Zöld tea

A zöld tea (Camellia sinensis/Thea sinensis, Thea assamica) évezredek óta jelen van az emberiség életében, közkedvelt és világszerte elterjedt élvezeti szer. Vizsgálatok szerint jelentős mennyiségű koffeint (a szárazanyag 2,5–5,5 %-a), kis mennyiségű teobromint (0,07–0,17%) és teofillint (0,002–0,013%), és ami még fontosabb, 25–30 %-nyi fenolvegyületet, katechineket tartalmaz (Varga 1998). Ezek a vegyületek elsősorban a zöld teában fordulnak elő, és csak jóval kisebb mennyiségben a fekete teában, ebben ugyanis a fermentáció tönkreteszi és a tea színéért felelős tearubiginokká alakítja a katechineket. A Camellia sinensis hatóanyagai képesek fokozni a szervezet energialeadását, ami emberben is elősegítheti a test zsírtartalmának csökkenését (Dulloo 2000; Choo 2003; Nagao 2005), ezért ígéretes eszköz lehet az elhízás kezelésében és a testösszetétel szabályozásában, ám pontos adagolásának és hatékonyságának meghatározása további vizsgálatokat tesz szükségesé. Természetes miosztatintermelés-gátló hatást katechin vegyületektől is remélhetünk, ez azonban ma még kérdéses (Gutierrez-Salmean 2014). Nagyobb mennyiségben fogyasztva nem zárható ki a májkárosító hatása (Galati 2006; Navarro 2013; Church 2015), így pár csésze tea valószínűleg biztonságosabb, mint más gyógynövényhatóanyagokkal és vegyületekekkel együtt, koncentrált formában történő alkalmazása. A mérgezések feltehetően az antioxidáns vegyületek potenciális prooxidáns hatásának is köszönhetőek olyan helyzetekben, amikor szervezetbe történő felvételük valamilyen okból megnő (Mazzanti 2009).

Hatékonysága meggyőzően nem igazolt, alkalmazása csak orvos, dietetikus felügyelete mellett javasolt!