Az edzők, sportvezetők és a játékvezetők befolyása az utánpótlás sportolókra

Tudjuk, hogy a versenysportot űző utánpótlás sportolók, gyermekek száma világszerte rohamosan csökken.

Azt is tudjuk, hogy erre a csökkenésre válaszul a kormányok, a nemzeti sportszervezetek és a sportklubok rengeteg pénzt, időt, energiát és erőforrást fektetnek a sport marketingjébe, reklámozásába és népszerűsítésébe, azaz a sport eladásába.

A legtöbb esetben ez a pénz kidobott pénz

Függetlenül attól, hogy mennyire zseniális a „Mindannyian sportoljunk” típusú nemzeti kampány, és függetlenül attól, hogy mennyi pénzt dobnak ki a sport népszerűsítésére és növelésére irányuló új és mutatós reklámprogramokra, a versenysportot űző gyerekek száma továbbra is csökkenni fog.

Hogy miért?

Mert annak, hogy a gyerekeket miért nem érdekli a versenysport, semmi köze a reklámokhoz, az ingyen ajándékokhoz, a módosított játékokhoz vagy a marketingkampányokhoz.

Az egész a tényleges tapasztalatokkal függ össze, amelyeket a helyszínen kapnak – azaz a sport „végfelhasználói” élményével, amelyet a gyerekek látnak, hallanak és éreznek, amikor megjelennek a helyi egyesületeknél, az edzéseken és versenyeken.

A sportszövetségek és a kormányok milliókat költhetnek trükkökre, játékokra és kütyükre, hogy a gyerekeket és családjaikat sportolásra csábítsák, hogy focizzanak, teniszezzenek, ússzanak vagy kézilabdázzanak – de elég egy rossz tapasztalat egy edzővel vagy játékvezetővel, és máris visszafordulnak, és soha többé nem jönnek vissza.

Az edzők és a hivatalos személyek – mindenki másnál jobban – közvetlenül felelősek azért, hogy a sportág sikeres lesz-e vagy sem.

Az edzők és a tisztségviselők erőteljes és hatékony szószólói lehetnek mindannak a csodálatos dolognak, amit a sportáguk kínál.

És ugyanilyen befolyásosak lehetnek abban is, hogy hozzájáruljanak a sportágad hanyatlásához, sőt teljes pusztulásához.

A kérdés tehát a következő: Az edzők és sporttisztségviselők elrontják vagy eladják a sportot?

Az első dolog a legfontosabb: Minden az Ő, azaz az utánpótlás sportolók álmaikról szól

Miért fontos, hogy az edzők és a tisztségviselők világosan megértsék, hogy valójában mi a szerepük és a felelősségük, amikor az edzősködésről és a sportbíráskodásról van szó?

Ez nyilvánvaló.

Mert ez nem róluk szól – hanem csakis a gyermekekről, az utánpótlás sportolókról!

Minden gyerekről, mindenkiről, aki sportol, és aki arról álmodik, hogy játszik, versenyez, lő, gólt lő, kosarat szerez, versenyez …

A versenysport világszerte azért haldoklik, mert túl sok edző, tisztségviselő és más sportági közvetítő nem érti meg a sportélmény abszolút alapvető alapelvét … minden a gyerekekről szól.

A gyerekeket számos okból motiválják és inspirálják a sportolásra. A barátaik sportolnak. A családjuk egy tagja csinálja. Egy olimpiai bajnok vagy példakép csinálja.

Függetlenül attól, hogy miért sportolnak, ha egyszer meghozták a döntést, hogy futnak, ugranak, dobnak, gurítanak, passzolnak, lovagolnak … mindannyiunk feladata, hogy biztosítsuk számukra a környezetet és a lehetőséget, hogy élvezzék az élményt és megéljék sportos álmaikat.

A sportban túl sok ember öli meg a gyerekek álmait, mert elfelejtették, hogy ez nem a szabálykönyvről, a sportág kiválasztási politikájáról vagy a hivatalos kézikönyvről szól. És nem a pulzusszámról, a laktátokról, a periodizációról vagy az izomösszehúzódásról van szó.

Hanem a gyermekekről – és az álmaikról.

És aki megöli a gyerekek álmait, azt le kellene csukni!

Szóval … elveszed vagy megtartod, fokozod az utánpótlás sportolók sportolási kedvét?

Íme három szituáció, amely szemlélteti a különbséget a sportolási kedv elvétele és megtartása, fokozása között?

Képzeld el, hogy van egy fiatal lány a kosárlabda utánpótlás programodban. Egész héten a kosárlabdáról álmodik. Beszélget a barátaival arról, hogy játszani fog. SMS-t ír róla. A közösségi médiában a barátaival is erről beszélget. Éjszaka az ágyában fekszik, és a passzolásáról, a dobásáról, a pontszerzéséről gondolkodik.

Aztán megérkezik az edzésre, és az edzője már ott van – várja, hogy elkezdődjön az edzés.

Sportolási kedv elvétele: Az edző mindenkit arra kényszerít, hogy a csapatban 20 kört fusson a pálya körül. Ezt 10 perc nyújtás és 10 perc core-stabilitási munka követi. Ezután az edző 20 perc védekező gyakorlatot vezet be, amelyben csak a védők vesznek részt, miközben a csapat támadó játékosai a kispadon ülve várják, hogy sorra kerüljenek. Ezután az edző a támadókkal támadó gyakorlatokat végez, miközben a védők a kispadon ülnek. Három perccel az edzés vége előtt az edző azt mondja: „Oké – játsszunk egy gyors játékot, mielőtt hazamegyünk”. A háromperces játék során az edző tízszer megállítja a játékosokat, hogy korrigálja a technikájukat és a képességeiket.

Sportolási kedv megtartása: Az edző azt mondja: „Oké – srácok, játsszunk”. A játékosok elkezdik a játékot. Öt perc után az edző megállítja a játékot, és azt mondja: „Nyújtózkodjunk egyet”. Három perc nyújtás után a játékosok visszatérnek a játékhoz. Öt perc elteltével az edző észreveszi, hogy a legtöbb játékosnak nehézségei vannak az alacsony passzokkal. Megállítja a játékot, és a játékosok 5 percig gyakorolják az alacsony passzok készségét. Az edző ezután azt mondja: „Oké srácok – térjünk vissza a játékhoz – és gyakoroljuk az alacsony passzokat élesen és gyorsan”. A játékosok további 10 percig játszanak, miközben az edző körbejárja a pályát, és játék közben egyenként foglalkozik az egyes játékosokkal. Az edző az egész edzésen hagyja, hogy a játék folyjon, mert úgy véli, hogy „a játék a legnagyobb tanítómesterük”. A foglalkozás végén az edző megkérdez néhány játékost, hogy mit gondoltak a foglalkozásról, mit tanultak, és hogy ez hogyan segítené őket a következő mérkőzésen.

Aztán ott van a 10 éves úszó. Imád úszni. Kipróbálta a csapatsportokat. Kipróbálta az atlétikát. De az úszás az „Ő” dolga. Imádja az érzést, ahogyan mozog és áramlik a vízben. Alig várja, hogy minden nap edzésre menjen, és együtt lógjon a barátaival és az edzőjével. A hálószobája falán mindenütt válogatott úszók képei vannak. Tavaly nézőként részt vett a nemzeti bajnokságon, és kapott egy fényképet a hősével – az egyik válogatott úszóval, aki olimpiai aranyérmet nyert -, és ez a fénykép büszkén áll az éjjeliszekrénye fiókján.

A lakóhelyéhez közeli kis helyi úszóversenyen indul. A találkozó napján korán kel, jól megreggelizik, és izgatottan készül a versenyre.

A versenyen annyira boldog és izgatott, hogy alig tudja visszafogni a lelkesedését. Amikor eljön a verseny ideje, elindul és a rajtkőre lép, hogy elinduljon kedvenc versenyszámában: az 50 méteres mellúszásban.

A mellúszásban van egy kis technikai hiba. Ez egy viszonylag kis hiba – de technikailag – a sportág szabályai szerint – kizárást okozó hiba.

Sportolási kedv elvevő reakció: A versenybíró a medence végén találkozik vele. A versenybíró szembesíti a hibával az úszót, amint az kiszáll a medencéből. Azt mondja az úszónak: „Ki vagy zárva”. A versenybíró ezután elfordul, hogy visszatérjen a feladataihoz.

Sportolási kedvet megtartó reakció: A versenybíró szembesíti az úszót, amint az kiszáll a medencéből. Azt mondja az úszónak: „A mellúszásod szépen halad. Szép volt. Van egy kis technikai problémád a lábtempóddal. Itt van az edződ? Szeretnék vele beszélgetni a mellúszásodról, és megbeszélni, hogyan tudnánk segíteni neked, hogy jobbá tedd”.

A lényeg a következő: Az edzők és a hivatalos személyek tönkretehetik a sportot.

Ők lehetnek a legnegatívabb és legpusztítóbb erők a sportegyesületekben, szövetségekben!

Vagy – ők lehetnek a pozitív változás, a növekedés és az elkötelezettség leghatalmasabb építő erői, és a sportágat virágzáshoz segíthetik, ahogy semmi és senki más nem tudja.

Minden azon múlik, hogyan képezzük ki az edzőket és a sportvezetőket, bírókat, és hogyan oktatjuk őket a valódi szerepükről és feladataikról.

Sportolási kedv megtartósa, fokozása: Mi ebben az edzők és a sporttisztségviselők valódi szerepe?

1. Kapcsolat – a sport összekapcsolása a sport „ügyfeleivel” – azaz a gyerekekkel, családokkal, résztvevőkkel, versenyzőkkel stb.
2. Inspiráció – a sport „ügyfeleinek” szívének és elméjének inspirálása.
3. Oktatás – a sport „ügyfeleinek” oktatása.
4. Élményszerzés – pozitív, magával ragadó, szórakoztató, ösztönző, biztonságos és támogató élmények létrehozása a sport „ügyfelei” számára.
5. PLUSSZ … Az összes „dolgot” elvégzi, amit az edzőknek és a sporttisztségviselőknek meg kell tenniük.

Ezt rosszul valósítjuk meg!

Arra képeztük és neveltük ki az edzőket és a tisztségviselőket, hogy az összes „feladatot”, amit el kell végezniük, elsődleges prioritásként végezzék el.

Az edzők a periodizációt az emberek elé helyezték.

A tisztviselők a „szabályokat” a tanulás elé helyezték.

Persze – kétségtelenül vannak olyan időszakok, amikor az edzőknek edzeniük kell, a tisztviselőknek papírokat kitöltetniük, a játkévezetőknek pedig bíráskodniuk kell.

Azonban, ha nincsenek gyerekek, akik edzésre jönnek vagy rendezvényekre járnak…., akkor nincs kinek edzenie vagy bíráskodnia.

A sport prioritása – és ez azt jelenti, hogy a sportban mindenki számára prioritás – függetlenül attól, hogy milyen szerepet tölt be -, hogy élvezetes, kifizetődő és tartalmas élményeket nyújtson a gyerekeknek és családjaiknak.

Összefoglalás

1. Az edzők, a sporttisztségviselők és játékvezetők sok esetben a sportot jelentik. Ők azok az emberek, akik a kapcsolatokat teremtik, akik a kapcsolatokat építik, akik a gyerekek és a családok számára élményeket teremtenek. Alapvető fontosságú, hogy felismerjék szerepük fontosságát a sport fenntartható sikerének biztosításában.
2. Ne pazarolja a pénzt országos marketingkampányokra, reklámokra és promóciós programokra. Fektessenek be az edzők a sporttisztségviselők és játékvezetők képzésébe, fejlesztésébe és megtartásába. Ha ezt jól csinálja – és a sportja virágozni fog!
3. Fontos üzenet minden sportágnak … képezzétek ki edzőiteket a sporttisztségviselőiteket és játékvezetőiteket, hogy a sportág növekedésével kapcsolatos szerepükre és feladataikra összpontosítsanak, mint ami AZ Ő prioritásukra.
4. Mindig a sportágadban szereplő gyerekeket – és az ő álmaikat – helyezd előtérbe. Ha az edzők a sporttisztségviselők és játékvezetők segítenek a gyerekeknek megvalósítani az álmaikat, ahelyett, hogy eltapossák őket – mindenki nyer!

Partnerünk, Wayne Goldsmith által írt angol nyelvű cikk a NewSport oldalon jelent meg (a szerző engedélyével)!