Ketogén diéta – népszerű sportdiétákról szakszemmel
Megoszt
A ketogén diéta hatása az egészségre
A ketontestek vízben oldódó molekulák, amelyeket a máj állít elő a zsírsavakból. A ketogén diétát az jellemzi, hogy képes ketózist előidézni, ami a keringő ketontestek ∼0,5-3 mmol/l-re történő emelkedését jelenti. A ketózis objektíven a béta-hidroxibutirát (BHB) ketontest vérszintjének mérésével értékelhető (Paoli és mtsai., 2013). A ketogén diéta jellemzően a szénhidrát maximum ∼50 g-ra vagy az összes energia ∼10%-ára való korlátozását jelenti (Westman és mtsai., 2007), miközben magas (∼60-80% vagy több) zsír- és mérsékelt (1,2-1,5 g/kg/d) fehérjearányt fogyasztunk. A ketózis egy viszonylag jóindulatú állapot, amelynek biztonságossága és klinikailag kedvező eredményei – például testsúlycsökkenés, csökkent triacilglicerinszint és megnövekedett nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterinszint – jól ismertek (Choi és mtsai., 2020; Dashti és mtsai., 2004).
A ketogén diéta hatása a testösszetételre
Számos kutatás igazolja, hogy a ketogén diéták a magas szénhidrát/alacsony zsírtartalmú kontrollokhoz képest jobbak a testsúlycsökkentés és a zsírvesztés szempontjából (pl. Choi és mtsai., 2020). Számos tanulmány azonban elmulasztotta a fehérje- és a teljes energiabevitel megfelelő kontrollját. Paoli és munkatársai (2012) például jelentős zsírtömeg-csökkenésről és nem szignifikáns izomtömeg-gyarapodásról számoltak be a ketogén diétát követően a normál étrendhez képest. A fehérjebevitel azonban lényegesen magasabb volt a ketogén diéta esetében (2,9 g/kg szemben 1,2 g/kg), míg a teljes energiabevitel 302 kcal-val alacsonyabb volt. Az ad libitum (tetszés szerinti) ketogén diétán részt vevők változatlanul magasabb fehérjebevitelt állítanak be, ami nagyobb telítettséghez és étvágykontrollhoz vezethet. Ezért Hall és Guo (2017) metaanalízist végzett, amely csak izokalorikus, fehérje-egyenletes, kontrollált táplálkozási vizsgálatokat tartalmazott, amelyek a résztvevők számára az összes bevitt táplálékot megadták (minimalizálva az önválasztott/önbevallott bevitel hibáját). Az eredmények azt mutatták, hogy a magasabb szénhidráttartalmú étrendben a szénhidrátbevitel 1-83%-os és a táplálékzsír 4-84%-os aránya ellenére kissé nagyobb volt az energiafelhasználás és a zsírveszteség, azonban az energiafelhasználás kis mértékű növekedését nem tartották gyakorlatilag jelentősnek (Hall & Guo, 2017). Bár további kutatásokra van szükség, a közelmúltban végzett, jól kontrollált vizsgálatok azt mutatják, hogy a zsír és a szénhidrát aránya az étrendben egyénre szabható az egyén céljának, preferenciájának és toleranciájának megfelelően (Hall & Guo, 2017; Hall et al., 2021).
Hatása a teljesítményre
Feltételezték, hogy a „keto-adaptáció” állapota, amely a fokozott zsíroxidáció és a csökkent glikogén-felhasználás irányába történő fiziológiai elmozdulást jelenti (Burke, 2015), javíthatja az edzésteljesítményt. A zsír lényegesen több (9 kcal/g) energiát szolgáltat a szénhidráthoz és a fehérjéhez képest (∼4 kcal/g). Az ATP azonban a glükóz oxidációjából körülbelül 2-5-ször gyorsabban keletkezhet, mint a zsír oxidációjából (Spriet, 2002; Spriet & Watt, 2003); így a glükóz oxidációja az edzés intenzitásával párhuzamosan nő, ami hatással van a szénhidrát adagolására a teljesítmény optimalizálása érdekében (Hawley & Leckey, 2015). Ahogy az edzésintenzitás a maximális oxigénfogyasztás ∼60%-a fölé emelkedik, az ATP előállításához oxidált elsődleges üzemanyagok a vércukor és az izomglikogén a gyors izomrángású motoros egységek fokozatosan nagyobb mértékű rekrutációja miatt (Murray & Rosenbloom, 2018). Ezért a ketogén diéta bevezetését fontolgató sportolóknak óvatosan kell eljárniuk, ha rendszeresen nagy intenzitású (>75% VO2max) edzést végeznek, mivel a szénhidrát korlátozása akadályozhatja a teljesítményüket (Burke és mtsai., 2017, 2020).
Kövess minket itt is, ott is!