciális „gondoskodó”, „bizalmaskodó” viselkedés elsőre nem feltétlenül tűnik visszaélésnek. A bántalmazók gyakran ápolnak különleges bizalmi és értékes kapcsolatot egy családdal, szervezettel vagy hitközséggel, hogy hozzáférhessenek a fiatalokhoz. Ezután. tesztelik a gyermek határait, mielőtt olyasmit tennének, ami visszaélésnek minősül. Ezért olyan fontos az a biztonsági szabály, hogy „Ne tarts titokban problémákat, semmilyen érintést, semmilyen szívességet vagy ajándékot, semmilyen barátságot, vagy bármit az emberekkel kapcsolatban”, és ezért vagyunk olyan konkrétak ezzel kapcsolatban.
  8. Az olyan, potenciálisan bizalmaskodó magatartásformákat, mint az utánpótlás sportoló és felnőtt közötti titoktartatás, a játékosokkal való kettesben találkozás és a különleges szívességek, ajándékok adása táptalaja az abúzusoknak, tegyük tiltottá a sportkörnyezetetekben. A legtöbb potenciálisan helytelen viselkedés véletlenül történik, mert valaki meggondolatlan, nincs tisztában a következményekkel, vagy rosszul tartja be a határait. Sajnos néha az ilyen viselkedés csak a jéghegy csúcsa. Tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy beszéljenek minden olyan viselkedésről, amely kellemetlen számukra, vagy amely a biztonsági szabályaik ellen való. Nézzünk utána, még akkor is, ha ártalmatlannak tűnik, és figyeljünk oda akkor is, ha a magyarázat vagy a bocsánatkérés nagyon ésszerűnek és valóságosnak tűnik.
  9. Legyen egy megbízható felnőtt, akihez fordulhatnak a gyermekek. Tegyük szokássá, hogy meghallgatjuk a gyerekeket anélkül, hogy kioktatnánk, kötekednénk velük, vagy elterelnénk a figyelmüket. Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, gyakran nehezebben kérnek segítséget. Attól félnek, hogy edzőik, szüleik túlreagálnak valamit, vagy hogy elveszítenek valamilyen kiváltságot. Ha például kiberbántalmazzás éri őket, félhetnek attól, hogy a történtek miatt elveszítik a mobiltelefonjukat. Megbízható, „biztonságos” felnőttnek lenni azt jelenti, hogy olyan emberek vagyunk, akikhez bármilyen esetben fordulni lehet. Egy fontos dolog, amit az edzők vagy a szülők tehetnek, hogy időnként nyugodt, tárgyilagos módon megkérdezik a gyerekektől: „Van valami, amin gondolkodtál vagy ami miatt aggódsz, és amit még nem mondtál el nekem?”.
  10. Minden felnőttet arra bátorítunk, hogy tegye meg gyermekei, utánpótlás sportolói felé a „védelmi ígéretét”. Még ha nem is tudjuk közvetlenül megoldani a problémát, akkor is tudunk támogatást nyújtani abban, hogy találjunk valakit, aki segíthet a sportolónak, gyermeknek!
    Pl.: „Ti nagyon fontosak vagytok nekem. Ha problémád van, tudni akarom, még akkor is, ha túl elfoglaltnak tűnök, még akkor is, ha olyan valakiről van szó, aki fontos nekünk, akkor is, ha felzaklatna, még akkor is, ha kínos, még akkor is, ha megígérted, hogy nem mondod el, és még akkor is, ha hibáztál, kérlek, mondd el nekem, és én mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy segítsek neked”. Az edzők képzeljék el, milyen hatást érhetünk el, ha ezt a fogadalmat megtesszük minden olyan fiatalnak, akivel együtt dolgozunk!
Érintés és érintkezés a sportban

Az írás Irene van der Zande, a Kidpower alapítója által írt cikk szerkesztett változata.

Tagek

Talán ez is érdekel