Sportolók étkezései
Megoszt
Miként Mátyus István írja:
„Napjában hányszor enni legegészségesebb? A zsidók és perzsák napjában kétszer esznek vala, mint azokról Tóbiás, ezekről Xenophon írásban hagyták. A görögök, mint Athenaeus megjegyzi, négyszer-ötször is asztalt terítenek vala. A rómaiak is, a Svetonius bizonysága tétele szerint, eleinten csak kétszer, de azután, elmerülvén a tobzódásban, a görögök módjuk szerint: reggel is, délben is, dél-után is, este is jóllaktanak. Az anglus, belga, sőt már ma a német urak is napjában csak egyszer, azaz délután két-három óra tájban esznek, hogy így józan fővel egész napi dolgukat elvégezvén, az ebéd utáni időt egészen recreatióra fordíthassák. Ebben is, mint egyéb dolgokban, sokat teszen a szokás. De a gyermekeknek, szoptatós asszonyoknak, betegségből újonnan gyógyultaknak, eléhezteknek, minthogy testük több tápláló nedvességet kíván, gyomruk pedig egyszer keveset bírhat el, ötször, hatszori étel is szükséges. A mezei munkásoknak is, kikben a sok izzadás miatt a vér erősen apad, és a nagy melegség miatt hamar megcsípősül, ez napjában háromszor-négyszer is megkívántatik.“
“Mennyit egészséges egyszer enni és inni? A nagy testű, vaskos erős munkát és sok commotiót tévőknek több étel és ital kívántatik, mintsem a benn ülő, kicsiny testű, erőtlen személyeknek.”
“Ellenkezik a természettel mind az igen sok koplalás, mind a mindennapi dugtig lakás.” (Mátyus I, A jó egészség megtartásának módjáról: szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és új diaetetica című műveiből)
Ma azt mondhatjuk, hogy egy sportoló embernek naponta legalább 5–6 vagy kisebb mennyiségű (de legalább 3) étkezésre van szükség, mert a nehéz ételek és nagy mennyiségek eltelíthetnek, ami kedvezőtlen a teljesítmény szempontjából is (La Bounty 2011). Ennek a testösszetételre gyakorolt kedvező hatása szakmai körökben még vitatott, ugyanakkor megfelelő fehérjefogyasztás mellett a sovány testtömeg megőrzésében segíthet, kedvezően befolyásolhat olyan paramétereket is, mint LDL koleszterin szintje vagy az inzulinszint. Az éhségérzetet, eléhezést valószínűleg képes mérsékelni.
Fontos: A sportolói táplálkozásra áttérve kezdetben szokatlan lehet a sok étkezés, az erős fűszerezés, sózás csökkentése estén pedig az intenzív ízek hiánya. Odafigyelve a főbb szabályokra ez fokozatosan, pár nap, pár hét alatt általában elmúlik. A hétvégi és ünnepi menüknek ízükben, változatosságukban és nem mennyiségükben kell tükrözniük az esemény jeles voltát. Az evésnek örömnek kell lennie, de ez nem állhat az élet középpontjában és nem állhat sportcélok útjában sem.
Lényeges a reggeli, általában javasolt, hogy ez egy rendes étkezés legyen, de személyes tapasztalataim alapján azt javaslom azoknak, akik korán reggel még nem kívánnak szilárd ételt, hogy ébredés után minél előbb igyanak egy energiagazdag tejes vagy joghurtos turmixot, vagy legalább egyenek egy kevés kását. A nehézségek áthidalása elsősorban elhatározásunk szilárdságán és ötletességünkön múlik. Ha a reggel így indult, a nap folyamán a főétkezések között kisebb szendvicsekkel, joghurttal is csillapítható az éhség. Az utolsó étkezés lefekvés előtt 1–1,5 órával történjen. Egészséges sportolónak ilyenkor sem kell törekednie a kifejezett szénhidrátszegénységre, kivéve speciális időszakokat (pl. befogyasztás).
Sporttáplálkozási ötlet: Az étkezések száma régen sokáig napi 1–2 volt, fizikai munka esetén több. Ma 5 kisebb étkezést javasolnak, bár vannak, akik ennek szükségességét vitatják. Érdemes arra törekedni, hogy biztosan meglegyen a napi 3 étkezés.
Az evésnek meg kell adni a módját! „Vajon szaporán enni-é jobb, vagy pedig szép csendesen? Aki igen mohón eszik, a falatot jól megrágni alig érkezik. Innen az araboknál közmondás: hogy aki a falatot jól meg nem rágja, az a maga lelkét gyűlöli.” (Mátyus I, A jó egészség megtartásának módjáról: szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és új diaetetica című műveiből)