Bicepsz ínszakadás – sportsérülésekről röviden
Megoszt
A bicepsz izom a felső végtag szerves része. A proximális ín sérülése viszonylag gyakori az idősebbeknél, és gyakran társulhat más vállbetegségekkel. A disztális ín sérülése nem gyakori sérülés; ennek ellenére jelentős funkcionális fogyatékosságot okozhat. E sérülések kezelésére számos műtéti és nem műtéti kezelési lehetőség létezik.
Anatómia
A bicepszizomnak proximálisan, vagyis a vállnál két feje van, innen ered a neve. Az izom az inán keresztül kapcsolódik a csonthoz, ezáltal lehetővé teszi, hogy a testrész az izom összehúzódásával mozogjon. A bicepsz rövidebb feje a lapocka csontos kiemelkedéséhez, az úgynevezett coracoidhoz csatlakozik. A hosszabb fej a lapocka egy másik részének, az úgynevezett glenoidnak a tetejéhez csatlakozik. A glenoid az a „tok”, amellyel a felkarcsont feje csuklósan összeér, bár alakja inkább hasonlít egy csészealjhoz, mint egy tokhoz. A bicepsz ín egy része a vállízületben halad, és könnyen láthatóvá tehető a vállízületi artroszkópia során. A proximális két fej funkciója kettős. Az első a vállízület hajlításának segítése, vagyis a kar test előtti egyenesbe hozása. A második az, hogy a vállízület mozgása során a felkarcsont fejét a glenoidban tartja.
Disztálisan, vagyis a könyöknél a bicepsz izom egyetlen erős inat alkot. Ez az ín keresztezi a könyökízületet, és ezáltal két mozgást közvetít: (1) a könyök behajlítását (flexió) és (2) az alkar tenyérrel felfelé történő elfordulását (szupináció).
A bicepsz e három ín bármelyikénél, valamint az izomhas közepénél sérülhet. Az izomhas vagy a bicepsz ín rövid fejének sérülései nagyon ritka sérülések, ezért a továbbiakban nem tárgyaljuk őket. A leggyakoribb sérülés a bicepsz hosszú fejének ínját éri a vállnál, a következő leggyakoribb sérülés pedig a bicepsz disztális ínát éri a könyöknél.
A bicepsz ínszakadás okai
A bicepsz mindkét íntípusának szakadása leggyakrabban krónikus, ismétlődő sérülés következtében következik be. Ez degenerációt okoz az ínban, ami az ín erejének csökkenéséhez vezet. Az ín területének károsodott vérellátása szintén hozzájárul a degenerációhoz, mivel ez rontja az ín spontán gyógyulását. Végül olyan erőhatás lép fel, amely meghaladja a meggyengült ín erejét, és ínszakadáshoz vezet. Az inat éles, átható traumából eredő sérülése ritkább.
A bicepsz ín a vállban szorosan kapcsolódik más ottani anatómiai struktúrákhoz: a rotátorköpenyhez (a vállat körülvevő és a váll mozgását és stabilitását szabályozó izomcsoport) és a glenoid labrumhoz (a vállízületben lévő porc). Ezen egyéb struktúrák ismételt és krónikus sérülése irritálhatja és sérülést okozhat a proximális bicepsz ínban. A rotátorköpeny impingement, a rotátorköpeny-szakadás és a felső labralis szakadás gyakran jár együtt a proximalis bicepsz sérülésével.
A bicepsz ínszakadás epidemiológia
A proximális bicepsz ín sérülése gyakori az idősebb embereknél, akiknél egyidejűleg a váll patológiája is jelen van. A sportolói populációban a leggyakoribb a fej fölött dobó, ütő sportolóknál.
A disztális ínsérülések szinte kizárólag 40 és 60 év közötti férfiaknál fordulnak elő. A sérülés jellemzően akkor következik be, amikor a részben behajlított könyökre hirtelen erőhatás éri. A bicepsz összehúzódása a kar lassítására történik, és ez a meggyengült ín sérülését, károsodását okozza.
Tünetek
A proximális bicepsz ín patológiája jellemzően fájdalommal jár. A fájdalom általában az ín felett, a váll elülső részén jelentkezik. Ha a sérülés más vállbetegségekkel társul, a fájdalom szinte bárhol jelentkezhet. Minden olyan mozgás, amely a gyulladt inat megterheli, súlyosbítja a tüneteket. Hasonlóképpen, a rotátorköpeny- és labrális sérülés vizsgálatai is fájdalmasak, bár nem mindig az ínra lokalizálódnak. Nem túl ritka, hogy a páciens hosszú ideje fennálló tüneteket ír le, amelyeket a vállban érzett „pukkanás” követ. A fájdalom általában javul az ín e feltételezett szakadása után. A bicepszizom, más néven a „Popeye-izom” kidudorodása a teljes szakadás után következik be. Ha az ín instabil a saját útjában, akkor a panasz gyakran a vállban mozgáskor érezhető kattogás vagy csattanás lesz.
A disztális bicepszszakadás általában drámai. A kórtörténet a fent leírtakhoz hasonló történetet tár fel, amikor a bicepsz hirtelen súly hatására összehúzódik. A könyök elülső részén jelentkező fájdalomról számolnak be, és gyakran kísérheti véraláfutás vagy elszíneződés. Egy „Popeye-izom” is megfigyelhető. Néha az emberek hetekkel a sérülés bekövetkezte után jelentkeznek, és gyengeségre panaszkodnak a könyök behajlítása és az alkar tenyérrel felfelé történő elfordítása közben, mint pl. amikor csavarhúzóval behajtanak egy csavart.
Diagnózis
Mivel a váll vizsgálata számos egymást átfedő tünetet és kísérő kórképet mutat, a bicepsz-ín sérülésének diagnózisát néha nehéz lehet felállítani a kórtörténet és a fizikális vizsgálat alapján. A röntgenfelvételek általában normálisak, vagy valamilyen szintű impingement-szindrómára utalhatnak. Az ínsérülés gyanúja esetén a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) a legmegfelelőbb vizsgálat. Ennek további előnye, hogy a teljes vállízületet meg lehet vizsgálni egyéb patológiák szempontjából. A vállízületbe juttatott kontrasztanyag nagymértékben javítja a diagnosztikai képességet.
A proximális íntól eltérően a distalis bicepsz ín teljes szakadása leggyakrabban a kórtörténet és a fizikális vizsgálat alapján diagnosztizálható. Az MRI részleges szakadások vagy nem tipikus megjelenések esetén hasznos lehet.
A bicepsz ínszakadás kezelése
Nem sebészeti kezelés
A proximális ínszalag-sérülések első vonalbeli kezelése nem műtéti jellegű. A pihenés, a hűtés és a gyulladáscsökkentő gyógyszerek szokásos kombinációja javíthatja a tüneteket. Speciális esetekben fizikoterápia és esetenként kortikoszteroid injekció is alkalmazható. A legtöbb eset jól reagál ezekre a módszerekre. Ha a konzervatív terápiák nem vezetnek eredményre, meg kell fontolni a műtétet.
A teljes disztális ínsérülést általában műtéti megoldással kezelik. A részleges szakadások általában nem műtéti úton kezelhetők. Ez a módszer pihenést, hűtést és gyulladáscsökkentő gyógyszereket alkalmaz a helyi fájdalom tüneteinek kezelésére. A folyamatos fizikoterápiás kezelés célja a könyök mozgásának és az izomerőnek a visszanyerése. A konzervatív módon kezelt teljes szakadások a könyök behajlítása (flexió) és az alkar tenyérrel felfelé fordítása (supináció) során maradék izomgyengeséget, valamint korai izomfáradtságot eredményeznek. Azokban az esetekben, amelyeknél a nem operatív kezelés nem vezet eredményre, műtétet kell fontolóra venni.
Sebészeti kezelés
A proximális bicepsz sérülésének kezelésére különböző műtéti megoldások léteznek. Gyakran a bicepszet más vállbetegségekkel, például a rotátorköpeny vagy a labrum patológiájával egy időben kezelik. Kisebb részleges szakadások esetén az ínt egyszerűen le lehet bontani – a durva, degeneratív részt el lehet távolítani, hogy a megmaradt szövet gyógyulhasson. Azokban az esetekben, ahol az ín nagy része érintett, az ín egyszerű leválasztása a glenoidról általában enyhíti a tüneteket, bár jellemzően előfordulhat némi gyengeség és kozmetikai elváltozás. A sportolói populációban, vagy bárki másnál, akinél a gyengeség nem kívánatos, az ín jelentős degenerációját a sérült rész eltávolításával, majd a megmaradt résznek a felkarcsonthoz való rögzítésével kezelik. Ezt nevezik tenodézisnek.
Jelenleg némi vita van a bicepsz patológiájának optimális kezelésével kapcsolatban. A sebésznek a kezelést minden egyes betegre egyénre kell szabnia, figyelembe véve minden tényezőt, beleértve a domináns végtagot, a foglalkozást, az életkort és a váll egyéb patológiáját.
A műtét utáni fizikoterápia mindenféle műtéti megoldást követően szükséges. A terápia célja a műtét okozta helyi tünetek csökkentése, a váll teljes mozgástartományának visszanyerése és az erő növelése. Azokban az esetekben, amikor a bicepsz-ínt helyreállítják vagy tenodézist végeznek, a sportba való visszatérés előtt elegendő időt kell hagyni a gyógyulásra.
A teljes disztális bicepszszakadás kezelése általában műtéti úton történik. Bár a nem műtéti kezelés mindig lehetséges, és részleges szakadások esetén ajánlott, a legtöbb aktív beteg nem hajlandó elfogadni a megmaradó izomgyengülést és az enyhe kozmetikai deformitást. Az akut (friss) szakadások könnyebben javíthatók, mint a krónikus (régi) szakadások. Ha a szakadás óta sok idő telt el, az izom összehúzódik, és a közvetlen „visszavarrás” nehézkessé válik. Ezekben az esetekben bonyolult rekonstrukciókra van szükség. Az akut szakadások többféle technikával javíthatók. A fúrólyukakat, a varrathorgonyokat és a rögzítést mind sikeresen alkalmazták a disztális bicepsz ínszakadás helyreállítására az orsócsonthoz különböző műtéti feltárásokon keresztül.
A műtét utáni fizikoterápia szükséges a könyök, a csukló és a kéz mozgásterjedelméhez. Miután az ín gyógyulni kezdett, a teljes felső végtag erősítése elősegítheti a gyorsabb sporthoz, fizikai aktivitáshoz történő visszatérést.
A bicepsz ínszakadás lehetséges szövődmények
A bicepsz ínsérülések kezelése során különböző szövődmények léphetnek fel. A nem műtéti kezelés krónikus fájdalmat és izomgyengülést eredményezhet. A műtéti kezelés a váll merevségét és fájdalmát, az ín felkarcsonthoz való gyógyulásának elmaradását (tenodesis) vagy kozmetikai deformitást (Popeye-izom) eredményezhet.
A disztális bicepszszakadás nem sebészi kezelése a könyök mozgásának beszűkülését vagy gyengeséget eredményezhet. A disztális bicepsz helyreállításának műtéti szövődményei közé tartozik a könyök körüli érző- vagy mozgatóidegek sérülése, az ín újbóli szakadása és a könyök merevsége a könyök körüli posztoperatív mészképződésből (heterotópos csontosodás).
Felhasznált források: Burkhead WZ Jr et al: The biceps tendon.; Matsen FA III et al: The Shoulder; Eakin CL et al: Biceps tendon disorders in athletes; Geller LM: Biceps Tendon Rupture; Mazzocca AD. et al: Distal biceps rupture; Ramsey ML: Distal biceps tendon injuries: diagnosis and management; ; a “Sportorvoslás alapjai” (OSEI, 1998) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)
Kövess minket itt is, ott is!