Sport és béke – egy tiszteletes gondolatai

Kevin Lixey tiszteletes (Laikusok Pápai Tanácsa) mondatai, amit 2010. március 20-án, a Salone del Palazzo regionale di Aosta-ban tartott  Nemzetközi ENSZ-fórum „Egyház és sport” szekciójában hangzottak el.

„A háborúk azért törnek ki, mert a nemzetek félreértik egymást” – mondta Pierre de Coubertin. „Addig nem lesz béke – mondja -, amíg a különböző fajokat elválasztó előítéleteket le nem győzzük. Mi lenne jobb eszköz e cél elérésére, mint az, hogy minden ország ifjúságát rendszeresen összehozzuk az izomerő és ügyesség barátságos próbáira.”

A Fifa alapítója, Jules Rimet is úgy vélte, hogy a sport képes a kor heves nacionalizmusát lecsendesíteni és enyhíteni. Coubertin báróval ellentétben azonban Rimet, aki egy szegény katolikus fűszeres fiaként úgy vélte, hogy a sporton keresztül csak akkor lehet béke, ha a sport minden társadalmi réteghez eljut. Párizsi sportklubja minden társadalmi csoport számára nyitott volt, és bár a korabeli udvarias francia előkelőségek lenézték a labdarúgást, mint a gengszterek játékát, Rimet a klubjában elfogadta a játékot, és szorgalmazta a Fifa létrehozását.

Aztán jött az első világháború … Paradox módon a háború bebizonyította, hogy a labdarúgás már világjátékká vált, hiszen 1914 karácsonyán a brit és a német katonák a „Senki földjén” fociztak! Itt találjuk a CISM katonai játékok előfutárát!

Rimet álma, hogy a labdarúgás révén a különböző nemzetekből származó emberek „képesek lesznek bizalommal találkozni, a szívükben gyűlölet nélkül és a szájukon sértegetés nélkül”, még mindig folyamatban van, de hányan fognak egyként szurkolni a televízió előtt az afrikai világbajnokságon!

Engedje meg, hogy egy másik mondatot idézzek. Ezúttal a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes című, az Egyház a modern világban című lelkipásztori konstitúciójából. A 61. cikkely kimondja: „A sport segít testvéri kapcsolatokat teremteni mindenféle körülmények között élő emberek, nemzetek és fajok között”. Valójában számos pápa osztotta Coubertin, Rimet és a CISM tagjainak ezt a meggyőződését, hogy „a sport segíthet a béke előmozdításában”.

„Különböző alkalmakkor – mondta a pápa és sportember, II. János Pál – nyilvánosan beszéltem a sportról, mint a megbékélés valódi eszközéről a világban. Az Önök jelenléte itt, számos országból (a 43. Nemzetközi Olasz Tenisz Openre utal), ékesen jelképezi a sport egyesítő erejét. Összehozza az embereket. A sportolók közötti verseny olyan egyetemes nyelv, amely azonnal túllép a nemzet, a faj vagy a politikai meggyőződés határain …”.

A közelmúltban Vancouverben megrendezett téli olimpiai és paralimpiai játékokkal kapcsolatban XVI. Benedek pápa a következőket mondta: „Egy ilyen fontos esemény mind a sportolók, mind a nézők számára lehetővé teszi számomra, hogy felidézzem, hogyan járulhat hozzá a sport „hatékonyan a népek közötti békés megértéshez és a szeretet új civilizációjának megteremtéséhez. Ennek fényében legyen a sport mindig a népek és nemzetek közötti béke és barátság értékes építőköve”.

Természetesen tudjuk, hogy ez a békeképesség soha nem garantálható automatikusan. Könnyen előfordulhat, hogy globális sportesemények jönnek és mennek anélkül, hogy a sportolóknak vagy a nézőknek egy pillanatra is megállnának, és elgondolkodnának a „béke építésének” lehetőségein. Ezért a mai Sport és Béke Fórum egy nagyon üdvözlendő és szükséges kezdeményezés, és hálás vagyok a CISM-nek a Szentszéknek szóló meghívásáért, hogy részt vegyen ezen a panelben.

Valójában talán maga II. János Pál fejezte ki legjobban a CISM egyedülálló küldetését, amikor az 1995-ben Rómában megrendezett első Katonai Játékok alkalmából a tagokhoz intézett beszédében: „A minden kontinens több mint 100 országából több mint 4000 fiatal katonai sportoló részvétele olyan jelentőséget ad ennek az eseménynek, amely messze túlmutat magán a sportversenyen, és olyan népek találkozásává válik, amelyek a sporton keresztül a béke erőteljes üzenetét kívánják eljuttatni a világnak… Az Önök sporteseményei a világ katonái közötti párbeszéd új formája (és) egy olyan pedagógia, amely a béke kultúráját teremti meg”.

Ez a párbeszéd áll a mai fórum középpontjában. Miközben részt vettem a sport és béke konferencián Magglingenben az ENSZ „A sport és a nevelés éve” során 2005-ben, számos konkrét békekezdeményezést ismertem meg a CISM-en és az ENSZ családján belül. (És ott találkoztam Gola tábornokkal is, akinek nagy szerepe volt abban, hogy sokan közülünk ma itt vagyunk!) Mivel arra kértek bennünket, hogy osszunk meg néhány konkrét kezdeményezést vagy intézkedést, amelyek elősegíthetik a békét a sporton keresztül, engedjék meg, hogy három egyszerű megjegyzést tegyek.

Az első magára a béke fogalmára vonatkozik. Mi a béke? A fent idézett II. vatikáni dokumentum segít nekünk abban, hogy gazdagítsuk a fogalomról alkotott elképzelésünket. „A béke nem pusztán a háború hiánya” – idézem – „és nem is korlátozható kizárólag az ellenségek közötti erőegyensúly fenntartására; és nem is a diktatúra hozza létre. Ehelyett … az igazságosság vállalkozása”. A Gaudium et spes így folytatja: „A béke megteremtéséhez feltétlenül szükséges a mások és méltóságuk tiszteletére irányuló szilárd elhatározás, valamint a testvériség tanult gyakorlata. Ezért a béke ugyancsak a szeretet gyümölcse, amely túlmutat azon, amit az igazságosság nyújtani tud”.

Mert hasonló módon a sport is túlmutat azon, amit a puszta igazságosság nyújthat. A sport nem egyszerűen egyenlő árucsere – (Én felszolgálom neked a teniszlabdát, te pedig visszaadod nekem.) Nem! A sport emberi személyek közötti találkozás. Nem a dolgok kölcsönös cseréje, hanem inkább kölcsönös tapasztalatszerzés, amely megosztott és gazdagíthatja mindkét versenyzőt, a játéktér mindkét oldalát. Ebben a tekintetben ezek a téli katonai játékok kulcsszerepet játszhatnak, mint a „testvériség gyakorlásának” konkrét gyakorlata.

Ezzel elérkeztünk egy második ponthoz: a sportszerűségünk minősége – vagyis a fair play – meghatározza annak béketeremtő potenciálját is. Ahogyan II. János Pál megállapította: „Mindez azon a feltételen (nyugszik), hogy a sportot – különösen nemzetközi szinten – űző férfiak és nők ápolják a sportban rejlő pozitív értékeket, anélkül, hogy hagynák, hogy a pusztán anyagi előnyök iránti túlzott aggodalom vagy a pártos ideológiáknak való indokolatlan alárendelődés miatt elfajuljon”.

Végezetül hadd osszam meg Önökkel egy konkrét békekezdeményezést, amelyben a Vatikán „Egyház és Sport” hivatala 2005 óta közvetlenül részt vesz. A „II. János Pál Maraton a békéért” elnevezésű rendezvényre utalok, amelyet minden évben a Szentföldön rendeznek meg. A maraton valójában egy 10 km-es futás, amelyet a Centro Sportivo Italiano szervez a Vatikán zarándokhivatallal közösen. A verseny Betlehem főteréről indul, majd – miután áthalad a palesztin és izraeli határ közötti ellenőrző ponton, amelynek kapuit a verseny idejére szabadon megnyitják – felfelé halad a hegyre, és Jeruzsálem falain belül, a város szívében ér véget! Ami az „intifáda” idején kezdődött, mint a keresztényekkel való szolidaritási akció, immár hatodik éve zajlik, és reméljük, hogy idén a Gázai övezet lakosai is részt vesznek rajta.

Én 2006-ban vettem részt, és milyen felejthetetlen élmény volt: egymás mellett futni és beszélgetni útközben palesztin fiatalokkal, izraeliekkel és olaszokkal. (Azt hiszem, abban az évben én voltam az egyetlen amerikai). Néhány palesztin fiatal számára talán ez lesz az egyetlen nap, amikor szabadon beléphetnek Jeruzsálembe és végigsétálhatnak az utcáin. Mégis, mindannyiunk számára ez egy konkrét módja volt annak, hogy a sport egymás mellé helyezett minket, különböző fajú és vallású embereket, akik együtt versenyeztek a béke céljáért. Egy izraeli futó azt mondta nekem: „Tiszteletes úr, amikor a békéről van szó, nem vagyunk faji, vallási, nemzetiségi stb. csoportra osztva: Inkább azokra, akik békét akarnak, és azokra, akik nem akarnak békét!” Amikor a diplomácia megakad, a sport ezt a párbeszédet igyekszik folytatni.

Idén is indulok, és meghívom Önöket, hogy csatlakozzanak hozzám a békéért folytatott versenyben. Idén lesz egy barátságos röplabda-mérkőzés is az ellenőrzőponton; kerékpárverseny Názáretből Galileába; és úszóverseny (mindez a megfelelő olasz sportszövetségek védnökségével). Ha bárkit érdekel, hogy részvételével segítsen reményt hozni a világnak ebbe a nagyon érzékeny részébe – ahol a CISM, úgy tudom, még nincs jelen -, a maraton április 25-én, vasárnap lesz.

Végezetül, remélem, hogy a mai Sport és Béke fórum, valamint az azt követő téli játékok hozzájárulnak ehhez az értékes munkához, hogy a világnak felajánlják a „párbeszéd új formáját”, amely lehetővé teszi számunkra, hogy legyőzzük a minket elválasztó előítéleteket, és így hatékony módszer lehet a béke, a kölcsönös megértés és az egymás iránti tisztelet előmozdítására.

Idézett források:

• COUBERTIN, P. DE: “The Olympic games of 1896”. in: Müller, N.(ed.): Pierre de Coubertin. Olympism. Lausanne, IOC, 2000, p.360.
• SECOND VATICAN COUNCIL, Pastoral Constitution on the Church in the Modern World, Gaudium et spes n. 61.
• JOHN PAUL II, Speech to participants in the 43rd Italian International Tennis Championship in Rome, May 15, 1986, in “Insegnamenti di Giovanni Paolo II”, Vol IX, 2 (1986) p. 1438.
• BENEDICT XVI, Letter to the Most Reverend Michael Miller, Archbishop of Vancouver, in L’Osservatore Romano Italian Ed. N. 29, 5 February 2010, p.8.
• JOHN PAUL II, Speech to participants of the First World Military Games, 7 September 1995, in L’Osservatore Romano Weekly Eng. Ed., n.40, 4 October 1995, p. 4.
• SECOND VATICAN COUNCIL, Pastoral Constitution on the Church in the Modern World, Gaudium et spes.n.78.
• JOHN PAUL II, Speech to participants in the 43rd Italian International Tennis Championship in Rome on May 15, 1986, in “Insegnamenti di Giovanni Paolo II”, Vol IX, 2 (1986) p. 1439