Miért kellene az utánpótlás sportolók edzőinek jobban hasonlítaniuk az önkéntes tűzoltókra?

Az utánpótlás sportolók edzői és azok, akik a helyi sportprogramokat irányítják, sokat tanulhatnak az elkötelezett önkéntes tűzoltóktól.

Sok sportszervező azt mondja nekem, hogy egyszerűen örülnek, hogy vannak emberek, akik jelentkeznek és edzősködnek, és hogy nem kérhetnek tőlük semmilyen komoly minősítést vagy képzést, mert már így is annyi időt feláldoznak a sportért. Én pedig mindig ezt a kijelentést szoktam nekik viszonozni:

„Hála az égnek, hogy az önkéntes tűzoltóinkkal szemben nem ilyen alacsony szintűek elvárások!”

„Sajnálom uram, tudom, hogy ég a háza, de senki sem tanított meg arra, hogyan kell használni a tömlőt.”

Nos, egyesek azt állíthatják, hogy a mi metaforikus ifjúsági sportházunk ég, és azok, akik a legjobban képesek ezt helyrehozni – az utánpótláskorúakkal foglalkozó edzők – nem kapták meg az ehhez szükséges eszközöket. A gyerekek 70 %-a 13 éves kora előtt abbahagyja a sportolást, ami azt jelenti, hogy sokan közülük soha nem látnak képzett edzőt. Egy felmérés szerint a gyerekeknek csak az 5 %-a hagyja abba a sportolást a következő évben, ha van képzett edzője. Több mint 25 % hagyja abba, ha az edzője képzetlen!

Gondoljunk bele, mi minden történik a gyermekeinkkel a nap folyamán. Legyen szó iskola előtti vagy utáni programról, iskoláról, napköziről, gyermekgondozásról stb., minden országban vannak engedélyezési és oktatási követelmények ahhoz, hogy valaki képes legyen a gyermekekkel foglalkozni. Reggel 7-től délután 3-ig szigorúan vesszük, hogyan gondoskodnak a gyerekeinkről. De délután 3 órakor gyakran az egyetlen követelmény az, hogy „ráérsz-e? Igen, nagyszerű, itt vannak a labdás és kúpos zsákok, találkozunk 3 hónap múlva!”.

Ez egy paródia

És ahogy az önkéntes tűzoltók is bizonyítják, egyszerűen hamis az az érv, hogy a közösségi önkéntesek nem tudnak további képzést végezni. És tekintve, hogy egy önkéntes számára nem lehet fontosabb feladat, mint a könnyen befolyásolható gyerekekkel való munka egy olyan nagy hatású környezetben, mint a sport, őrület, hogy oly sok szervezet elhárítja magától a felelősséget, hogy megfelelően kiképezze ezeket az edzőket. Ne egyszerűen adjanak át nekik egy 20 éves, elavult gyakorlatokat tartalmazó PDF-et, hanem képezzék ki őket az előttük álló gyerekekről. Küldjenek nekik e-mailben nagyszerű gyakorlatokat, de tanítsák meg ezeket az utánpótlás sportolók edzőket a gyerekekről, a szociális és érzelmi szükségleteikről, pedagógiáról, pszichológiáról, etikáról és a fejlődési szintjükről.

„Az ötéves focistáim folyton összevesznek!” Gyakran hallom. „Hát persze, hogy így van” – mondom – „ha egy csomó ötévesnek csak egy darab játékot adnál, hogy játsszanak mindnyájan azzal, szerinted összevesznének rajta?”.

„A hétéves gyerekeim nem figyelnek!” – mondják nekem az edzők. „Persze, hogy nem figyelnek, mert sorban állnak, és a 10 másodperces figyelmi idővel rendelkező gyerekeknek 3 perces előadást tartasz!” vágok vissza.

Itt egy másik tévhit: ha felkészültebb edzést kérünk tőlük, senki sem fogja vállalni az edzősködést. De ha megfelelő (elő)képzést kapnak az edzők, élvezni fogják az élményt, és nagyobb valószínűséggel térnek vissza szezonról szezonra.

Ahogy egy tiszteletes mondta, „egy utánpótlás sportolók felkészítésével foglalkozó edző egy szezon alatt több embert befolyásolhat, mint a legtöbbünk egész életünkben”. Ennél igazabb szavak még soha nem hangzottak el. Pontosan ezért kell elkezdenünk úgy kezelni az utánpótlássportolók edzőket, mint az önkéntes tűzoltókat. Fel kell ismernünk, hogy életek forognak kockán, és olyan edzőképzést kell előírnunk és biztosítanunk, amely releváns, életkornak megfelelő, és a gyermekek tanulásának és tanításának modern megértéséből táplálkozik.

Az utánpótlássport nem mentség a szakmaiság hiányára

Ezt sok évtizeddel ezelőtt megtanultam önkéntes tűzoltó apámtól, aki számtalan órát áldozott az idejéből, hogy felkészüljön arra a pillanatra, amikor egy élet forog kockán.

Edzők, lehet, hogy nem kerülünk naponta életveszélyes helyzetekbe, de kérem, soha ne felejtsük el, hogy a befolyásunk hatalmas, és soha nem semleges.

Követeljük meg, hogy gyermekeink sportszervezete képezze az edzőket, hogy keressék a lehetőségeket a fejlődésre, és legyenek önmaguk legjobb változatai a gyerekek számára. Mert megérdemlik! A gyermekek is és az edzőik is!

Legyünk inkább olyanok, mint az önkéntes tűzoltók, és tegyünk minél többet sportközösségünk egészségéért és jólétéért!

A cikket együttműködő partnerünk, John O’Sullivan, a Changing the Game Project alapítója, vezetője írta!